Madalyne Clide egy olyan lány aki éli az átlagos napjait, mindaddig amíg nem találkozik anyja újdonsült pasijával. A találkozásuk szerelem első látásra. Innentől kezdve a lány élete gyökerestül megváltozik.
Williem Clark egy olyan pasi aki folyton...
Körülbelül öt nap után megjelent Jackson. Ez idő alatt sokat olvastam, és beszélgettem Emmával. Azt még mindig nem árulta el, hogy miért dolgozik Jacksonnak, de eldöntöttem, hogy ki fogom szedni belőle. Előbb utóbb csak elmondja. — Szervusz aranyom! Hiányoztam? – csókolt meg, de amikor én ezt nem viszonoztam megpofozott. — Nem, nagyon nem hiányoztál. — Nagyon rossz kislány vagy! Ezt még majd vissza akarod szívni! Most pedig felállsz, és velem jössz, ha nem akarsz kapni mégegyet! – oldozott el, majd rángatni kezdett, de ellenálltam. — Hova viszel te rohadék? — Mégis hogy beszélsz velem? Te utolsó szajha. Vigyázz a szádra! – kiabálta, majd úgy arcon vágott, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és a földre zuhantam. Jackson nem szólt semmit, csak megfogta a karom, felrángatott és elkezdett húzni maga után. Próbáltam ellenállni, de erősebb volt nálam. Nem adtam fel, mikor kimentünk a szobából kirántottam a kezem a kezei közül és rohanni kezdtem. Ám ő utolért, majd újra elnyelt a sötétség. Egy másik szobában ébredtem. Ez a szoba, ellentétben a másikkal világos volt és tágas. Egy kényelmes ágyban feküdtem és nem voltam kikötve. Egyből a szökés gondolata jutott eszembe, de észrevettem, hogy az ablakokon rács van. Megpróbálkoztam az ajtóval, viszont az meg zárva volt. Éppen amikor vissza akartam feküdni az ágyba észrevettem az éjjeli szekrényen egy papírt. "Hello Kedves! Remélem jól aludtál. A dobozokban ruhák vannak, rendezd be a gardróbot. Az ajtó zárva, ablakokon rács van tehát szökni meg se próbálj. Nekem van egy kis elintézni való dolgom, de majd nemsokára benézek hozzád. Jackson" "Na te csak ne nézegess be hozzám, seggfej" – gondoltam, majd a dobozokhoz menve elkezdtem berendezni a gardróbot. Körülbelül másfél óra alatt kész voltam. A dobozokban voltak nagyon szép ruhák is, de a nagy része inkább olyan ami nagyon sokat mutat. Valószínűleg azt gondolta, hogy majd felveszek neki ilyeneket. Na hát azt lesheti. Nem fogok a ribanca lenni! Éppen egy normális ruhát kerestem, hogy át tudjak öltözni, amikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. — Szia kicsim. Látom szépen berendezted a gardróbodat. Szép darabokat szedtem neked össze? Biztos csodásan fognak állni rajtad – jött oda hozzám, majd megfogta a derakam és a nyakamat kezdte el puszilgatni. Ha nem ő lett volna, ha nem tudom milyen biztosan élvezem amit csinál, de mivel tudtam ki ő ezért utáltam minden érintését. — Jackson takarodj a jó büdös francba! Ne merj hozzám érni mégegyszer! – kiabáltam rá, majd megfordulva felpofoztam. Ez kicsit lesokkolta, ezzel kis előnyt szereztem. Kiszaladtam a szobából, majd rohanva kerestem a bejárati ajtót. Hamar meg is találtam, így végre kint voltam a szabadban. Ismerős volt az ahol vagyok, csak nem tudtam honnan. Azt se tudtam merre menjek, de egy belső hang azt súgta, hogy induljak el balra, így hát elkezdtem abba az irányba futni. És nem volt hiába. Egy sarokkal odébb megláttam annak azt az utcánt ahol a mi házunk van. Ez erőt adott, így a tőlem telhető leggyorsabban kezdtem el futni, és egészen a házunkig meg sem álltam. Mivel a kapu csukva volt, arra meg nem volt időm, hogy csengessek és megvárjam amíg valaki hátha kijön, így nehezen átmásztam a kapun, azonban szerencsére a bejárati ajtó pót kulcsát megtaláltam ott ahol szokott lenni. Gyorsan kinyitottam, majd berohantam a házba és kulcsra zártam magam mögött az ajtót. Ahogy beértem nekidőltem az ajtónak, lecsúsztam a földig és sírni kezdtem. Aztán egyszer csak megjelent előttem Will. Aggódó, mégis megkönnyebbült arccal nézett