Utóirat: Utállak

2.rész

''William Hudson egy seggfej''

-Hmm ez nem lett rossz! - beszéltem magamba miközben ettem a pizzám.
Leültem a kanapéra, hogy elfogyasszam az ételt közben,mint mindig, a telom néztem. Válaszoltam anyának,hogy minden rendben van és élek még. Ezek után Emilyvel telefonáltam pár órát.
Megfürödtem és elkezdtem a lefekvéshez készülődni. Imádok ilyenkor zenét hallgatni most is így tettem.

''Watch me dance, dance the nigth away''

Hirtelen a csengőm zavarta meg a bulizásom.
-Ki a fasz az ilyenkor? - léptem ki a fürdőből.
Ki néztem a kukucsákól. Ez meg mit akar?
-Mi van már? - dörzsöltem a szemem.
-Vedd halkabbra azt a hülye zenét! - tette keresztbe a kezét William.
-De hát ez halk! - mutattam a hüvelyk ujjammal magam mögé.
-Valamiért még is hallom Dua Lipa hangját. - mosolygott gúnyosan. - még szerencséd, hogy a többi lakás nincs eladva.
-Mi az nem tudsz dugni nyugodtan a barátnőddel? - váltottam gúnyos hangnemre.
-Nincs barátnőm.
-Akkor ki volt az akivel a ház előtt éppen bacilust cseréltél?
-Ahhoz neked semmi közöd! - váltott idegesebbre a hangja.
Rá csuktam az ajtót és kikapcsoltam a zenét.
-Ki a fasznak hiszi ez magát? - oltottam le a lámpát.
Perceken belül elaludtam. Múlt éjjel szó szerint semmit nem aludtam, nagyon álmos voltam. Öt perc múlva már az igazak álmát aludtam.
Reggel kilenc óra környéken keltem fel. Nagyon jót aludtam, baromi kényelmes ez az ágy.
Reggelire bacont és vajas pirítóst csináltam. Viszont hiába volt vasárnap rengeteg dolgom volt. Először is ki porszívoztam az egész házat, majd letörölgettem a port ès fürdőt takarítottam. Befejeztem egy fontos beadandót az egyetemre amit össze kötöttem az ebédel(a tegnapi maradék).
Megint csengetek.
-Ez nem igaz! - pattantam fel.
Unottan kinyitottam az ajtót.
-Már megint nem hagysz nyugodtan élni? - forgattam a szemeim.
-Lakás kulcs! - lógatta az orrom előtt Will. - Amúgy neked is szép délutánt!
-Kösz! - kaptam ki a kezéből és csuktam volna be az ajtót.
-Várj! - tartotta meg a kezével.
-Mi van? - nagyon nem volt kedvem ehhez.
-Apa szólt, hogy tart valami kerti partit és mint az új ház lakója megakar hívni. - zsebre dugta a kezét. - Nehezemre esik kimondani de el kéne jönnöd. 
-Át gondolom.
-Jövőhét szombaton lesz négy órától . - gúnyosan elmosolyodott. -Ha persze olyan stréber vagy,hogy akkor is tanulsz akkor....
-Ott leszek! - zártam le a témát.
Kerti parti? Nem szoktam bulizni és amúgy is a kajáért már megéri elmenni.

Teltek a napok. Vizsga hetem volt az egyetemen így szinte minden délutánom vagy épp estém tanulással telt, még haza látogatni se tudtam pedig apa haza jött az üzleti útról talán majd vasárnap. Eljött a péntek délután túl voltunk az összes létező vizsgán több szerencsére már nem lesz.
-Végre túl vagyunk rajta! - ült le mellém a szaktársam Owen.
-Így van! - ásítottam egyet.
-Holnap nem megyünk el valahova? - tette fel a kérdést.
-Nem jó, délután vendégségbe megyek.
-Hogy hova? - vonta fel a szemöldökét.
-A ház tulajához.
-De miért vagy hogy?
-Mennem kell! - nem akartam neki mesélni Willről. -Szia Owen!
Gyors léptekkel mentem haza. Kb tíz perc alatt célba is értem.

