Utóirat: Utállak

6.rész

''-Megint jól megcsináltad! - csapott az asztalra és elindult utánam.

Miután kiértem az elő teraszra mély levegőt vettem.
-Miért vagy ennyire sértődékeny Aurora! - fogtam a fejem.
-Minden rendben! - jött Will hangja mögülem.
-Igen! - töröltem meg a könnyes szemeim.
Probáltam nem a szemeibe nézni mert instant elbőgtem volna magam.
-Nézz rám! - utasított.
Felnéztem rá és abban a pillanatba potyogni kezdtek a könnyeim.
-Shh! - ölelt magához. -Ne sírj!
-Haza akarok menni! - sírtam. -Utalok itt lenni! - fúrtam az arcom a mellkasába.
-Oké menjünk! - indult el de megragadtam a karját.
-Ne, haza megyek egyedül! - sóhajtottam. - maradj a családoddal.
-Azok akik nem fogadják el a szerelmemet nem a családom! - szorította ökölbe a kezét.- Gyere! - felkapott és elindultunk a kocsi felé

A haza fele úton csak a kocsi ablakán lestem ki. Nem volt kedvem beszélgetni vagy egyszerűen megszólalni.
Will tekintettét folyamatosan éreztem magamon.
Kezét a combomra tette és enyhén megmarkolta.
Lassan hátra hajtottam a fejem és behunytam a szemeim. Amikor hozzám ér vagy megcsókol mindig úgy viselkedek mint egy kislány. Nem értek még hozzám ilyen módon.
-Megjöttünk! - vette el kezét a combomról és leállította a motort.
Ki akartam nyitni a kocsi ajtót de nem tudtam. Bezárta.
-Will! - szóltam rá.
Csak közel hajolt és megcsókolt. Nagyon heves volt mint egy vulkán. Levegő hiány miatt ketté váltunk.
Csak levegő után kapkodva mosolyogtam.
-Végre egy mosoly. - nyomott egy puszit a homlokomra.
Kinyitotta a kocsit és ki akart szállni de elkaptam a kezét.
Vissza ült és becsukta az ajtót.
Hirtelen ötletől vezérelve át ültem az ölébe így pont egymással szemben voltunk.
-Huha. - nevetett és kezét a derekamra csúsztatta.
Lágyan és gyengéden megcsókoltam amit viszonzott is. Nyelveink vad táncot jártak egymás szájába. Eltávolodtam, alig kaptam levegőt.
Ujjait végig húzta a kulcscsontomon. A nyakát keztem puszillgatni. Halk sóhajok hagyták el a száját. Elkezdtem az alsó felemmel kicsit mozogni.
-Jézusom! - nyögte ki és kezét a fenekemre tette.
-Hm. - kuncogtam.
-Ne! Aurora!
-Mi baj? - néztem rá kérdően, kisé csalódottan. - Valamit nem jól csináltam vagy....
-Nem erről van szó! - ujjait végig húzta az ajkamon.
-Ha folytatod nem fogok tudni leállni... - nyomot egy puszit a számra. -Szeretném ha a különleges lenne számodra az első.
Nem hittem a fülemnek. Ő biztos William Hudson? Mármint sose gondoltam volna, hogy ilyen szavak hagyják el majd a száját.
-Will... - nem tudtam örömömbe mit csináljak.
Megcsókoltam. Újra.
-Aurora! - szólt rám nevetve.
-Jó tudom! - csaptam a mellkasára.
-Na menjünk! - szállt ki velem együtt a kocsiból.
Lábaimat a dereka köré kulcsoltam így mentünk fel.
-Bejössz hozzám? - súgtam a fülébe.
-Uhum. - nyöszörgött.
-Nagyon nehéz vagyok? - karoltam át a nyakát.
-Nem. - puszilt bele a hajamba.
Az ajtóm elé értünk. A táskámat bent hagytam Will kocsijában.
-Basszus! - kiáltottam fel.
-Mi a baj? - tűrte el a hajam az arcomból.
-Lent maradt a táskám a kulccsal együtt.
-Lemegyek érte,addig várj itt! - ment le a lépcsőn.
-Siess! - kiáltottam utána.

Már vagy húsz perce Willre vártam. Nem jött. Elindultam lefele megnézni, hogy mit tart ennyi ideig.
Amikor leértem a bejárati ajtóhoz, Willt láttam egy szőke lánnyal beszélgetett.
-Mi a fasz? - nyitottam ki az ajtót.
-Aurora... - vett egy mély levegőt. - nem az aminek látszik...
Szavába vágtam.
-Talán nem tetszett az előbbi amit a kurva kocsidba csináltam vagy az volt a bajod,hogy nem dughatsz meg mert ,, számomra különlegesnek kell lenni'' - forgattam a szemem.
-Srácok! - szólt közbe a csaj. -Mennem kell a vőlegényem vár!
Vőlegénye?
-Susan Smith vagyok! - fogott velem kezet. -Will mostohanővére.
-Mi? - fogtam vele kezet. -Ne haragudj, sosem mesélt rólad.
-Gondoltam. - nevetett zavartan. - Örülök, hogy megismerhetelek Aurora ugye?
-Igen, én is Susan!
Azzal sarkon fordult beült egy kocsiba és elhajtott.
Willre pillantottam, dühös volt.
-Ne haragudj! - lépetem elé és puszit nyomtam a szájára amit nem viszonzott.
-Először talán gondolkozhatnál mielőtt cselekszel! - nyomta a kezembe a táskát.
-Sajnálom, sose meséltél róla! - hajtottam le a fejem.
-Tudom. - sóhajtott. -Susan csak elmondta,hogy keresztapa leszek. - jelent meg egy enyhe vigyor a száján.
-Ez csodálatos! - öleltem át.
-Hm. - ölelt át ő is.
-Haragszol rám? - homlokom a homlokára tettem.
-Rád? - mosolygott. - Sose tudnék. - csókolt meg.
Nem tudom mi ütött belém de mintha teljesen elvesztettem volna az írányítást.
Megfogtam a kezét és lassan a szoknyám alá tettem. Csak combfixes harisnya volt rajtam így könnyen oda tudott férkőzni a gyenge pontomhoz.
-Aurora! - nézet a szemembe.
Kezeit jobban oda igazítottam és halkan felsóhajtottam.
Nem ellenkezet, két ujjával már is bennem volt.
-Ahh! - sóhajtottam fel kicsit hangosabban.
-Shh! - nevetett Will.
Éreztem,ahogy majdnem elér a csúcsig. Ekkor elengedett.
-Azta... - sóhajtottam.
-Ízelítőnek megteszi kisasszony? - csókolt bele a nyakamba Will.
-Talán... - indultam a lépcső ház felé.
-Talán? - kapott el Will és feldobott a hátára.
-Tegyél le! Háló! - nevettem.
-Nincs kedvem! - vitt fel a lépcsőn.
Letett a bejárati ajtóm előtt.
-További szép estét! - indult volna be a saját lakásába de elkaptam a kezét.
- Gyere! - elkaptam a nyakkendőjét és bevittem a lakásomba.
Megcsókoltam gyengéden amit viszonzott.
Egyik ujját végig simította a mellemen amittől kő kemény lett.
-Will! - toltam el.
-Tudom, nem fogom! - ölelt át.