12.rész

220 12 1
                                    

Vége az ötödik óránknak ami azt jelenti hogy ebéd szünet van, ami nálunk Taevel annyit jelent hogy bent maradunk a teremben és amit hoztunk kaját azt megesszük közben beszélgetünk, ez most sem volt másképpen.

Az osztály most furcsa. Ha ebéd szünet van akkor általában 6-an ha maradunk a teremben, de most mindeki bent van, sőt még más osztályokból is vannak itt, és mindenki beszélget és néha ránk néznek.  Tudom hogy most megy a pletyka meg az ilyesmik de eddigi szünetekben sohasem jöttek ide.

<TIME SKIP>

Már meg ettük a kajákat Taevel de még mostsem mentek el innen a többiek.  Nem foglalkoztunk velük és inkább elkezdtünk beszélgetni.

Már nagyban folytak köztünk Taevel a pletykák mikor 10 lábat fedeztünk fel a padunk előtt.  Kíváncsian felkaptukba fejünket Taevel de nem számítottunk arra hogy a Nagymenők állnak majd előttünk. 

- Sziasztok!  Ide ülhetünk? - kerdezte Hoseok lehajtott fejjel. Nem értettük hogy miért ilyen lehangoltak mind az öten. Természetesen engedtük hogy ide üljenek hozzánk.
Elfordultak tőlünk majd mind az öten egy-egy széket hoztak ide magukhoz.
Még mindig semmi.

- Hogy-hogy ide ültetek? És mi a baj?-kérdeztem rá halkan hogy ne ilyesszem meg őket,  mert eléggé a maguk kis világukba csöppentek.
Jungkook egy mély levegőt vett majd bele kezdett.
- Szeretnénk bocsánatot kérni. - felnézett ránk, folytatta amit elkezdett mert szerintem látta hogy se Taenek se nekem nem esik le hogy mégis miért kérnek bocsánatot.
- Mind azért amit átkellett élnetek miattunk a bárban. Ha nem kérünk meg titeket hogy lép....- nem tudta befejezni amit mondani akart Jungkook mert én persze hogy én ki más ha nem én, felbeszakítottan.

- Fiúk! Ez nem a ti hibátok volt. Ti csak bele egyeztetek abba hogy a főnök minket ajánlott, ezzel semmi baj sincs. Nekünk nem szabadott volna bele egyeznünk. - mondtam nekik mosolyogva miközben Tae egyetértően bólogatott.
A fiúk ránk néztek, még most sem úgy néztek ránk mint akik elfelejtik ezt az egészet szóval egy újabb kis monológba kezdtem
- Figyeljetek!  Mi mondhattunk volna nemet erre az egészre, de nem tettük, és tudjátok mit. Szarok az egészbe, én rohadj jól éreztem magam miközben ott táncoltam fent a színpadon, és lehet hogy tudják hogy ki vagyok de sohasem bánom meg azt, hogy  én kitáncoltam a lelkemet a színpadon. - mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon a fiúknak akik ennek a hatására elmosolyodtak.

A nagymenők egész nap ott ültek mellettünk, ez miatt még pletykák is terjengtek, de minket nem érdekelt. Elvoltunk.

_______________________________________
Sziasztok!
Remélem tetszett mert most egy érdekes információt osztok meg veletek. Ha minden úgy megy ahogy én azt szeretném, akkor a következő részben megtörténik Jungkook és Jimin első csókja...iiiiih...
Maradjatok velem gyerekek. Addig is sziasztok puszii😘

A nagymenő és én  /Jikook/Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