『A néma fiú és a népszerű srác 』✔

#2

Kaijal együtt sétáltunk be az iskolába.
Elkísért a termemig, és telefonszámot is cseréltünk.
Nem tudtam mire gondoljak, nem mertem másként gondolni rá, hisz lehet, hogy nem olyan, mint én. Sőt biztosan.

Megráztam fejem és beléptem termembe.
20 pár kívancsi szem tapadt rám.
Gyorsan híre ment, hogy nem egyedül jöttem iskolába.
Nem szeretek középpontba lenni, sem ha rólam beszélnek.
Ki tudja milyen történeteket találtak ki most ezzel kapcsolatban?
Nem akartam Kait kellemetlen helyzetbe hozni.. De igazából én nem vagyok hibás. Ő akart velem jönni, én nem kértem meg semmire.

Biológia órán a tanárnő feleltetett, de ebből én ugye kimaradtam, így egész órán csak a füzetembe rajzolgattam, és zenét hallgattam.
Hirtelen a zene leállt egy pillanatra, majd ismét elindult. Üzenetem jött.

Már azt hittem édesapám írt, de nem.
Kai volt az.


Kai: Szia. Mikor végzel ma?

Te: Szia. Fél 3. Miért?

Kai: Pont jó. Én is. Megyünk együtt?

Te: Biztosan velem szeretnél menni?

Kai: Igen. Hanem nem kérdeztem volna. Nem szeretnél..?

Te: Nem arról van szó...

Kai: Akkod találkozunk fél 3-kor a suli előtt:))

- Mr. Evan. Legyen szíves eltenni a készüléket!- szólt rám erélyesen a tanárnő, mire csak bólintottam és a zenét elindítva tettem vissza telefonomat a padba.
Nah, erről ennyit.
Nagyot sóhajtottam.
Megint rólam fognak beszélni, hogy a népszerű sráccal vagyok.

Rajzóra végeztével elpakoltam a cuccaimat és táskámat hátamra véve indultam ki a teremből.
A kapuban Kai már várt, cigizett.
- Szia Dominik.
Intettem neki mosolyogva.
- Mehetünk?
Bizonytalan bólintás.
- Kérsz?-nyújtotta felém a füstrudat, de nemlegesen megráztam fejem.
Torkomra mutattam, ő pedig egy "oh"-val rá is hagyta.
Ha cigizek, rosszabb lesz a hangomnak, és még ennyi esélye sem lesz, hogy újra beszélhessek. Hiszen van rá 25%... Az azért jó, nem?

A metróhoz érve elővettem telefonom, és írtam neki egy üzenetet.
" Miért velem jössz? "
Elővette a készüléket és megnyitotta a levelet.
- Ennyire nem akarsz velem jönni..?
Tiltakozni kezdtem és újabb üzenetet írtam.
" Mindenki arról beszél, hogy veled jöttem, meg hogy beszéltünk. Nem lesz neked ebből baj? És miért pont velem? "
- Nem tudom... Köze senkinek sincs, úgy érzem, ahhoz, hogy kivel merre járkálok. Te pedig olyan rég felkeltetted az érdeklődésem, és hogy ma reggel láttalak, rávett arra, hogy kezdeményezzek. És... Nem tudom mennyire igaz, de az a hír járja rólad... Vagyis egyik osztálytársadtól hallottam, hogy... Tudod... A fiúk érdekelnek. -vakarta meg tarkóját idegesen.
Ledöbbentem.
Látta rajtam, hogy mennyire meglepett, ő is megijedt kicsit.

Nem hittem volna, hogy ezt bárki is tudja rólam. Sosem mondtam, vagy tettem rá utaló jeleket.
Vajon honnan?

- Jól vagy? Nem akartalak megsérteni, tényleg, csak gondoltam rákérdezek...
Bólintottam.
- Szóval igaz. Akkor egy cipőben járunk.-mosolyodott el, én pedig még megtántorodtam.
Hogy mivan?!
- Igen Dominik, én is meleg vagyok.