Túl közel (BEFEJEZETT - 2. KÖTET: Látszat)

16. KÖZELSÉG

    Aurora igyekezte kikerülni az elé kerülő embereket, miközben tekintetét Ghost széles hátán tartotta, aki felemelt fejjel vágott át a norvég katonai bázis főépületének folyosóin. A férfi túl gyorsan haladt, hosszú lábaival könnyedén szelte a métereket, míg Aurorának kapkodnia kellett a lábát, hogy utolérje a hadnagyot.

   Nemrég látta, ahogy Ghost az orvosi szobából jött ki, miközben jobb kezén a csontváz mintás kesztyűjét igazgatta. Aurorában pedig fellobbant a kíváncsiság és egy kis aggodalom is a hadnagy jóléte miatt. Tudni akarta, mi történt, miért volt az orvosnál, ezért követni kezdte őt, és mikor már a főépület legfelső szintjén jártak, ahol a szobáik helyezkedtek el, akkor érte utol.

   - Ghost, szia! - üdvözölte a férfit először, tekintve, hogy ma még nem találkoztak. Még reggelinél sem látta a hadnagyot. - Minden rendben?

   Ghost elmosolyodott a maszkja alatt, de nem pillantott le a mellette sétáló nőre. Helyette rosszallóan megcsóválta a fejét, mert tudta jól, hogy Aurora követi őt egy ideje, és nadrágjának zsebébe nyúlt, hogy elő vegye szobájának kulcsát.

   - Persze, minden rendben - felelte, miközben a kulcsot beledugta a zárba és Aurorára pillantott. - Csak megsérült a kezem a kastélyban, és ellátták. Ennyi.

   - Megnézhetem?

   - Nem mutiból készült - felelte vigyorogva és belökte szobájának ajtaját, majd intett a nőnek, hogy menjen be, aki meglepve bár, de engedelmeskedett.

   Zavartan állt félre az ajtóból, hogy Ghost is be tudjon utána jönni, miközben kíváncsian körbe pillantott. Habár engedéllyel tartózkodott a szobában, mégis betolakodónak érezte magát, holott a hadnagy szobája pont ugyanúgy nézett ki, mint az övé.

   Apró volt, fehér és tiszta. A bal oldali fal mellett állt az egyszemélyes, és Aurora megítélése szerint borzasztóan kényelmetlen ágy, ami tökéletesen meg volt vetve. Egy ránc sem volt látható a fehér párna huzatján, és a sötétzöld pokróc is tökéletesen be volt hajtva a matrac alá. Aurora megmosolyogta a látványt, tudván azt, hogy valószínűleg Ghost-ban is éltek még az emlékek kadét korából, mikor ágyazni tanították őt a katonaságnál, és úgy nézett ki, nem is tudott szabadulni tőle, holott rajta kívül senki nem ellenőrizte már fekhelyének minőségét.

   Az ágy mellett egy két fiókos, világosbarna éjjeliszekrény volt egy apró lámpával a tetején, mellette Ghost megtömött zöld táskája pihent a földön, és szinte rögtön következett a jobb oldali fal, az ablakkal együtt, ami a bázis hátsó részére és az amögötti hegyoldalra nézett. Az ablak alatt helyezkedett a világosbarna íróasztal, rajta Ghost szürke laptopjával és az asztal mögött volt a kényelmetlen, fekete karosszék, amit a hadnagy lazán félre rúgott, miután bezárta maga mögött az ajtót, és felült az asztal szélére, karba tett kezekkel.

   - Szóval? Mi történt a kezeddel? - törte meg Aurora a csendet.

   - Elestem a kastélyban - felelt röviden Ghost.

   Aurora bólintott. Emlékezett arra, hogy a hadnagy alatt beszakadt egy lépcső, miután szét váltak.

   - Nem mondtad, hogy megsérültél.

   - Nem kérdezted.

   Aurora ingerülten felsóhajtott. Pár pillanatig várakozóan pislogott a hadnagyra, aki egy tapodtat sem mozdult, viszont sötét tekintete furcsán csillogott, ahogy tartotta a nő tekintetét. Az egyik szeme még meg is rándult, mintha visszafogott volna egy mimikát.

   - Akkor...? - kezdte Aurora és tétován kinyújtotta egyik kezét. - Megnézhetem?

   Ghost szórakozottan felhorkant, és rosszallóan megcsóválta a fejét, miközben végre megmozdult és elkezdte lehúzni jobb kezéről a kesztyűjét. Kezdte kapizsgálni, hogy mire megy ki a játék és örömmel vett részt benne, habár még jobb mókának tűnt bosszantani egy kicsikét Aurorát.