Az estét sori nézéssel töltöttem aztán mentem is aludni ez a hét teljesen lefárasztott. Hamar el is aludtam öt perc alatt. Másnap reggel tíz óra magasságában keltem ki az ágyamból. Mondtam én, hogy elfáradtam.
-Oké mi legyen a kaja? - nyitottam ki a hűtőt.
Végül reggelire tükörtojásos szendvics mellett döntöttem. Miután elfogyasztottam TV-t néztem. Ebédre amire fél kettőkor került sor hot-dogot készítettem, majd folytattam a sorozatozást. Őszintén azt hittem ijesztő lesz egyedül lakni de én eddig nagyon élvezem kivéve,hogy a szomszédom kicsit idegesít de túl élem.
Negyed háromkor elmentem lezuhanyozni és elkezdtem készülődni. Mivel május vége volt már nem akartam olyan melegen felöltözni így egy egyszerű fekete rövid nadrág és egy fehér nagy póló mellett döntöttem. Sminket azért tettem fel de nem sokat, egy kis korrektort, szempillaspirál  és szájfényt amit magammal is vittem. A hajamat felfogtam lófarokba.  Háromnegyed nègy körül indultam el. Mr.Hudson küldött Linket így a térképpel csak oda találok.
Amit kiléptem a lépcsőházból szembe találkoztam Willel.
-Hello! - köszönt rám.
-Szia! - tettem be a kulcsom a táskámba. -Akkor majd ott tali, bár nem szívesen társalgok veled.
-El kell, hogy vigyelek. - támaszkodott neki a kocsijának.
-Miért is? - húztam fel a szemöldököm.
-Mert apám megkért.
-Azt gondoltam.
-Na szállj be! - nyitotta ki az ajtót.
-Biztos hogy nem! - léptem hátra.
-Dehogy nem... - megindult felém. - beszállsz! - felkapott és a hátára dobott.
-Tegyél le! - kapálóztam.
-Nem nem! - rakott be az anyós ülésre és rám csukta az ajtót. Beült mellém és bezárta az ajtóm.
-Engedj ki! - néztem rá idegesen.
Ekkor hirtelen rá markolt a combomra és közelebb hajolt. A szemeim szikráztak a dühtől.
-Jobb ha nem tiltakozol! - engedet a comb szorításomon.
-Aú! - kaptam oda a combomhoz.
-Ne haragudj! - engedett el.
-Semmi baj! - igazítottam meg a cofom. - csak menjünk.
A kb 15 perces út néma csendben telt. Nagyon erősen megszorított, meg is ijedtem.
-Megjöttünk! - parkolt le egy gyönyörű villa előtt.
-Azta! - csodálkoztam.
-Van egy másik rossz hírem! - állította le a motort.
-Mi? - fordultam felé szem forgatással.
-Mivel nem ismersz senkit ezért apával kitaláltuk, hogy el kéne játszanod, hogy a barátnőm vagy. - fordult el tőlem.
-Mi van? - néztem értetlenül.
-Hidd el én se repdesek az örömtől. - forgatta a szemeit. -De apának nem tudok nemet mondani...
-Legyen! - egyeztem bele mégis csak tényleg nem ismerek senkit így nem lesz kellemetlen ez az egész.
-Jó.
-De egy kikötés! - tettem fel a mutató ujjam. -Semmi csók, semmi fogdosás csak kéz fogás max derék.
-Igen is! - szállt ki.
-Jól van Aurora ez csak egy alkalom amúgy is idegesít mert a szomszédod. - nyugtattam magam.
-Kiszállsz még ma? - nyitotta ki a kocsi ajtóm.
-Remélem a digi-dugi barátnőd nem lesz itt. - néztem rá gúnyosan.
-Nem a barátnőm. - lépet oda mellém.
-Persze. - mosolyogtam gúnyosan.
-Szabad? - fogta meg a kezem.
Beléptünk. Az udvar hatalmas volt.
-Még mindig nem hiszem el, hogy belementem ebbe! - suttogtam.
-Csak mosolyogj. - szorította meg a kezem.
-Kicsit óvatosabban! - szisszentem fel.
-Bocs! - kaptam a bunkó választ.
Amikor a tényleges party területre léptünk hirtelen mindenki minket nézet. Még a zene is leállt.
-Miért nézz minket mindenki? - kérdeztem összeszorított fogakkal.
-Csak új nekik ez a dolog, még nem volt egy rendes barátnőm se! - ezen meglepődtem.
-Fiam! - jött elénk az apja.
-Cső apa! - ölelték meg egymást.
-Aurora! - ölelt meg engem is. - be vagy avatva?
-Igen Mr.Hudson! -Próbáltam a kellemetlenséget elrejteni az arcomról.
-Meséltem nektek már a fiam fantasztikus barátnőjéről? - fordult a vendégek felé.
Mindenki csak mosolygott, én akaratlanul is rá néztem Willre aki csak egy nyugi nézést vetett rám.
Ez után a műsor után sikerült meghúznom magam a vacsoráig.
-Jól van asztalhoz! - szólt hangosan Mr.Hudson.
Oda jött hozzám egy kislány.
-Ülsz mellém? - mosolygott olyan cuki volt.
-Persze! Ki is vagy? - kérdeztem.
-Will húga, Ashley.
-Áhhh tényleg mesélt is rólad! - színészkedtem.
-Nagyon jó színész vagy! - nevetett a kislány.
Az egyik oldalamra Ashley a másikra kényszerből Will ült le. Vacsora megkezdése előtt egy nő állt fel.
-Köszönjük szépen mindenkinek, hogy eljött. - kezdte.
-Ő meg ki? - súgtam oda Willnek.
-Kate a mostohaanyám de ne tévesszen meg a látszat! - fordult felém így nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Most látom, hogy Willnek milyen szép szürke szemei vannak teljesen el lehet bennük veszni.
-Hogy érted? - kérdeztem.
-Kétszínű. - csak ennyit mondott.
-És mindenki nagyon csinos! - ekkor rám nézett. -Vagy nem mindenki.
Nagyon megalázva éreztem magam.
-Kate! - állt fel Will.
A nő oda kapta a fejét.
-Igen? - mosolygott.
-Fogd be a pofád! - azzal vissza ült.
-De Will! - szólt vissza neki. -Miért.
-Kate... - nevette elmagát majd elindult Kate felé. -Ha mégegyszer bármit mondani mersz erre a lányra esküszöm az árok parton végzed. - nézet rá idegesen.
Mindenkinek elakadt a szava.
Ekkor Mr.Hudson rám nézet, hogy lépjek valamit.
Nagy nehezen de felálltam.
-Will! - léptem elé. -Gyere! -vittem vissza a helyünkre