Utóirat: Utállak

8.rész

''-Mert szeretlek Aurora, szeretek benned mindent, amióta megláttalak arra vágytam, hogy veled lehessek. Azért voltam bunkó és tuskó mert nem akartam beléd szeretni de már túl késő volt. Túl késő.''

Szavain teljesen lefagytam. Levegőt is elfelejtettem venni.
-Te.... - kezdtem. - szeretsz engem?
-Az nem kifejezés, szerelmes vagyok beléd. - suttogta.
Könnyes lett a szemem. Utálom, hogy ilyen érzékeny vagyok.
-Bazdmeg! - vadul megcsókoltam.
Hatalmas csók csatába kezdtünk.
Levegő hiány miatt szét váltunk.
-Will. - homlokom az övének tettem.
-Hm?
-Én is szeretlek. - csókoltam meg újra.
Felkapott lábaim össze kulcsoltam a derekán.
-Vigyázz! - indult meg velem.
Nyomtam egy puszit a szájára.
-Hova megyünk? - nevettem.
A legközelebb a konyha pultom volt így oda ültetett így pont egy magasak voltunk.
Lecsapott az ajkaimra, vadul marta, harapta majd elkezdet lefele haladni, először a nyakam aztán a kulcsontom és végül az egyik érzékeny pontomhoz ért.
-Olyan gyönyörűek! - nyúlt be a blúzom alá.
-Úristen... - nyögtem.
Óvatosan benyúlt a melltartómba és végig simitott a mellemen. Egyből megkeményedtem. Fogtam és levettem a pólóm a melltartóval együtt.
-Hercegnő.. - csókolta meg az egyiket.
Óvatosan bevette a szájába és nyalni, szívni kezdte.
-Ahhh.. - nyögtem.
Hirtelen megállt és kiegyenesedett.
-Baj van? - néztem rá kérdően.
Nem szólt semmit csak a gatyámat kezdte el kigombolni. Lerántotta rólam majd ujjait a bugyimba akasztotta.
-Csak lazulj el! - súgta.
Levette rólam az alsóneműt. Teljesen mesztelenül ültem a konyhapulton.
Kezeit a hasamra tette.
-Ez így nem fair! - jelentettem ki.
-Micsoda? - közben a hasamat kezdte puszikkal hinteni.
-Az hogy... ahhh. - nem volt időm befejezni mert a kényeztetés már elkezdődött. Nem tudom mit művelt a nyelvével de azt éreztem hogy mindjárt felrobbanok ott lent. Csak vadul szívta magába a test nedvem.
Hirtelen megállt felnézett rám.
-Olyan édes vagy! - csókolt meg.
A nadrág övéhez nyúltam, hogy kigomboljam. Akarom őt, kurvára. Vele akarom elveszteni ebbe biztos vagyok.
-Várj... - fogta meg a kezem.
Csak néztem.
- nem akarod? - hajoltam el.
-Már hogyne akarnám? - kezét az arcomra tette.
-Akkor valami nem jó? Túl hangos voltam vagy.... - közbe vágott.
-Szeretném ha számodra különleges lenne! - csókolt meg. -Te nem egy vagy a sok közül, különlegesnek kell lennie és azt szeretném ha a legjobb élményed az lenne, hogy velem szeretkeztél. Szerelemből.
-Oké... - mosolyodtam el. - Ki vagy te és hol van az a Will akit két héttel ez előtt ismertem meg? - nevettem.
-Vicces! - csókolt meg újból.
-De! - szakítottam félbe a csókot.
-De?
Kezét a nemiszervemhez igazítottam.
-Hmm. - mosolygott.
-Csak folytasd! - dőltem hátra.
Szeretem őt. Nagyon is. Lehet pár héttel ezelőtt nem ezt mondtam volna de, az emberek változnak.

Másnap reggel telefon csörgésre keltem. A kanapén aludtunk el így össze vissza tapogattam.
-Ki az? - ébredt fel Will is.
-Bocsi! - amint megtaláltam fel is vettem.
-Anya! Szia! - néztem Willre.
-Ebéd? Ma? - mondtam jó hangosan.
-Persze! - Willre pillantottam. -Hozhatok magammal valakit?
Willnek kikerekedtek a szemei.
-Oké! Szia! - nyomtam ki.
-Csak nem arra akarsz kérni, hogy eljöjjek veled a családodhoz ebédelni. - rántott vissza a mellkasára.
A takaró kicsit lecsúszott rólam így meg igazítottam.
-Talált! - csókoltam meg. -Szóval?
-Ha nincs ellene kikötés akkor...
-Ez az! - adtam egy puszit az arcára.
-Mit kell tudnom? - ült fel, engem is felrántott.
-Két testvérem van. Egy bátyám és egy húgom. - kezdtem. -A bátyám kifejezetten hasonló viselkedésű mint te így szerintem jól meglesztek, a húgom inkább kedvesebb igazi csajos csaj típus. - meséltem.
Csak mosolyogva figyelt.
-Most mi van? - kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy amikor mesélsz. - tette a homlokát az enyémnek.
-Mindjárt nem leszek! - boxoltam bele enyhén a vállába.
-Jó-jó! - nevette el magát. - És apád?
-Ne aggódj! - túrtam bele a hajába. - imádni fognak.
-Tudom. - csókolt meg.
Kicsit talán túl heves volt mert egyből hátra dőltem.
-Na jó! - toltam el. - Fel kell öltöznöm.
-Szerintem így is jó. - mosolygott perverzen.
-Will! - álltam fel a takarót magam köré csavarva.
-Ott a pólóm. - mutatott a fotelra. -Vedd fel azt.
Gyorsan felkaptam és magamra vettem.
Pont eltakart mindent.
-Máris jobb... - fordultam körbe.
-Nekem előbb jobban tetszet. - nevetett.
-Perverz! - hajítottam neki az egyik párnát.
Csak nevetett. Olyan aranyos amikor nevet.
-Csak vicc volt! - állt fel mellém és át karolta a derekam.
-Nagyon vicces volt. - forgattam a szemeim.
Csak magához húzott és megcsókolt.
-Na menj. - puszilta meg a homlokom.

