Kétszázhetes szoba

7. rész

(Seungmin)

Gyűlölöm. Szívből gyűlölöm. Nem akartam, mégis eljött. Sosem szerettem az ünnepeket, főleg az értelmetlen, semmit mondó féléket.

Ilyen például a születésnap.

Jó, remek, hogy a szüleim nem választották az abortuszt helyettem. Örülök, és hálás vagyok amiért megélhetem a tizennyolcadikat, mégsem akarok ünneplést. Hiába mondtam a többieknek, hogy nem-e hanyagolhatnánk, nem tágítottak mellőle.

Ellenben egész nap senki nem hozta fel. Éjfélkor sem Jisung sem Jeongin nem rúgta rám az ajtót, ahogy tavaly tették, és nem ugráltak körbe. Reggel mikor találkoztunk nem vetődtek rám sikítozva. Már kezdtem azt hinni, tiszteletben tartják döntésem, azonban mikor felballagtunk a koliba, egyszerűen kizártak a saját szobámból. Nem viccelek, közölték, hogy várjak a szilóban, és míg nem szólnak nem jöhetek ki. Komolyan ezek idióták.

Aztán Jisung kicsapta a szilencium terem ajtaját és karomnál fogva ráncigálni kezdett a szobámba. Igazából ezek valóban barmok, ugyanis semmi nem változott, már ami a tipikus ünnepi díszeket illeti elmaradtak, helyette két doboz virított a szoba közepén és egy hatalmas szatyor. Mellékesen Hyunjin még nem érkezett vissza, így csak hárman foglaltunk helyet a földön.

- Na gyerekek - kezdett bele izgatottan Jeongin -, ma ünneplünk és bebaszunk!

Hitetlenkedve elnevettem magam, azonban amint a szatyorból elő rántott több féle alkoholos italt, elszörnyedtem. Komolyan gondolták? A válasz; igen, halál komolyan. Persze a kollégiumba tilos alkoholizálni, így nagyon titkos módon bögrékbe töltöttük az italokat, így nem fogunk lebukni. Legalábbis remélem. Jisung kikötötte, hogy az ajándékozás az után lesz, ha fejenként megittunk egy-egy sört. Fintorogva ittam ki az utolsó cseppeket az epres bögrémből, majd lecsaptam magam mellé. Utáltam inni, sosem bírtam az alkoholt.

Jeongin vidáman nyúlt az egyik gondosan becsomagolt dobozért, ami meglepően nagy volt, majd óvatosan kezembe adta. Kíváncsian nyitottam ki, mire ajkaim elnyíltak egymástól a gördeszka láttán, minek alja hó fehér rajta egy gyönyörűen kidolgozott fekete póknak a jobb felével. Jeongin elmagyarázta, hogy ez egy páros deszka. A másik fele nála van, az pont ugyanígy néz ki, csak az övé fekete alapon fehér mintás. Hálásan karoltam át, ugyanis valóban szíven érintett.

Aztán jött Jisung ajándéka. A dobozba elég sok minden található volt. Először is ami szemet szúrt, az a temérdek sok általam kedvelt édesség, amik be terítettek valami féle fekete ruhát. Kiderült, hogy egy day6 logós póló volt. Mellette néhány könyvvel, olyanokkal, miket nagyon rég óta próbáltam beszerezni.

- Bevallom, azért nem panaszkodok, ezek baromi jó ajándékok. - nevettem fel, miközben az újdonsült kedvenc felsőmet próbáltam fel.

Jisung éppen újra töltötte poharainkat, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Riadtan kaptuk oda fejünket, de szerencsére csak Hyunjin lépett be, nevelők nélkül. Hatalmas kő esett le szívemről.

Hyunjin nyugodtan dobta le táskáját a földre, kiváncsi pillantásokkal jutalmazva minket. Oké, tényleg nem lehetük valami felnőtt férfias látvány, hogy bögrékből alkoholizálunk. Kicsit szégyelltem is magam.

- Hyunjin van kedved csatlakozni? - kérdezte hirtelen Jisung, arrébb vergődve magát a földön, helyet adva a fiúnak. Hyunjin mosolyogva bólintott. - Hozz egy poharat magadnak.

Hyunjin így is tett, s egy fekete pohárral a kezében lehuppant a földre, egyenesen a jobb oldalamra. Barátaim nem különösen zavartatták magukat Hyunjin közelében, ugyanúgy folytatták a beszélgetést, mint ezelőtt.