Kétszázhetes szoba

8. rész

(Seungmin)

Éjszaka hajnali kettő múlt pár perce. Hátamra fekve bámulom a plafont takarómat szorongatva. Szívem továbbra is hevesen ver, sikítani tudnék az össze zavarodottság érzésétől. Félve Hyunjin felé pillantottam, aki nekem háttal alszik. Nem hiszem el, hogy csókolóztunk. Hülye vagyok. Egy hatalmas nagy hülye.

Szerencsére az este folyamán nem hozta fel, sőt nem is szólt hozzám. Bevallom valamennyire rosszul esett, úgy vélem ő csak túl sokat ivott és nem gondolta át cselekedeteinek súlyát. Tény, azt mondtam nem fogom túl reagálni, de így, ahogy az alkohol egyre jobban hagyja el a testem egyetlen dolgot tudok csak magamévának tudni. A kételyt.

Nem fogok hazudni, volt már fiúval dolgom. Értem úgy, hogy ugyan nem sokáig de együtt jártam egy sráccal, azonban a legelső szerelmem egy lány volt. Emiatt pontosan nem vagyok tisztában identitásomat illetően. Viszont ez az átkozott csók, ha lehetett, méginkább össze kuszált mindent. Komolyan azon gondolkodok, felmászok a negyedik emeletre, csakhogy kiugorjak az egyik ablakon. Hátha megismerkedek jobban az aszfalttal.

Reggel nem hagytam az ébresztőmet megszólalni, nehogy Hyunjin fel keljen és kedve támadjon beszélgetést kezdeményezni. Rohanva készülődtem el, persze minél halkabban, és rögtön az iskolába indultam. Örültem amiért nem fáj a fejem, hányingerem sincs, szóval nem viselt meg az alkohol. Nem úgy, mint Jisungot akit meglátva az iskolába elvigyorodtam. A fiú úgy nézett maga elé, akárcsak egy zombi, s tükrözött róla a világfájdalom. Szórakozottan huppantam le mellé, mire fáradtan felém fordította fejét és felnyögve vállamra borult.

Na igen, miután Jisung kirohant a mosdóba Jeonginnal utána csak elköszönni jött, ugyanis túlságosan ramatyul érezte magát. Egész este egy vödör társaságában aludt, már amikor éppen nem haldokolt a rosszulléttől.

- Az éjszaka rá írtam Minhora és mindenféle hülyeséget össze hordtam neki. - nyavalygott továbbra is vállamba fejelve. - Konkrétan elhívtam randira...

- És az baj? - kérdeztem nevetve, mire rémülten kapta rám fejét.

- Hülyéskedsz? Ez borzasztó, főleg mert bele ment! Mi a faszért volt fent éjfélkor? - siránkozott karomat ráncigálva, aztán hirtelen kivirult arca. - Velem kell jönnöd!

- Mi van? Biztos nem! Nem akarok harmadik kerék lenni. - tiltakoztam rögtön.

Jisung hétfőn elmesélte, hogy múlt héten össze futott Minhoval. Szó szerint ugyanis Jisung a boltba hagyta a rajzmappáját amiért a koliból sietett vissza és hát véletlen bele rohant Minhoba, akit tökéletesen fellökött. Nem értem mégis hogyan, de emiatt elkezdtek beszélgetni, és azóta egész jól kijönnek. Kicsit irigylem Jisungot, ugyanis ő felvállalta előttünk másságát, és nem fél senkinek a véleményétől. Persze ő sem áll ki az aula közepére kikiáltani, hogy "haló mindenki, biszexuális vagyok", mégis mer önmaga lenni. Jisung az egyik legbátrabb ember akit valaha megismertem.

Jeongin pedig hasonló cipőben jár, mint én. Még keresi magát, az ízlését az emberek terén. Nem sieti el, s milyen jól teszi. Még fiatal - mondom úgy, hogy aligha egy évvel vagyok csak idősebb haha -, van ideje kiismerni magát.

- Jön akkor Hyunjin is! - vágta rá, mitől rögtön össze zavarodtam.

- Biztos nem fogsz elrángatni. Nem akarom nézni sem Hyunjin képét, sem titeket, ahogy nyálaskodtok.

- Pedig szerintem ők belemennének. Főleg Hyunjin. - vigyorodott el, nekem pedig lehervadt a mosoly arcomról.

- Azt akarod, hogy más miatt is fájjon a fejed? - kérdeztem ingerülten kezemet felemelve, ütést imitálva. Jisung vihogva húzódott arrébb, s megszólalt a csengő.