Apuci érintése

15. fejezet

Tizenötödik fejezet

A konyhába érve azt vettem észre, hogy anya csípőre tett kézzel áll és mérgesen néz rám.
—  Mit követtem el — kérdeztem értetlenül nézve.
—  Mit keresett itt az a barom?
—  Mégis ki?
—  William. Láttam, hogy itt áll a közelben a kocsija. És valószínűleg nem a szomszédokhoz jött.
A picsába. Hogy nem gondolt arra, hogy anya megláthatja?
—  Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Én a szobámban sorozatot néztem egész végig — hazudtam, és közben minden erőmmel azon voltam, hogy ne buktassam le magamat.
—  Nem is keresett senki?
—  Senki. Nem is hallottam, hogy bárki csengetett volna.
—  Hát oké. Nem is baj, hogy nem volt itt. Soha többé nem akarom látni a képét. Egyébként meg miért nem vetted ki a húst a fagyóból ahogy kértem? Ennyit nem lehet rád bízni — tért át másik témába, nekem pedig csak most jutott eszembe, hogy kért ilyet.
—  Elfelejtettem. Bocsi anya.
—  Jó mindegy. Amúgy is mást akarok csinálni, szóval jó, hogy nem vetted ki — mondta, majd el is kezdte amit kitalált. Sose fogom megérteni ezt. Leszid, mert elfelejtettem kivenni a húst, aztán meg nem is baj, mert mégsem kell.
Inkább nem kérdeztem semmit, csak visszamentem a szobámba.
Szobámba érve egyből a telefonomért nyúltam, hogy írjak Willnek.
Mad üzenete: Vegyél új kocsit!
Szinte azonnal érkezett a válasz
Will üzenete: Mi bajod van a kocsimmal?
Mad üzenete: Nem tudom hol parkoltál amikor idejöttél, de anya hazafelé jövet meglátta. Legközelebb gyere gyalog vagy új kocsival. — írtam neki a magyarázatot.
Will üzenete: Ugye nem mondtad el neki, hogy ott voltam?
Mad üzenete: Azért annyira bolond én sem vagyok. Azt mondtam neki, hogy itt nem járt senki.
Will üzenete: Okos hercegnő. Mikor és hol tudunk legközelebb találkozni? Be szeretném veled fejezni amit elkezdtünk.
Mad üzenete: Akár holnap is. Csak mondd meg hova menjek.
Will üzenete: Rendben. Gyere el hozzám — írta, majd a következő üzenetben leírta a címet és az időpontot is.
Gyorsan felírtam magamnak hova és mikorra menjek, majd elindultam vissza a konyhába anyához, hogy megkérdezzem elmehetek — e.
—  Anya. Holnap elmehetek az egyik barátnőmhöz? Lesz egy kisebb házi buli nála és meghívott. Valószínűleg ott is fogok aludni — hazudtam neki azt amit kigondoltam.
—  Persze, menj csak nyugodtan. Csak vigyázz magadra. Tessék, ezt vidd magaddal és legyen nálad mindig. Nem szeretném ha valami bajod esne — adott a kezembe egy paprikasprayt.
—  Rendben, vigyázni fogok. És ez mindig nálam lesz — mutattam fel az előbb kezembe adott tárgyat. Egy ölelés után otthagytam anyát és visszamentem a szobámba.

A nap hátralévő részében sorozatot néztem. Nem tudtam mást csinálni, még így is folyamatosan Will járt a fejemben, és az, hogy milyen jó érzés volt amit csinált az ujjaival, a szájával.
Akárhányszor eszembe jutott az érzés amit okozott az egész testem libabőrös lett. Éreztem, hogy ennél többet akarok. A vágy Will iránt egyre jobban nőtt és alig bírtam visszafogni magamat, pedig muszáj voltam.
Csupán néhány óra választ el attól, hogy újra vele legyek, és biztos vagyok abban, hogy nem kávézgatni hívott el magához.
Este körül már olyannyira nem tudtam elterelni a gondolataimat, hogy inkább fogtam néhány ruhadarabot ami pizsamaként szolgált és a fürdőbe mentem. Engedtem magamnak egy jó meleg fürdővizet, meggyújtottam néhány gyertyát, bekapcsoltam a kedvenc lejátszani listámat Spotifyon és befeküdtem a kádba. Pechemre a kedvenc zenéim között több olyan is volt ami csak mégjobban fokozta az izgalmamat, a gyertyákról nem beszélve.
Miközben az erotikus zenéket hallgattam egyre többször villant fel a kép a fejemben, hogy erre a zenére Will mozog bennem, és közben szenvedélyesen csókolózunk.
Éreztem, hogy egyre jobban vágyom egy újabb orgazmusra, még akkor is ha azt én okozom önmagamnak.
A vágy teljesen eluralkodott rajtam, ennek következtében a kezeim útjukra indultak testemen. A kádban félig fekve, félig ülve egyik kezemmel elkezdtem simogatni a melleimet, másikkal tovább indultam lefelé, egészen a combjaim közé. Két ujjamat a nedves részhez nyomtam, de még nem dugtam be. Először finoman simogattam az ajkaimat, a dombot. Egy idő után két ujjam közé fogtam a csiklóm, azt kezdtem simogatni.
A vágy, az izgalom elködösítette az agyamat, nem érzékeltem szinte semmit a külvilágból. Teljesen átadtam magam az élvezetnek. Csak Willre, és az általa okozott élvezetre tudtam gondolni. Át akartam élni ismét azt az érzést.
Amikor már egy hajszál választott el az élvezéstől meghallottam, hogy valaki kopog. Elsőnek azt hittem képzelődök, majd ismét kopogtak, ezúttal erőteljesebben.
—  Mad siess már egy kicsit légyszíves! Már háromszor szóltam, hogy segítened kellene! — hallottam meg anyám hangját.
—  Jól van, megyek már! — kiabáltam ki miközben próbáltam leplezni szapora légvételemet.
—  Kapsz öt percet — mondta, majd hallottam ahogy elmegy.
Miközben zihálásomat próbáltam enyhíteni kiszálltam a kádból és felöltöztem. A csapnál hideg vízzel megmostam az arcomat, majd amikor megbizonyosodtam arról, hogy a légzésem normális, illetve az arcom sincs teljesen kiporosodva kimentem a fürdőből és elindultam anyának segíteni.