Felöltöztem kényelmes ruhába, haza megyek így nem öltözök ki. Egy egyszerű leggingset és egy fehér nagy pulcsit választottam. Will is haza ment át öltözni.
Át csöngettem.
-Így jó? - nyitott ajtót. Egy baggy fazonú farmert viselt és egy vajszínű pulcsit.
-Tökéletes. - csókoltam meg. - Azt hittem túlzásba viszed majd.
-Csak apáméknál szoktam kiöltözni. - vállat von.
Összeszorul a gyomrom, a fejem teljesen elsápad.
-Hé! - egy hajtincset a fülem mögé simít. - Nem foglak többé oda vinni. - súgja a fülembe.
Csak bólintok. Honnan tudta, hogy mire gondolok?
-Akkor menjünk - fogtam meg a kezét.
Hamar oda értünk. Nagyjából érthetően navigáltam.
-Oké. - állította le a motort.
-Ne aggódj! - simítottam meg az arcát. - imádni fognak.
Csak mosolygott majd megcsókolt.
Az ajtóhoz sétáltunk és becsöngetem.
-Ne légy ideges! - kulcsoltam a kezeinket össze.
Anyu két perc múlva ajtót is nyitott.
-Szia...sztok! - kérdően Willre pillantott.
-Jó napot, William Hudson! - nyújtotta anyu felé a kezét.
-Üdv, Mrs. Twice. - fogtak kezet.
-Anya! - kezdtem. - Ő Will a barátom.
Anyának kikerekedtek a szemei.
-Gyertek be! - mosolygott kedvesen. Ez csak a látszat.
-Sziasztok! - köszöntünk hangosan.
A húgom lent ült a nappaliba, egyből feltűnt neki, hogy nem egyedül vagyok.
- Lucy! - öleltem meg.
-Szia! - adott egy puszit az arcomra.
-Ő Will! - nyeltem egyet. - barátom.
Lucynak tátva maradt a szája.
-Szia Lucy! - mutatkozott be udvariasan.
-Én Will, de már tudod! - mosolygott rá.
Pár perccel később a bátyám jött le az emeletről.
-Aurora! - ölelt meg. -Te meg ki vagy? - nézet Willre.
Kicsit oldalba böktem.
-Will, Aurora barátja! - nyújtotta a kezét.
-Hugikám! Miről maradtam le? - nevetett gúnyosan.
-Semmiről! - dünyögtem.
Később apa is csatlakozott. Leginkább tőle tartottam de úgy látom ő is bírja Willt.
-És Will! - ivott bele apa egy pohár vízbe. - dolgozol vagy tanulsz?
Tulajdon képpen erre én sem tudom a választ.
-Dolgozom, csak otthonról. - nézet rám. -Általában eddig mindig hajnalon hajnalán csináltam a munkát de mostanság inkább vasárnaponként megcsinálom az egész hetit.
Apa csak bólint, majd feláll és besétál a konyhába, hogy segítsen anyunak.
-Miért érzem azt,hogy te idegesebb vagy mint én? - súgta a fülembe.
-Nem tudom miről beszél. - meredtem maga elé.
Lassan belenyalt a fülembe majd a nyakamra adott pár csókot.
-Ne már! - hajoltam el. - Most nem lehet.
-Miért? - mutató ujját végig húzta a pulcsimon.
-Will! - veszültem meg.
Egyik ujját a becsúsztatta a cicagatyámba. Így csak a hasamat érte el.
Halkan felsóhajtottam.
Beletette a másik ujját, aztán még egyet. Végül az egész keze a gatyába volt.
-Miért csinálod ezt velem. - sóhajtottam.
Félre tűrte a bugyimat majd óvatosan becsúsztatta két ujját.
Be, ki
Be, ki.
Csak halkan felsóhajtottam.
-Aurora! - közeledett Lucy.
Will gyorsan kivette a kezét, én pedig megigazítottam a pulcsim.