Túl közel (BEFEJEZETT - 2. KÖTET: Látszat)

7. TÁMASZ

Aurora féltérdre ereszkedett egy fa takarásában és vállához illesztette puskáját. Egy mély és lassú sóhaj kíséretében egy hangyányit lejjebb eresztette fejét, hogy belenézzen a puskájára erősített távcsőbe. Néhány milliméternyi mozgás után megtalálta az egyik férfit a raktár bejáratánál, amint épp cigarettáját szívta és a másiknak bólogatott, aki lelkesen magyarázott valamit.

Vére a fülében tombolt, az állkapcsa alig érezhetően megfeszült, ahogy finoman összeszorította fogait és óvatosan fegyverének elsütőbillentyűjéhez illesztette mutatóujját, miközben egy pillanatra se vette le tekintetét a célpontról.

- Mutasd meg, mit tudsz, kislány - hallotta fülében Ghost suttogását a rádión keresztül, ami inkább hangzott dörmögésnek, tekintve, hogy a hadnagy mély bariton hangja nem éppen halk beszédre volt kitalálva.

Mégis megnyugtatta és egyben fel is izgatta Aurorát a férfi hangja, mert tudta, hogy a közelben van és figyeli Őt, mint egy szellem. Érezte magán a hadnagy tekintetét, és tudta, most először meg kell mutatnia neki képességeit, noha Ghost tisztában volt vele, hisz látta már a nőt munka közben.

Aurora lassan és megfontoltan beszívta orrán keresztül a csípős levegőt, mutatóujja megfeszült a billentyű körül. Bent tartotta az oxigént, hagyta, hogy pár pillanatig végig száguldjon erein, és mielőtt kilélegzett volna a száján keresztül, megmozdította ujját.

A golyó a fején találta el a férfit, aki egy nyekkenés kíséretében a földre borult. Aurora újabb levegőt szívott be és tekintete a másik férfira ugrott, hogy őt is lelőhesse, azonban Ghost megelőzte Őt.

- Le tudtam volna szedni - morogta Aurora sértődötten az orra alatt, miközben leeresztette fegyverét és a hadnagy után iramodott, aki, mint akit puskából lőttek ki, úgy indult meg a raktár és a holttestek felé.

- Hát persze - horkantott fel Ghost cinikusan.

- De tényleg!

Ghost megtorpant és habár Aurora nem látta arckifejezését a símaszknak és a sötétségnek köszönhetően, de a hadnagy magasra emelte szemöldökeit hitetlenkedésében, hallva a nő makacsságát.

- Nem volt derékszögben a lábad, ezáltal a testtartásod sem volt stabil. Csoda, hogy nem borultál hátra a visszarúgástól vagy éppen nem tört be az orrod - oktatta ki Ghost a nőt. - Emellett lassú is voltál. Ha én nem lövöm le azt a faszt, akkor nem két halottunk lenne, hanem három. Soroljam még?

Aurora szóra nyitotta a száját, hogy visszavágjon, hogy megvédje magát, de Ghost kifejezéstelen, szinte már unott tekintete arra sarkallta, hogy inkább maradjon csendben. Noha fájt neki a kritika, főleg a hadnagytól azok után, hogy Aurora kezdte úgy érezni minta kezdenének közel kerülni egymáshoz, de most úgy érezte, mintha csak beképzelte volna az egészet.

Ghost pedig látta a nőn az érzéseit. Aurora bosszús volt, zavarodott és sértődött. Ez mind látszott az arcán, ahogy összevonta szemöldökeit és összeszorította cseresznyeszínű ajkait. De Ő sem szólt semmit, nem folytatta tovább kritikáját és nem is kezdett el tanácsokat osztogatni. Inkább a csendet választotta és elfordult, hogy folytassák útjukat a raktárhoz és a holttestekhez.

Ghost leguggolt az egyik férfihoz, fél kézzel áttapogatta az élettelen testet és annak zsebeit, amikor vasak zörgését hallotta a háta mögött.

- Ezt keresed? - mutatott fel Aurora egy kulcscsomót.

A hadnagy bólintott és a kezét nyújtotta érte, mire Aurora hozzávágta a kulcscsomót. Illetve csak akarta, mert Ghost még a levegőben elkapta azt, és kérdően megemelte szemöldökeit a maszkja alatt Aurora hevessége miatt.