Kétszázhetes szoba

12. rész

(Seungmin)

"Holnap menjünk együtt iskolába"

Ez volt az utolsó mondat amit tegnap este Hyunjin mondott nekem, miután megbeszéltük hogy... járunk? Őszintén kicsit homályos az emlék, ugyanis mikor közölte, hogy kedvel azt hittem elájulok. Jobban bele gondolva a fagyi terített észhez. És, hogy bánom a kapcsolat részét? Egyáltalán nem. Bevallom félek, egyenesen rettegek, hogy úgy végződik ez is, mint a Felixel való, azonban igyekszem pozitívan hozzá állni.

Reggel az ébresztőm megszólalt, és különösen nehezen másztam ki az ágyamból, majd fáradt mozdulatokkal öltöztem fel. Mivel Hyunjin mindig később kel, mint én, sosem kellett aggódnom, hogy meglát, akárcsak most is. A fallal szembe fordulva mélyen aludt. Miután átöltöztem ki ballagtam a fürdőkbe. A penész és a forró víz szaga megcsapta orromat, mitől fintorogva dobtam le cuccaimat az egyik csaphoz.

Az ablakon keresztül vizslattam a napfelkeltét, miből ugyan nem sokat láttam, hiszen az elhomályosított üveg nem sok látványt engedett meg. Álmosan, szinte már vissza aludva mostam a fogam. Indokolatlanul fáradtnak éreztem magam, pedig még csak kedd reggel van.

Lassú léptekkel vonultam vissza a szobába, ahol már Hyunjin is ébren volt, kissé kábán ült ágyán. Érkezésemre fel kapta fejét és egy nyúzott mosollyal üdvözölt.

- Még korán van, miért vagy fent? - kérdeztem miközben az egyik fehér székre dobtam törülközőmet.

- Nem akarom megkockáztatni, hogy random lelépsz. - jegyezte meg nevetve, mire fejet csóválva felé fordultam. Ekkor már velem szemben állt. Lopva felső testére pillantottam, ugyanis Hyunjinnak van egy idegesítő szokása, hogy képes egy szál semmibe aludni. Jó legalább nadrág van rajta, de azért bosszantó. Viszont... most, hogy egy pár vagyunk, van jogom nézelődni, nem?

- Megbeszéltük, hogy együtt megyünk. - néztem vissza hamar arcára.

Erre csak sóhajtott egyet, még közelebb lépve. Mosolyogva fonta derekamra kezeit, mitől rögtön zavarba jöttem, s mikor felém hajolt rögtön kapcsoltam mit tervez, így szájára tapasztottam jobb tenyeremet.

- Először menj szépen fogat mosni, és öltözz fel. Nem foglak megvárni, ha így folytatod.

- Rettentő gonosz vagy. - dünnyögte kezembe, majd elengedve neki látott készülődni. Mosolyogva figyeltem, ahogy durcásan pakolászik, míg én az ágyamra ülve írtam Jisungnak.

Csigabigademeter
Ma nélkülem kell suliba menned:P

Diósbriós
Ne máááár
Tegnap sem mesélhettem és most sem?
Kegyetlen vagy :((

Csigabigademeter
Úgy viselkedsz, mintha nem egy susuba járnánk

Diósbriós
De amúgy kire cseréltél le😭

Csigabigademeter
Szobatársamra

Diósbriós
Döntsétek már el, hogy utáljátok egymást vagy sem👹

Csigabigademeter
Ha azt mondom össze jöttünk kiakadnál?

Mereven figyeltem a képernyőt, várva, hogy Jisung vissza írjon, azonban csak megnézte. Lehet elájult? Azonban hamar meghallottam valami hangos dübörgést a folyosón és se szó, se beszéd, kicsapódott az ajtónk. Hyunjinnal ijedten kaptuk oda a fejünket, mire meglepetten néztem szembe Jisunggal, aki először becsukta maga mögött az ajtót és letámadott. Megragadta karomat és minden szó nélkül kirángatott, egyenesen a szobájukba. Igazából a koliba az összes szoba ugyanúgy néz ki, csak az övék sokkal rumlisabb.

Jeongin álmosakat pislogva nézett rám, míg Jisung lenyomott az ágyára, és szigorúan vizslatott. Harmadik lakója a szobának nem volt bent, ha jól emlékszem beteg.

- Mi a baj? Seungmin sose jön át magától. - motyogta meglepetten Jeongin.

- Most sem magamtól vagyok itt. - feleltem szórakozottan.

- Ez a hülye - mutatott rám szavait Jeonginnak intézve -, össze jött Hyunjinnal.