rám. Odajött hozzám, leült mellém és megölelt. Nem mondott semmit, csak ölelt és addig el nem engedett amíg meg nem nyugodtan. — Mad mi történt? Másfél hete keres a rendőrség – mondta miután nagyjából abbahagytam a sírást. — Jackson… Elrabolt és bántott. Meg akart erőszakolni, de gyorsan reagáltam és eltudtam menekülni. Láttam Willen, hogy megváltozott a hangulata. Dühös volt, és biztos vagyok abban, hogy magában belül Jackson halálát kívánta. Vagy azt tervezte, hogy ő hogyan fogja megölni. Ha róla van szó bármelyiket eltudom képzelni. Belőle még ezt is kinézem, hogy értem embert ölne. — Ne aggódj kincsem. Most már minden rendben van. Biztonságban vagy itthon. És hidd el, hogy az a nyomorult megfogja kapni a méltó büntetését, ezt garantálom neked. Holnap anyáddal értesítjük a rendőrséget. De most gyere, menjünk a szobádba. Meg akarom nézni, hogy milyen sérüléseket okozott neked ez a paraszt. — Nincs semmi energiám, elfáradtam és ki vagyok merülve – még ki sem mondtam a végét Will felvett az ölébe és úgy vitt be a szobába. Levette rólam a pólót és a nadrágot, és jobban szemügyre vette a sebeimet. Lefertőtlenítette őket, majd bebújt mellém. A mellkasára hajtottam a fejem. Nem jött azzal, hogy ő megmondta, vagy azzal, hogy ő figyelmeztetett. Ahogy meglátta milyen állapotban vagyok gondolkodás nélkül segített. Simogatni kezdte a hátam, engem pedig rá nemsokára elnyomott az álom. A karjai között biztonságban éreztem magam. Amikor felkeltem Will még mindig mellettem volt, az oldalára fordulva szembe velem nézte ahogy alszok. — Jó reggelt hercegnő. Remélem jól aludtál. Hogy érzed magad? – kérdezte, majd egy puszit adott a homlokomra. — Jó reggelt. Valamennyivel jobban. Már nem fájnak annyira a sebeim. Köszönöm, hogy mellettem vagy. — Ez természetes Mad. Még ha az első napunk nem is úgy alakult ahogy kellett volna akkor is kedvellek. Talán túlságosan is. — Ezt mégis hogy érted? Éppen megszólalt volna amikor kinyílt a szobám ajtaja és anya lépett be rajta. Mi Willel gyorsan szétrebbentünk mielőtt megláthatta volna. — Istenem kicsim. Azt hittem soha többé nem foglak látni. Will mesélte mi történt. Jól vagy? – jött oda, majd ölelt meg szorosan amitől én felszisszentem. — Nagyjából jól vagyok. A sebeim még egy kicsit fájnak, de túlélem. — Hála istennek. Annyira aggódtunk érted. A rendőrség is keresett téged. Amint meghallottam, hogy itthon vagy szóltam nekik. Említettem nekik Jacksont. Ma jönnek, hogy kihallgassanak. Megyek csinálok neked reggelit. Szeretlek kicsim – hadart el mindent, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment. Ketten maradtunk Willel. — Az előbbi kérdésedre a válasz pedig ez – szólalt meg, majd felém fordult, kezei közé vette az arcom és megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden érzelem. Vágy, szenvedély, szeretet. Amikor ajkaink elváltak szóra nyitotta a száját, de megelőztem. — Ezt nem lett volna szabad. — Ha azt mondod, hogy nem tetszett, nem élvezted akkor többet nem csinálom. — De. De tetszett. Viszont te anyám pasija vagy. Ez nem belyes. — Mad tudod te mióta várok erre? Kínzott az, hogy Jacksonnal kezdtél el találkozgatni, de nem akartam beleszólni. Anyád és a kor miatt. Úgy gondoltam, hogy jobb neked egy veled egykorú, de belátom, hogy nem. Főleg nem a Jackson félék. Mad szeretlek és nem fogom hagyni, hogy bármi bántódásod essen. Akkor sem ha azt mondod, hogy nem akarsz engem. Maradok a mostoha apád és érzelmileg távol tartom magam tőled. Ha ezt szeretnéd. Azt viszont nem kérheted tőlem, hogy ne védjelek meg, mert az életem árán is megóvlak – mondta, majd felállt és kiment a szobából.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok!❤️
Először is Boldog nőnapot minden lánynak!❤️🌹
Néhány perc késéssel, de meghoztam a mai fejezetet.
Mi a véleményetek róla? Szerintetek mi fog még történni?
