Madalyne Clide egy olyan lány aki éli az átlagos napjait, mindaddig amíg nem találkozik anyja újdonsült pasijával. A találkozásuk szerelem első látásra. Innentől kezdve a lány élete gyökerestül megváltozik.
Williem Clark egy olyan pasi aki folyton...
Két héttel a műtét után anyát hazaengedték. Ez idő alatt fogalmam sem volt mit kezdjek magammal, folyamatosan a házban sétálgattam, nem találtam a helyemet. A napok egyre szürkébbek lettek miután Will elment. Teljesen magányosnak éreztem magam. Miután anyát hazaengedték végre ismét egy kis élet költözött a házba. Ahogy gondoltam, anya teljesen kiborult attól, hogy Will itt hagyott bennünket. Nem bírta elfogadni, hogy az, akit szeretett csak úgy lelépett, mindössze egy levelet hagyva maga után. Tőlem kérdezgette, hogy mi történt, mi volt az oka, de nem mondhattam el az igazat. Kitaláltam egy hazugságot, miszerint Will nem volt képes elviselni azt, hogy anyát így látja, így hát tovább állt. Szerencsére elfogadta ezt, utána már nem is kérdezősködött, pedig láttam rajta, hogy furcsa neki a dolog. Viszont ha meg az igazat mondtam volna el neki teljesen biztos vagyok abban, hogy kiborul és megharagszik. Inkább hazudtam neki, hogy megvédjem, még akkor is, ha ezzel magamnak csak még nagyobb fájdalmat okoztam. Végül is amiről nem tud az nem fáj neki. Nekem viszont annál inkább...
Néhány hét elteltével mind a ketten kezdtünk helyre jönni, végre jobb lett a kedvünk. Anya a felépülésére koncentrált, én minden hétvégén elmegyek Livékhez a tanyára. Segítek nekik az ottani munkákban, és közben figyelemmel kísérem ahogy a kiscicák nőnek. Annyira aranyosak. Megbeszéltem anyával, hogy az egyiket majd hazaviszem. Igaz, hogy már körülbelül 5 – 6 hónaposak, de még nem engedte meg, majd csak amikor jobban lesz. A többi testvére marad Livékkel a tanyán, nem adják oda őket senkinek. Így tudom, hogy jó helyen lesznek.
A tanyán más állatok is vannak a cicákon kívül. Vannak csirkék, kakasok, tehenek, kutyák és lovak. Kiskorom óta a lovak a kedvenc állataim, így mindig, amikor ott vagyok hozzájuk is kimegyek a legelőre. Ott egy fa árnyékában leülök egy könyvvel a kezemben és órákig csak olvasok. Teljesen ki tudok kapcsolni amikor a lovak között vagyok.
Ugyan anyum egyre jobban van már lelkileg is, nekem még nem sikerült túltennem magam azon, hogy Will elhagyott minket, engem. Még mindig ugyan olyan rosszul vagyok, csak jól leplezem. Amikor kint vagyok a lovak között a mezőn és olvasok, vagy éppen a naplómba írok megnyugszom. Nem teljesen, de olyankor ki tudok kapcsolni és kevesebbet gondolok Willre. Ezért is vagyok Livéknél egyre többet. Lefoglalom magam, az agyam, hogy ne gondoljak rá még véletlenül se. Ha bezárkóznék a szobámba és szomorkodnék csak azt eredményezné, hogy teljesen magamba fordulnék, majd egy idő után a fájdalom felemésztene. Ezt szeretném elkerülni, így inkább kimozdulok. Liv és a férje mindig szívesen látnak, én pedig ezt azzal hálálom meg, hogy segítek nekik.
Időközben összejöttem Mattel, az istállófiúval. Ő már a második alkalommal amikor itt voltam randira hívott. Randiztunk néhányszor, hétköznap is, majd körülbelül a negyedik randi elteltével megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Igent mondtam, viszont nem érzek iránta semmit. Tudom, ez rosszul hangzik, de nem véletlenül tettem így. Eldöntöttem, hogy elfelejtem Willt, ő pedig csak egy eszköz hozzá. Mindenki azt gondolja milyen jól megvagyunk, még ő is. De közben mindig a pokolba kívánom a vele töltött perceket. Undorodom amikor hozzám ér, megcsókol, velem alszik, de inkább eltitkolom.
Folyamatosan Willt képzelem a helyére. Amikor megfogom a kezét, amikor megcsókolom, amikor vele vagyok. Minden pillanatban.
