Kétszázhetes szoba

11. rész

(Hyunjin)

Hétfő, tipikus, mindenki tudja, hogy senki nem szereti, ezt nem kell túl ragozni. Azonban mikor egész éjszaka nem alszol, mert attól félsz, hogy szobatársad vagy téged dob ki az ablakon, vagy saját magát, méginkább fárasztó. Hát igen, az éjszaka folyamán nem aludtam sokat, de ez elmondható Seungminról is, aki egész végig laptopját bújta, fejhallgatóval a fején. Egyértelmű, hogy nem akart velem beszélni. Pedig lett volna miről.

Miután olyan nagyon kedvesen burkoltan lekurváztam, szépen mondva kiviharzott a szobából és legközelebb féltízkor láttam újra, de mintha ott sem lennék, rám sem nézett. Tudom, hogy a jelenlegi helyzet mindkettőnknek nehéz, és az szintén nem segít, hogy sem ő sem én nem vagyunk hajlandó a másikkal normálisan kommunikálni, de számomra nagyon bosszantó volt, hogy le sem szar. Tőlem úgyszintén gyerekes ez a folytonos féltékenység, de bakker ő se lenne túlzottan nyugodt, ha az a srác akit kurvára kedvel képes lenne az exével barátkozni! Persze, elhiszem, hogy Felixnek van már valaki más az életében, viszont számomra ez nem normális, még akkor sem, ha csak fiatalok és kíváncsiak voltak.

Azonban ha van amin nagyon meglepődtem, az az, hogy Seungmin nem mondta vissza az úgy nevezett dupla randit. Szóval most itt vagyunk a szobánkba, Seungmin éppen táskájából pakol ki, míg én az ágyamon ülök és Minhoval írogatok.

Mr.tökéletesvagyok
Hallod kurvára fosok
Szerintem a nap végén a kórházba kötök ki

Mr.fejbelövömmagam
Nyugodj már meg ember
Úgy csinálsz mintha az esküvődre mennél
Legalább a te randipartnered nem akar párnába folytani‼️‼️‼️

Mr.tökéletesvagyok
Mert én tudom magam kontrolálni:)
Amúgy nyughass
Jisung valószínűleg beszélni fog vele, mert bazdmeg még a holdról is látni hogy össze vesztetek

Mr.fejbelövömmagam
Nem hiszem, hogy beszélni fog vele
Már csak onnan is tudom mert Jeongin mondta, hogy Seungmin egy árva szót nem szólt kettőnkről
Megmerem kockáztatni, hogy csak Felixnek mesélt

Mr.tökéletesvagyok
Megoldjuk no problémó
Amúgy lassan induljatok le, a sarkon találkozunk

Ekkor hirtelen Seungmin elém lépett, egy nem túl barátságos arccal. Érdeklődve néztem fel rá, eltéve telefonomat.

- Csakhogy tudd, rohadtul nincs kedvem se hozzád se senkihez, egyedül Jisung miatt megyek, mert nem akarom hogy elájuljon. - magyarázta keresztbe font karokkal. - Egyébként a hétvége folyamán nem jött postám?

- Nem jött. - feleltem, majd végig néztem rajta. - Kész vagy? - némán bólintott, felálltam, mire ő hátrébb lépett egyet. - Egy valamit tisztázzunk. Nem akarom elbaszni Minhoék randiját így kérlek ne nagyon mutasd ki mennyire gyűlölsz.

- Én sem akarom tönkre tenni a napjukat. - értett egyet.

- Ha vissza jöttünk beszélnünk kéne. - Seungmin zavartan nézett az ajtó irányába, tudta, hogy muszáj lesz beszélnünk felnőttek módjára. - Na menjünk.

Seungmin szó nélkül ballagott az ajtóhoz, azonban amint kinyitotta egy sírás szélén álló arc fogadott minket. Értetlenül néztem a bőgni készülő Jisungot, aki Seungminra borulva nyavalyogni kezdett. A fiú nevetve próbálta nyugtatni, hogy nincs semmi baj, de Jisung komolyan úgy nézett ki, mint aki menten elájul. Ha Minhoval így fognak viselkedni egész nap, ez egy elég rövid életű találkozó lesz. A két fiatalabb megindult, míg én mögöttük lépkedtem.

Az időjárás továbbra is baromi meleg volt, pedig lassan októbert írunk, de a forróság nem akar alább hagyni. Az utca sarkára érve Minho már ott állt, telefonját nyomkodva, érkezésünkre pedig felkapta fejét, és zsebre tette kezeit. Seungmin meglepően kedvesen üdvözölte Minhot, ellenben Jisunggal aki félve lépett mellé.