- Anyád. - bukott ki a fiatalabból, döbbenten bámulva rám. - Mikor, hogyan, miért?

- Nem beszélhetnénk meg ezt később? - kérdeztem kellemetlenül, kezeimet figyelve. - Most mérges vagy? - pillantottam fel Jisung dühös arcára, mire rögtön meg enyhült, és sóhajtva lehuppant mellém.

- Nem haragszom rád, csak bánt, hogy semmit nem mondasz. - vette lágyabbra hangját. - Tudom jól, hogy csak nem akarod, hogy újra ismétlődjön a múlt. De a mostani helyzet teljesen más, mint kilencedikben. Hyunjin itt van melletted, ahogy mi is, szóval bárki merjen egy rossz szót szólni, eltörjük a csontjait.

- Így van. - helyeselt Jeongin is. - Verekedjünk! - kiáltott fel vidáman, mire elnevettem magam. - Viszont komolyan akarunk mese délutánt, lehetőleg a közel jövőbe.

- Mi lenne ha ma elmennénk valahova? És akkor elmondok mindent. - vetettem fel az ötletet, mibe mindketten beleegyeztek. - Viszont most megyek, a suliba találkozunk. - keltem fel az ágyról, és az ajtóhoz ballagtam. - Amúgy ti is tartoztok nekem némi mesélni valóval. - néztem hátra a vállam felett, mire mindketten kínosan néztek félre. Vigyorogva sétáltam vissza a szobámba.

Nos igen, nem elég, hogy tegnap Jisung nem mondott semmit arról, amikor csak kettesben maradt hős szerelmével, de még Jeongin sem, pedig ő vasárnap volt randizni! De úgy menekült a kérdések elől, mintha muszáj lenne, így egyelőre nem tudunk semmit sem.

A szobába vissza érve Hyunjin türelmesen várt rám, ágyán üldögélve, telefonjába bújva, azonban előző vidám és lelkes arca helyett egy feszült, ideges kifejezés ült ki rá.

- Jól vagy? - kérdeztem halkan becsukva az ajtót. Sóhajtva dobta maga mellé telefonját, majd kitárta kezeit.

- Gyere ide.

Hangja kedvesen mégis meggyötörten csengett, így némán s kissé értetlenkedve léptem elé, mire kezeit körém csavarta karjait, és egyszerűen magára rántott. Riadtan foglaltam helyet ölében, kezeimmel vállára támaszkodva próbáltam el tolni magamtól, de ő ezt nem hagyta. Bevallom enyhén kellemetlenül éreztem magam ilyen közel hozzá, de úgy gondolom meg kell szoknom, ha mostantól tényleg egy párt alkotunk. Végül bele törődve sorsomba hagytam fel erőlködésemmel, így csendben engedtem neki, hogy szorosan magához öleljen.

- Ma hánykor végzel? - kérdeztem, ugyanis minden nap máskor ér be, emiatt fogalmam sincs hánykor végez. - Csak mert délután a többiekkel elmegyek valamerre. Még nem tudjuk hova.

- Rendben. - bólogatott mellkasomba fejelve.

- Baj van? - kérdeztem finoman hajába simítva, viszont csak hümmögve fejet rázott. - Lassan induljunk, boltba akarok menni.

- Még nem kaptam reggeli csókot. - emelte fel fejét, arcomat vizslatva.

- Nem is fogod. - vágtam rá pironkodva. - Ne siettess semmit.

Végül Hyunjin hisztizve de elengedett, így hamar megindultunk először a boltba, ahol vettem magamnak néhány péksütit és egy életerőt adó kávét, akárcsak Hyunjin. Kényelmesen ballagtunk az iskola felé, átlagos témákról beszélgetve. Bevallom, baromi furcsa volt Hyunjinnal menni, igazából Jisungon kívül nem különösen tudtam eltűrni mást reggelente. Most mégis Hyunjin teljesen más érzést keltett bennem, mint például legelső találkozásunkkor. Jó, igazából ez tökre normális, mármint együtt vagyunk, nyilván nem fogom bele folytatni egy kanál vízbe. Talán.

Az iskola előtt megállva külön váltunk, Hyunjin azonban mielőtt be sietett volna az első épületbe - míg nekem a régi épületbe lesz órám -, a kezembe nyomott egy kicsi gyűrődött lapot. Hitetlenkedve elmosolyodtam az óra rendet nézve, végülis ideje volt már végre oda adnia.

(Oké sose gondoltam volna hogy ennyire nehezen tudok megírni egy részt😭 egyébként mindjárt 200 olvasó, amit nagyon szépen köszönök<33)