A győzelmek szárnyán (Lestappen FF.)

~14~

~Charles szemszöge~

Másnap volt. Hiába vártam a versenyt, egyáltalán nem éreztem jól magam és nem lettem nyugodtabb. Továbbra se nyugodtam meg, konkrétan egy percet se aludtam, annyira fáradt voltam.. Folyamatosan magamat hibáztatom, amiért ezt műveltem tegnap.. Tök feleslegesen.. Ha nem lettem volna ekkora fasz, talán még lenne barátnőm és boldog lennék. Azt hittem, ettől majd jobb lesz, hát kurvára nem lett jobb.. Sőt, rosszabb.. Olyan dolog miatt tettem meg, ami soha a büdös életben semmi nem fog kialakulni belőle.. Max boldog Kellyvel, ami teljesen normálisnak kéne lennie. Vagyis az én részemről annak kéne. Hát nem így történt. Azt a képet még mindig nem lájkoltam be.. Milyen gyerekes. Ez csakis én lehetek.. Ki más.

Miután beléptem a paddockba, a tekintetemmel Charlotte-ot kerestem, hátha már itt van, és bocsánatot akarok kérni tőle. Vissza akarom csinálni ezt az egészet, mert ez teljesen nem normális dolog. Lehet, hogy teljesen elbasztam már ezt a kapcsolatot, de hátha jóvá tudom tenni.. Azt hiszem, így lenne a legjobb.

Sajnos nem találtam meg.. Baszki, lehet, hogy már el se jön.. Fasza. Bár mondjuk, meg is tudom érteni. Nem csodálom, hogy konkrétan tegnap jelentettem ki, hogy vége és ezek után nem kíváncsi a fejemre. Miért is? Elvileg időt kért. Várom, hogy az idő leteljen és újra megkeressen. Akkor majd kimagyarázom. Talán valaha újra együtt leszünk. Talán egyszer.

Mielőtt a Ferrari garázsba mentem volna, mert az lett volna az eredeti tervem, végül meggondoltam magam. Az utam egy bizonyos illetőhöz tartott. Még akkor is, ha most teljesen kivagyok lelkileg. Egyszerűen ő fog engem lenyugtatni. Lehet, hogy megbolondultam most, de meg kell tennem. Érzem, hogy erre most szükségem van, hogy neki ezt elmondhassam. Nagyon is.

Nagyon nem kellett keresgélni. Éppen interjút adott egy riporternek. Természetesen nem akartam belezavarni, megvártam, amíg végez. Közben még egy pár pilóta is ott volt, de ők engem most nem érdekeltek. Csakis ő. Vele akarok beszélni. Most azonnal.

Amikor végre befejezte az interjút, kihasználtam az alkalmat és egyből oda is léptem hozzá.

-Max! - szólítottam meg, mire nyomban felém fordult és mosolyogva köszöntött.
-Hé, Charlie! Miújság, haver? - érdeklődött lelkesen.

Még mindig kiráz a hideg a Charlie szótól és meg kell szoknom tőle ezt a becenevet.. Viszont most nem ez a lényeges. A többi hülyeség megvár.

-Max, beszélnünk kéne. - vallottam be kissé komolyan, amire ő kicsit megijedt.
-Jajj, megijesztesz, mi van? - kezdett aggódni, ami igazán jól esett a szívemnek.
-Semmi olyan, nyugi, nem rólad van szó. Csak igazából lenne egy dolog, amit szeretnék valakivel megosztani.. - közöltem higgadtan.

Haha, persze. Nem róla van szó.. Nagy kamu.

-Oké, persze, gyere, beszéld csak ki magadból. - mondta ki, miközben megfogta a hátamat jelezve, hogy menjünk arrébb.

Hihetetlen, mit művelek.. El akarom mondani annak a személynek a szakítást, aki miatt történt a dolog.. Hogy fogok én hazudni a szemébe? Nem szép dolog tőlem, de nem mondhatom neki, hogy miatta van, amikor barátnője van.. Mi a faszért csinálom ezt? Miért keverem őt ebbe bele? Magánügynek kéne lennie, de én csak azért is keverem a szart.. Jó vagyok, tudom. Viszont annak örülök, hogy Max ennyire jófejen áll hozzá és egyből érdeklődik irántam, hogy mi is történt. Meglep, de jó értelemben. Legalább tényleg nyíltan beszélhetek neki. Azért kíváncsi leszek a reakciójára.

Kicsit félre is vonultunk és Max már kérdezgetett is.

-Na mesélj! Történt valami komolyabb dolog? Nem tűnsz valami lelkesnek, mintha feszkós lennél.. - állapította meg. - Baj van?