Új élet ( Bucky Barnes ff) /BEFEJEZETT/

Hírek

Emily szemszöge

Egy hete voltam újra itt.

Minden jól haladt. Már csak három rab van, akit el kell vinni.

Bucky pedig...nem is tudtam, hogy ilyen romantikus típus.

Igaz, hogy nem tudtunk kimenni innen, de mégis mindent megtett, hogy valami meglepetést szerezzen.

Két napja még egy gyertyafényes vacsorával is meglepett.

Nem történt köztünk csókon kívűl semmi. Még csók közben is éppen, hogy hozzám ért.

A két doki remek munkát végzett a hátammal.

A legtöbb már csak heg, két olyan seb van, ami mélyebb volt, de az sem zavart már semmiben. Két nap múlva teljesen rendbe teszik nekem.

Könnyebben mozogtam, de Bucky minden lépésem figyelte. Néha vicces, néha idegesítő volt ez a féltése, de nem szóltam neki róla. Mármint néha nem szóltam neki róla.

Tudom mit érez. Nagyon sok mindenről beszéltünk. Szerinte kudarcot vallott és most mindent megtesz, hogy máshogy legyen.

- Esik a hó - lépett be most az ajtón.

- Tényleg? Kimegyünk?

- Nem hinném...

- Légyszi! Csak ide ki, nem azt mondtam menjünk el.

- Öltözz fel akkor.

- Ez az - pattantam fel.

- Úgy örülsz, mint a gyerekek.

- Az első hónak mindig. Aztán megunom, utána meg szidom.

Megrázta a fejét miközben nevetett.

Felöltöztem. Tényleg minden simán ment már nekem.

Bordó kabátomat is elhozta Bucky. A nagy maci is az ágyamon pihent. Vettem fel sapit is.

- Cuki vagy - mutatott Bucky a sapkámra.

- Menjünk!

Még az udvaron sem voltam kint az elmúlt héten. Jól esett a friss levegő.

Sétáltunk és beszélgettünk. Sam jött velünk szembe.

- Csak ne mondd, hogy te is az a típus vagy, aki örül az első hónak.

- Ki nem örül ennek?

Magára mutatott.

- Rendelünk ma pizzát. Kértek? - kérdezte még.

Igent mondtunk, feladtuk a rendelést, majd elment.

- Egy hambit is ennék.

- Hambit? - kérdezte Bucky.

- Ühüm.

Sóhajtott és a kezébe vette a telefont. Felhívta Samet, hogy nekem még pluszban kérjen.

Néztem a gyönyörű tájat, ami kezdett fehérbe borulni.

Bucky mögém állt és átkarolt, állát a vállamra tette.

- El se tudom hinni, hogy milyen nagy haraggal jöttem ide. Semmi kedvem nem volt egy rakás szuperhőssel élni.

- Én is így voltam. Pár hónapja éltem itt és még nem tudtam beilleszkedni. Majd idejön egy rakás ember.

- Te szegény. Láttam mennyire körbe ugrálnak.

- Már akkor is különleges voltál a szememben.