jikook one shots

02┋csók

J I M I N  P O V
J U N G K O O K  T O P

Utálom, hogy nem tudok nemet mondani. Már alapból rossz előérzetem volt azzal kapcsolatban, hogy a srácok ki akarnak bérelni egy apartmant a hétvégére, hogy ott megünnepelhessük Taehyung születésnapját. Amikor mondtam nekik, hogy amúgy ezt megcsinálhatnánk nálam is, akkor mind a hatan rám förmedtek, hogy ott legalább nem kell majd a szomszédok miatt aggódni. Végül addig könyörögtek nekem, hogy belementem, hiszen nem akartam ünneprontó lenni, plusz ott lesz Jungkook is, ami nekem csak jó, mert igen, rohadtul bejön nekem már egy ideje. Többször is utaltam rá, hogy nem csak barátként tekintek rá, de sosem esett le neki, hogy mit miért mondok, én meg túl félénk voltam ahhoz, hogy lépjek bármit is – pedig én vagyok az idősebb –, mert nem akartam, hogy esetleg a barátságunk rovására menjen, ha mondjuk megcsókolom.

– Vegyünk még valamit? – kérdezte tőlem gondolataim tárgya, ugyanis ma reggel felhívott, hogy buli előtt vennünk kellene még piát, de mivel neki nem adják ki – mert még kiskorú –, ezért kellett valaki mellé és hát rám esett a választása.

– Szerintem elég lesz – sóhajtottam fel, ahogy a félig telepakolt bevásárlókocsi tartalmára pillantottam. – De te nem is szeretsz inni, Jungkook.

– Taehyung ma lett tizennyolc. Meg kell ünnepelni. – vonta meg a vállait, én pedig megforgattam a szemeimet.

Alapjáraton szeretek inni, de most nagyon nem volt kedvem a ma estéhez. Nagyon szeretem Taehyungot és nagyon örülök, hogy végre ő is tizennyolc lett, de éreztem, hogy valami rossz fog történni ma. Ezt már említettem Namjoonnak és Jungkooknak is, de egyikőjük sem vett komolyan. „Ne parázz már rá ennyire, Jimin, ez csak egy iszogatós este lesz!" – kaptam válaszul mindkettejüktől. Hát oké, akkor nem parázok rá, de akkor sem tetszik nekem, hogy még Jungkook is segg részegre szeretné magát inni, mert nem is bírja annyira a piát.

Miután sikeresen végeztünk a bevásárlással, bepakoltuk a vett alkoholokat a csomagtartóba, majd meg is indultunk a kibérelt apartman felé, mert már hat is elmúlt, a többiek pedig már ott vártak minket. Mostanában elég sokat veszekszünk Jungkookkal, mert egyre nehezemre esik visszafogni magam a közelében, és szerintem ez neki is szemet szúrt. Többször is meg szokta kérdezni, hogy minden oké-e, van-e valami bajom, vagy, hogy miért vagyok ilyen fura? Erre természetesen én mindig letagadom, ő viszont nem hülye, szóval valahogy mindig ott kötünk ki mostanában, hogy kiabálunk. Miért kell vonzódnom az egyik legjobb barátomhoz? Mennyivel könnyebb lenne, ha mondjuk az egyik évfolyamtársam jönne be, nem a haveri társaságom egyik tagja, akivel majdnem minden nap találkozunk. Szerintem nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy út közben ismét sikerült összebalhéznunk, ugyanis Jungkook ismét szóvá tette, hogy nem érti miért kell hisztizzek és, hogy inkább örülnöm kellene, hogy ilyen barátaim vannak és, hogy engem is elhívtak ide. Rosszul esett, amit mondott, legszívesebben lelassítottam volna és közöltem volna vele, hogy szálljon ki, mert egy; idősebb vagyok, hol a tisztelet? Kettő; ez már nem az első, hogy a lelkembe tipor. Szó nélkül szálltam ki a kocsimból, amikor végre megérkeztünk az apartmanhoz, hozzávágtam a kocsi kulcsomat, majd kicsit sem törődve vele, hogy még is hogyan fog minden piát bevinni a házba, magára hagytam. Rendesen felidegesített és rettentően meg is bántott, ezért közel voltam ahhoz, hogy elsírom magam.

– Jimin – villantotta ki fogait Taehyung, amint beléptem a nappaliba.

– Hol hagytad Jungkookot? – kérdezte Seokjin, mire megvontam a vállaimat.

– Kint van, majd hozza a piákat.

– Megint összekaptatok? – sóhajtott fel Hoseok, mire biccentettem egy aprót és jobbnak láttam, ha helyet foglalok a kanapén.