Új élet ( Bucky Barnes ff) /BEFEJEZETT/

Beszélgetés

Bucky szemszöge

Elég lassan tudtunk haladni, de nem zavart. Eddig nem tudtam, hogy miken kellett átessen és fogalmam sem volt róla, hogy hallani akarom.

Írtam Stevenek, amikor elindultunk. Tony, Pepper, Steve, Natasa, Clint és Bruce már ott volt, amikor mi odaértünk.

Mindenki örült, hogy látja, de senki nem mert testi kontaktusba lépni vele.

Segítettem neki leülni. Utána jött Thor és Sam. Majd Wanda és Vízió.

Rhody csak hallgatott minket. Ő kint volt, ha netán valami gond lenne.

Mikor mindenki leült Tony szólalt meg.

- Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjük.

- Nagyon sajnáljuk ezt az egészet - vette át Pepper a szót. - Ha nem akarsz róla beszélni az sem gond.

- Nem igazán sok minden történt - mondja Emily.

- Oké. Amikor rátok támadtak akkor elvittek téged - kezdte végül Steve.

- Igen. Három farkas jött utánam, akik eltereltek. Majd egy autóval körülbelül egy napot utaztunk. Valahol az alaszkai hegységben voltam.

- Nem tudod a pontos helyet? - kérdezte Clint.

- Sajnos nem. De rengetegen voltak ott. Nem csak én voltam az egyetlen fogoly. Láttam másokat is és sok olyan cella szerű szoba volt, mint az enyém. Beszéltek valami kísérletről is, de nem sokat hallottam.

- Valószínűleg valamelyik nagyobb támaszpontjuk lehet - mondta Steve.

- Azt nem tudom. De sok nagyobb rangú ember is volt ott. Amikor vittek oda vissza a katonák mindig tisztelegtek nekik.

- Nem tudsz viszonyítani sem? - kérdezte Tony.

- Ottawa tízenegy órányira volt onnan autóval és nyugat felől mentünk be a városba.

- Ez is valami segítség - mosolygott rá Steve. - Mikor odaértél?

- Akkor sem láttam semmit, mert kendőt tettek a szememre. Egy szobába vittek, ahol egy férfi volt. Hat napig folyamatosan hordtak oda és kérdéseket tett fel. Leginkább erről a helyről, rólatok és persze a börtönt akarta tudni, hogy hol van.

- Mit mondtál neki?

- Hát rólatok felszínesen beszéltem, ahogy a helyről is. De a börtönről nem sokat. Annyit mondtam, hogy hogy néz ki és nagy a biztonsági rendszer. De azt nem mondtam, hogy hogyan jutnak oda.

- Gondolom nem hittek neked - szólalok meg most először.

- Természetesen nem. Azt mondtam, hogy úgy vitettek le, hogy semmit ne lássak. Csak a lépcsőre emlékszem. De egyszer keveset kellett sétálnom, majd többet. Szóval, hogy nem tudom behatárolni hol van.

- Ezek után? - kérdezte Natasa.

- Amikor a hatodik napon sem mondtam semmit, az a tiszt azt mondta, hogy holnap az őrnagyhoz vigyenek.

- Hallottam róla, amikor kutattunk utánad. Nem jó ember - mondta Clint.

- Hát valóban nem az. Ő már nem csak kérdezett. Az első napon, amikor odavittek már Will is ott volt.

- Tessék? - kérdeztük többen egyszerre.

- Miért? - nézett körbe mindenkin.

- Amikor elvittek megjelentek Annabellék. Will is velük volt. Azt mondta felhívta az egyik barátja, hogy tudják ott vagyunk. De azt mondta semmi köze hozzá - válaszoltam neki.