A nagymenő és én /Jikook/

7.rész

Mindannyian azon gondolkozunk, hogy honnan kéne szerezni valakit aki megcsinálná az attrakciót.

Senkinek sem jut eszébe senki. Ez így nem lesz jó mert majdnem minden ember arra vár, hogy fellépjenek arra színpadra és előadjanak valamit.

<TIME SKIP>

Nagyban gondolkozunk és azt vettük észre hogy a főnök le ült Namjoon mellé. Minden szem rá szegeződött a kis körünkből.

- Mi lenne akkor, ha Baby és Babyboy lépne fel? - ennyi kellett, Taevel lefagytunk
- Tessék?! - kérdeztük szinte egyszerre Taevel
- Hát csak azt mondom,hogy ti már benne vagytok a rutinba illetve hogy rengetegen szeretnek még mai napig titeket. Vannak itt régi barátok is akik imádják a táncotokat. Ezért miért nem léptek fel ti? - csönd van, túl nagy csönd

Egy kis idő elteltével Seokjin mosolyogva ugrott fel a székéről és hatalmas mosollyal az arcán kezdett bele a mondandójába.

- Igaza van a főnöknek. Mostmár én is kiváncsi vagyok arra hogy Jimin és Taehyung hogyan is táncolnak. - jaj ne Seokjin
- Igazad van. Én is rettenetesen kiváncsi vagyok rá! Nem lehetnek rosszak ha sokat szeretik őket és ha a kis művész nevük is ilyen bevállalós! - mondta Yoongi ami egy kicsit zavart mert ezzel csak buzdította a többieket.

Addig-addig nyagattak minket amíg bele nem egyeztünk Taevel. Nem lesz ennek jó vége, én érzem.

<TIME SKIP>

- Rendben, akkor ha már így eldőlt akkor menjünk az öltözőtökbe.- tessék?
- Még mindig megvan az öltözőnk? - kérdeztem kiakadva
- Persze! Ez a hely várja hogy vissza térjetek. - mondta a főnök hatalmas mosollyal

Elindultunk hárta az öltözők felé, megálltunk egy vörös ajtó előtt és a főnök egy kulcsal kinyitotta azt.
Ez a hely semmit sem változott. Gondoltam magamba ami miatt elmosolyodtam.

_______________________________________
Sziasztok! Próbálok egyre hosszabb részt hozni de a kezem miatt még nem nagyon megy.
Remélem azért még így is tetszik a könyv!