jikook one shots

43┋félreértés

J I M I N P O V
J I M I N T O P

- Látnád a fejed – nevetett fel a mellettem ülő Gayoon.

- Nem vagyok én ehhez hozzászokva – motyogta Jeongin, majd a vállamra hajtotta a fejet, ami vörös volt a megivott alkoholok miatt.

- Tudom – villantotta ki fogait Gayoon, itt pedig egyértelművé vált, hogy leitatni próbálja barátunkat.

- Már megint leitatod? – kérdeztem tőle, mire kivillantotta fogait, én pedig csak megforgattam a szemeimet. Nem is értem, hogy miért teszi ezt, mert ha Jeongin részeg, akkor mindenkibe beleköt és balhézik. Nem akarok megint verekedni, de ha meg kell védeni, akkor sajnos csak én tudom.

Szemeim hatalmasakra tágultak, amikor megpillantottam Jungkookot, amint egy számomra teljesen idegen csávó kezét fogva besuhan a mosdók felé. Azonnal felpattantam a székről, így sajnos szegény Jeongin a földre esett, mert eddig csak miattam bírt ülni. Ezzel viszont kicsit sem tudtam törődni, mert azon voltam, hogy minél hamarabb utolérjem Jungkookékat. Nem lepődtem meg, amikor a férfimosdóban értem csak be őket, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy éppen heves csókolózásukkal találom szembe magam, amint benézek a fülkébe.

Jungkookkal összekapcsolódott a tekintetünk, de nem hajolt még ekkor sem el a gyerektől, akivel konkrétan felfalták egymást. A helyzet baromira hasonlított az első találkozásunkra, csak akkor én voltam az, aki csókolózott a fülkében, Jungkook pedig hatalmasra tágult szemekkel bámult minket. De még is mit csinál?

- Menj ki, mindjárt megyek – mondta az ismeretlen gyereknek, aki csak bólintott egyet, majd elhagyta a helyiséget, ahol csak ketten maradtunk.

- Jungkook? Te meg mit művelsz? – kérdeztem tőle nagyokat pislogva.

- Jól érzem magam? – ráncolta össze a szemöldökeit. – Talán baj?

- Nem zavar, dehogy is. Csak te baromira nem ez vagy. Ki volt ez a srác?

- A pasim – válaszolta, mire az állam a padlót súrolta.

- Te...tessék?

- Azt hitted, hogy életem végéig utánad fogok koslatni? Már aznap megmondtam neked, hogy én befejeztem. Túl messzire mentél, nem törődtél az érzéseimmel, csak is a mocskos vágyaid vezéreltek, nekem pedig elegem lett. Nem értem, hogy most miért jöttél utánam, mert láttam, hogy a barátaiddal üldögéltél eddig. – fonta össze mellkasa előtt a kezeit, miközben unottan rám pillantott.

- Bocsánatot kértem érte, tényleg messzire mentem. Szeretlek, és nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar túllépsz majd rajtam.

- Mintha te nem egyik napról a másikra találtál volna magadnak másik faszit – forgatta meg a szemeit. – Mehetek? Ehhez nincs most kedvem, szeretném jól érezni magam.

Sikerült elkapnom a csuklóját és visszahúzni magamhoz, mire kicsit megijedt, de utána ismét felvette a szigorú pillantását. Felsóhajtottam, majd ismét bocsánatot kértem tőle. Most igazából nem azért, amit vele tettem, hanem, hogy miattam ilyen lett. Jungkook fél évvel ezelőtt még csak csókolózni sem csókolózott, nekem viszont sikerült annyira megrontanom, vagy én nem is tudom, minek nevezzem, hogy most már minden hétvégén más pasival látom. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de egyszerűen ignorál. Nem veszi fel a hívásaimat, ha meglát, elfordul, ha hozzá akarok szólni, átnéz rajtam.

- Ha azt mondom, hogy megváltoztam, még akkor sem akarsz esélyt adni nekem? – kérdeztem tőle. – Már nem fekszek össze mindenkivel. Mióta kicsúsztál a kezeim közül, egyetlen fiúra sem néztem rá. Hiányzol, és eddig soha egyetlen fiúhoz sem ragaszkodtam ennyire, mint hozzád.