Új élet ( Bucky Barnes ff) /BEFEJEZETT/

Ölelés

Emily szemszöge

Körbe néztem a nappaliban. Égve hagyta a lámpát. Innen beláttam a szobájába. Nála is világos volt. Az ágyban feküdt és aludt.

Mindenhol bútorok voltak a földön, a legtöbb darabokban.

Először a nappaliban néztem szét, hátha a romok között meglátom a kulcsot.

Nem láttam, hogy lerakta volna, amikor visszaértünk.

Még az ablakokon is lakat volt.

A következő lehetőség a szobája volt. Féltem oda bemenni. Mi van, ha felkel?

Nem akartam többé látni. Nem akartam többet egy helyiségben lenni vele.

Sok minden történt velem, de amit most csinált, eddig még sosem. Egyszerűen megtört abban a pár percben.

Nagy levegőt vettem és lábujjhegyen bementem.

Egyenletesen vette a levegőt. A kulcs az éjjeliszekrényen volt.

Semmit nem csináltam még ennyire lassan, mint ezt. Percekbe telt mire odaértem és több perc, mire a kulcsot felvettem.

Kifelé is ugyanúgy lassan haladtam.

Óvatosan bedugtam a kulcsot a zárba, aminek volt egy kis hangja.

- Mit csinálsz? - hallottam hátulról.

Behunytam a szemem. Már majdnem meg volt.

- Már akkor fent voltam, amikor bejöttél hozzám. Öt másodperced van, hogy visszamenj a szobádba.

Elengedtem a kulcsot és a zárat, majd a törmelék között visszamentem.

Nem néztem rá, de érzékeltem, hogy az ajtójában áll. Becsuktam a saját ajtóm és neki vetettem a hátam.

Hallottam, hogy sétál és kiveszi a kulcsot. Villanyt lekapcsolta és utána csend lett.

Tudtam, ha kiszaladok pár lépés után már el is kap. Így nem lett volna semmi esélyem. Éjszaka van, az utcákon senki. Ha kiabálok és mégis meghallja valaki, akkor pedig Will azonnal elvisz innen.

Bucky tudja, hogy itt vagyok. Vagyis, hogy valahol itt. Bíztam abban, hogy megfog találni és ha elmegyünk innen akkor ez a remény odalesz.

Az első szökésem kudarcba fulladt.

Levettem a cipőm és az ágyamba mentem. Nem mertem aludni, de végül a kimerültség és a sokk a mai napért megtette a hatását.

Arra ébredtem, hogy az arcom simogatja.

A lehető legerősebben csaptam a kezére, majd az ágy másik oldalán felálltam.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Ne haragudj a tegnapi miatt. Csak annyira szép voltál.

- Ne próbáld rám fogni, hogy egy undorító ember vagy!

- Ne beszélj így rólam. Csak elragadott a vágy. Hamarosan úgyis beismered, hogy mit érzel irántam. Nem foglak téged is elveszíteni.

- NEM VAGYOK A TIÉD - kiáltottam neki, de ő csak megfordult és kiment.

Most sem zárta be az ajtóm. Sejti, hogy nincs esélyem a szökésre, ha a bejárati ajtó úgyis zárva van.

Leültem és letöröltem a könnyeim. Össze kell szednem magam. Mély levegőket vettem és az asztalhoz ültem enni.

Tegnap azt mondta jövő héten karácsony. Tehát három hét telt el.

Nem tudtam, hogy Bucky hol van pontosan, de sejtettem, hogy már itt lehetnek.