Próbálkozott már azzal is, hogy lefeküdjünk, de nem engedtem. Nem tud fele annyira sem lázba hozni, mint amennyire Will tette velem. És ez bosszant. Nem akarom őt képzelni Matt helyére, nem akarom, hogy hiányozzon. El akarom őt felejteni, de akárhányszor megpróbálom még jobban elkezd hiányozni.
Azt gondoltam, ha elkezdek Mattel randizni akkor majd el tudom távolítani Willt a fejemből, de nagyon úgy tűnik, hogy ez lehetetlen. Mindenhol ott van, de közben meg tudom, hogy sehol sincs. Legalábbis itt a közelben biztosan nincs.
Minden nap amikor felkelek úgy érzem egy kicsivel jobb, de aztán eszembe jut a nap amikor szerelmet vallottam neki, és még jobban összetörök, mint előző nap.
Már ha ez még lehetséges. Belül teljesen darabokban a szívem, a lelkem, de senkinek nem tudok róla beszélni. Ki értené meg, hogy szerelmes lettem az anyám pasijába, aztán amikor bevallottam neki az érzéseimet lelépett? Természetesen senki és csak balhé lenne belőle, így hát magamba fojtom és hagyom, hogy a fájdalom belülről felemésszen. Mást úgy sem tehetek.
A gondolataim közül Matt szakított ki.
– Szia édesem! – ölelt meg hátulról miközben a kerítésen ültem és néztem a legelő lovakat.
– Szia Matt. Hogy hogy itt vagy? Úgy tudtam ma a városban van dolgod,
– Így volt. Csak aztán mondtad, hogy itt vagy a tanyán és átraktam holnapra a programot – mondta, nekem pedig kedvem támadt felpofozni magam amiért neki is elmondtam, hogy ma a farmon leszek. Semmi kedvem nem volt vele lenni.
– Mad szeretsz te engem? Őszintén válaszolj! – fordította a fejemet maga felé, hogy a szemébe nézzek.
– Azt szeretnéd, hogy őszinte legyek? Rendben. Körülbelül három hete, hogy elkezdtünk randizni, de ez idő alatt nem sikerült beléd szeretnem. Akármennyire is próbálkoztam nem ment. Sajnálom Matt, de ez nem megy nekem. El kellett volna mondanom neked, de nem mondtam. Önző módon most az egyszer magamra gondoltam.
– De miért? Miért tetted ezt velem Mad? Hiszen én szeretlek!
– Sajnálom...
– Miatta van mindez igaz? Amiatt a pasas miatt akit mondtál. Ki volt ő, hogy ennyire magába bolondított? Miben volt jobb, mint én? – emelte fel a hangját amitől összerándultam. Ezt észrevéve visszább vett a hangjából. – Mad figyelj. Én többet tudok adni neked, mint amit ő adott. Jobb vagyok nála. Én nem hagylak el Mad!
Annyira szánalmas ahogy viselkedik. Komolyan azt gondolja, hogy jobb lehet Willnél? Nála senki nem jobb!
A gondolataimnak hangot adva kezdtem beszélni.
– Nem! Nála senki nem jobb! Elhagyott? Igen. Fáj? Iszonyatosan! De nyomós oka volt rá, szóval ne is emlegesd többet ezt, pláne ne Willt hibáztasd! – emeltem fel mostmár én is a hangom. Will nevét előtte bátran kimerem ejteni, ugyanis Matt nem tudja, hogy anyám pasija volt. Ha tudná biztosan elítélne miatta, de nem hibáztatnám érte. Viszont az, hogy Willt így a szájára meri venni feldühít. Nem is ismeri őt, nincs joga ahhoz, hogy így ítélje el.
– Még így is képes vagy védeni? Istenem Mad, nem is ismerek rád. Nem ilyennek ismertelek meg! – nézett rám szánalommal teli arckifejezéssel.
– Te, kedves Matt soha nem ismertél!
– Hogy mondod?
– Jól hallottad. Soha nem mutattam neked az igazi oldalamat. Senkinek sem. Elzárkóztam mindenki elől és inkább mutattam egy hamis oldalamat, hogy mások ne kezdjenek el sajnálni. Azt mutattam milyen boldog vagyok, közben meg teljesen reménytelennek látom az egész életemet. Sajnálom Matt, de mi végeztünk. Ne keress többet, én sem foglak – ugortam le a kerítésről, majd vissza se nézve elmentem.
Az utam egyenesen haza vezetett. Anyum otthon van, ezért lerészegedni nem tudok, szóval útközben úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet bulizni és kiengedem a gőzt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sziasztok!
Tudom sokáig nem volt új fejezet, emitt bocsánatot szeretnék kérni.
