Apuci érintése

18. fejezet

Tizennyolcadik fejezet

Végül azután, hogy orálisan kielégítettem Willt nem történt semmi. Az érzéki csók után inkább egymás mellé feküdtünk, a mellkasára hajtottam a fejem, és egy ideig beszélgettünk.

A beszélgetésnek az vetett véget, hogy mind a ketten egyre többet ásítottunk és egyre fáradtabbnak éreztük magunkat, majd szembesültünk vele, hogy beesteledett.

Willel úgy gondoltuk ideje elmenni fürödni. Persze külön-külön, mert ha együtt mennénk nem sok fürdés lenne a vége.

Én azóta már végeztem, most Will van a fürdőben.

Az ágyon fekve egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Will telefonja rezeg, jelezve, hogy üzenetet kapott. Megnézem a saját telefonomon az időt, 23:42. Vajon ki üzenhet ilyenkor neki? Igyekszem nem nagy jelentőséget tulajdonítani a dolognak, de a harmadik üzenet után győz a kíváncsiság, megnézem ki üzenget ilyenkor neki.

Mivel tudom a telefonjának a kódját, így hamar feloldom a zárat és lépek is be az üzenetek közé. Am ami ott fogad arra nem voltam felkészülve, és meglátva ki üzenget Willnek azt kívánom bárcsak ne lettem volna olyan kíváncsi.

Ugyanis az üzenet egy lánytól érkezett, akinek a telefonszáma „Szerelmem" néven van elmentve, végén két szivecske emojival. Az üzeneteket megnyitva látom ahogy flörtölnek egymással, néhol még egy-két erotikus üzenetet felfedezek. Feljebb olvasva észreveszem, hogy Will ezt a lányt hasonló dumával szedte fel, mint engem. Ráadásul nem sokkal később ahogy engem megismert. A tapló!

A telefonnal a kezemben felpattanok az ágyról és azonnal a fürdőbe sietek. Kopogás nélkül rányitok Willre, aki értetlen arcot vágva néz rám.

— Valami baj van drága? — kérdezi az arcomat fürkészve.

— Igen van. Nagyon is van baj. Ki ez a csaj? — kérdezem tőle, de ő továbbra is értetlenül áll előttem.

— Mégis milyen lány Madelin? — kérdezi, aki nem érti, hogy miről beszélek.

— Ez a lány! Akinek szinte ugyan azokat írtad, mint amikeet nekem mondtál! — nyomom arcába a telefonját amiben még mindig a beszélgetés van megnyitva.

— Mad, figyelj. Megtudom magyarázni!

— Szóval megmagyarázod?

— Igen. Ez a lány... — kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

— Nem érdekel Will! Az előbb még azt sem tudtad milyen lányról beszélek, most meg már magyarázkodni akarsz? Menj a pokolba! Megbíztam benned, te pedig hátba szúrtál. Légy boldog a kis nőcikéddel, engem meg hagyj békén! — kiabáltam, majd a telefonját a kezébe nyomva otthagytam. Összeszedtem a holmimat amit otthonról hoztam és elindultam a bejárati ajtó felé, azzal a szándékkal, hogy távozom ebből a házból. Azonban Will utánam szaladt és elkapta a karomat, majd visszarántott.

— Eressz el, de azonnal! Egy percet sem maradok tovább ebben a házban veled! — kiabáltam, de nem érdekelte.

— Mad, kérlek ne menj el. Veszélyes odakint mászkálnod ilyenkor. Legalább éjszakára maradj. Tudsz aludni anvendég szobában. — kérlelt. Belegondolva igaza volt, tényleg nem túl biztonságos ilyenkor kint mászkálni, viszont nem bírok egy légtérben lenni vele.

— Kérlek. Nem szeretném, hogy bajod essen— kérlelt tovább, és bár az utolsó mondatát nem hittem el neki, mégis beadtam a derekam, és beleegyeztem a maradásba.

— Jó, de csak ma éjszakára. Holnap reggel hazamegyek, utána soha többé nem akarlak látni!

Will megmutatta, hogy merre találom a vendégszobát, majd magamra hagyott. Ahogy beléptem kulccsal bezártam az ajtót, nekitámaszkodtam háttal és a földre csúsztam. Mire már leültem a földre a könnyeim patakokban folytak a szemeimből. Mindez miért velem történik meg? Megbíztam benne, beleszerettem, majd odaadtam neki magam. erre kiderül, hogy mindvégig másnak is csapta a szelet.