jikook one shots

56┋1994

Sziasztok! Egy újabb szösszenettel érkeztem, amit szintén Mamzi75 egyik kihívása miatt írtam meg. Ez most egy szilveszteri one shot, jó olvasást hozzá!

Alig tíz perc választott el attól, hogy éjfélt üssön az óra és hivatalosan is 2024 legyen. Jelenleg egy házibuliban tartózkodtam az egyetemi baráti társaságommal és annak haverjaival. Baromi részeg voltam már, így egy ideje a nappaliban lévő kanapén ücsörögtem és a plafonba épített lámpákat számolgattam. Egyszer már mintha eljutottam volna húszig, de valami mindig megzavart, így újra kellett kezdenem az egészet. Unalmas a buli, főleg, mert a társaság háromnegyede ötpercenként jár ki az udvarra cigizni. Azt a kevés embert, aki meg nem mérgezi a tüdejét, nem igazán ismerem. Lehet jobban jártam volna, ha otthon maradok és inkább tartok egy Harry Potter maratont. Mindegy, megvárom az éjfélt, iszok még egy-két pohár whiskyt, aztán hazamegyek. Amúgy sem volt sok kedvem bulizni, de többen is meghívtak, én meg nem akartam bunkó lenni, szóval végül csak eljöttem. Mondjuk jól indult az este, mert voltak ivós játékok, karaoke, darts, csocsó és sörpong is, csak az idő elteltével valahogy az összes félbemaradt. Öt perc volt már csak éjfélig, de nekem már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy megkockáztattam a lehetetlent: részegen felsietni az emeletre. Már a felfelé tartó út sem ment zökkenőmentesen, ugyanis a kanyarban sikerült félrelépnem, így majdnem legurultam. De szerencsére sikerült megkapaszkodnom a korlátban, így nem történt semmi végzetes. Nagy nehezen eljutottam a mosdóig, ahol a biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót. Elvégeztem a dolgomat, majd kezet mostam, viszont ekkor vettem észre, hogy a fehér ingemen van egy vörös volt. Nem is ittam az este folyamán vörösbort, akkor mégis hogyan került oda? Idegesen fújtattam egyet és megpróbáltam meleg vízzel eltüntetni a foltot. Természetesen nem jártam sikerrel, így levettem magamról és úgy próbálkoztam tovább. Időközben meghallottam, hogy a földszinten elkezdenek öttől visszafele számolni, amitől még jobban idegbe jöttem. Úgy tűnik az újévemet egy mosdóban fogom kezdeni, méghozzá egyes egyedül... Csodás. Hangos ujjongás és ünneplés tudatta velem, hogy átléptünk a 2024-es évbe, mire feladtam az ingem takarítását, mert ez már úgy sem lesz jobb. Belenéztem a velem szemben lévő tükörbe és hangosan felnevettem, ugyanis borzasztóan szánalmasan néztem ki. Mint, aki telibe leitta magát. Mindegy, most kimegyek innen és megpróbálok feltűnésmentesen hazamenni. Nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnne ilyen állapotban, hogy már nem vagyok itt. Halk kopogás zavart meg a tervem tökéletesítésében, mire megköszörültem a torkomat és egy pillanatra mintha elsötétült volna minden körülöttem. Belekapaszkodtam a mosdókagylóba, de pár másodperc múlva már kitisztult a látásom. Megráztam a fejemet és kinyitottam az ajtót, mert időközben még háromszor bekopogtak hozzám.

- Végre már. Azt hittem, sosem jössz ki. Minden rendben van? - lépett oda hozzám egy számomra teljesen ismeretlen srác és megsimogatta a jobb felkaromat. Nagyokat pislogva meredtem rá, miközben próbáltam összeszedni az összes maradék józanságomat, hátha be tudom azonosítani. - Baba, nagyon sápadt vagy. Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte lágy hangon. Baba? Én? Ekkor még nagyobbakra tágultak a szemeim, hiszen nem értettem, hogy ez az idegen mégis miért becézget engem.

- Bocs, de te ki vagy? - hátráltam egy lépést, hiszen kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magamat.

- Mi? - nevetett fel. - Te nem ismersz fel? Ennyire berúgtál volna? - nevetett egyre jóízűbben. - Nem ismered fel a saját pasidat? Jimin vagyok, te majomfejű! - tett felém egy lépést, mire én megint csak távolabb léptem tőle.

- Szerintem te összekeversz valakivel. Nekem nincsen pasim. Én, én most készülök hazamenni, szóval tényleg bocsán... - akartam kikerülni őt, hogy elmeneküljek ebből a kínosan valószínűtlen helyzetből, de megragadta a felkaromat és megállított.