Apuci érintése

16. fejezet

Tizenhatodik fejezet

Másnap reggel álmosan ébredtem. Az este folyamán alig tudtam aludni, majdnem egész éjszaka csak forgolódtam.
Tudtam, hogy nincs okom rá, mégis izgultam, hogy mi fog történni Willnél. Tisztában vagyok azzal, hogy Will olyan, ha neki szólok akkor ő leáll.
Soha nem volt még részem szexuális dolgokban, önkielégítést se nagyon végeztem korábban, csak nagyon ritkán. Nem is gondoltam még arra a napra amikor majd elveszítem a szüzességem. Éreztem, hogy készen állok rá, mégis furcsa volt a gondolat, hogy az anyám pasijával, jobban mondva volt pasijával fogom elveszíteni. Közben mégis izgatott a gondolat, hogy egy olyannak adom oda aki akár még az apám is lehetne.
Este az az egyetlen gondolat tudott lenyugtatni, majd álomba meríteni, hogy teljesen megbízom Willben, és azt is tudom, hogy nála figyelmesebb, rendesebb embernek nem is adhatnám oda legféltettebb kincsem.
Ezen gondolatok kavarogtak a fejemben reggel is miközben kimásztam az ágyból és készülődni kezdtem.
Miközben azon gondolkodtam mit vegyek fel a szekrényben kutakodva megakadt a szemem egy vörös, csipkés bodyn. Egyből kikaptam a többi fehérnemű közül, majd kiválasztva egy nadrágot és pólót felöltöztem.
Öltözés után összepakoltam azokat a dolgokat amikről azt gondoltam szükségem lehet, közben elgondolkodtam.
A piros body amit a ruha alá felvettem szinte égette a bőrömet mindenhol ahol hozzáért. Nem azért, mert kényelmetlen lett volna, nagyon is kényelmes volt, csak úgy éreztem ez nem én vagyok. Nem az a fajta lány vagyok aki egy idióta bodyval és a testével akar imponálni egy férfinak.
"Ráadásul mi van akkor, ha Willnek pont ez kell? Ha csak a testemre van szüksége? Mivan ha csak ki akar használni?" — ezen gondolatok közepette megálltam a pakolásban, leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.
Valóban megvan arra az esély, hogy csak egy egyéjszakás kalandja lennék. Hiszen elhagyott, majd felbukkant és már aznap a bugyimban járt. Mégis közben annyira figyelmes. Ha nem vennék tudomást róla keresne, vagy találna más lányt akivel ágyba mehet? Lehet mégsem kellene elmennem hozzá?
Fogalmam sincs mit tegyek, teljesen elbizonytalanodtam. A szívem és az eszem harcolt egymással.
Igyekeztem reálisan gondolkodni, és úgy látni mindent, ahogy az valóságos lenne, nem pedig túlgondolni, mégsem ment. Túlságosan nagy nyomást gyakorolt rám az a felelem, hogy csak kihasználni, csak megdugni akar, utána pedig eldob, mint egy darab zsebkendőt használat után.
Nem lett volna szabad ilyeneket gondolnom, de nem tűnt el a fejemből ez a gondolat.
Még mindig iszonyúan fájt az amikor elhagyott. Ezt egyszerűen nem tudtam elfelejteni. Bennem volt az a gondolat, hogy mivan ha megfektet, majd újra megteszi. Nem tudnám elviselni, ha ezek után ismét magamra hagyna.
A nagy gondolkodások közepette úgy döntöttem mégsem lesz rajtam a body, leöltöztem, levettem és helyére felvettem egy normális, nem túl kihívó melltartót és bugyit, majd visszavettem a többi ruhámat is.
Aztán ránéztem az órára és rájöttem, hogy ideje lenne indulni, szóval felkaptam az összepakolt holmimat és elindultam.
Will háza a város másik végében volt, mivel jogsim nincs, és nem mondhattam azt anyának, hogy vigyen el ezért kénytelen voltam buszozni.
Összesen kétszer kellett átszállnom, mire végre megérkeztem egy fehér kerítéssel körbevett gyönyörű házhoz. Kívülről hatalmasnak tűnt, és miközben becsengettem el is gondolkodtam azon, hogy mégis minek neki ekkora ház amikor egyedül él.
Nem sok időm volt ezen gondolkodni, ugyanis nem sokkal azután, hogy csengettem kinyílt az ajtó, és mögötte megjelent Will. A kinézetén látszott, hogy pont öltözés közben zavartam meg, mivel az ing ami rajta volt még ki volt teljesen gombolva, ezáltal láthatóvá vált tökéletes felsőteste.
—  Szia! Korán jöttem? — kérdeztem, miközben próbáltam nem bámulni a testét, hanem a szemébe nézni.
—  Szia. Dehogy is. Kerülj beljebb — invitált be, majd félreállva utat engedett nekem.
A házba belépve egy csodálatos nappali fogadott. A falak szürkék voltak, a helyiség közepén egy fekete bőr kanapé és két ugyanolyan színű fotel helyezkedett el, ezek között pedig egy kis asztal.
A nappaliban még volt néhány szekrény amelyek polcain könyvek voltak, tetejükön bekeretezett képek. Egyből ezekhez léptem, reménykedve, hogy Willről készült képek vannak benne, de amikor közelebbről megnéztem őket rájöttem, hogy ezek csak kis festmények.
—  Ezeket te festetted? — kérdeztem, miközben továbbra is a színes festményeket nézegettem.
—  Nem. Egy kiárusításon vettem mindet. Megtetszettek és gondoltam jó hangulatot adnának a háznak. Tetszenek?
—  Igen, tetszenek. És tényleg jó hangulatot adnak — néztem mostmár rá.
A szemébe nézve olyan csodálatot láttam, mint még soha.
—  Gyere, főztem ebédet — mondta, majd elindult a konyha felé.
—  Nem is tudtam, hogy tudsz főzni — mondtam miközben leültem az asztalhoz és szedtem a krumpliból, majd a húsból is.
—  Tudok, csak nem szeretek — válaszolta miközben szedett ő is magának. Egy ideig csendben ettünk, nekem folyamatosan járt az agyam, és sejtésem szerint Willnek is. Aztán az ebéd felénél ő felállt, a hűtőhöz sétált és kinyitotta.
—  Bort? — kérdezte miközben kivett egy üveg bort.
—  Csak egy pohárral. Nem szeretnék sokat inni a legutóbbi boros történetünk után.
—  Azt én sem szeretném megismételni. Vagyis a történéseket megszeretném, csak a sok bort hagynám ki belőle — válaszolta miközben töltött nekem is, és magának is egy pohárral.