『A néma fiú és a népszerű srác 』✔

#23

Egyedül mentem haza. Csengetés után úgy siettem, ahogy tudtam, nem akartam találkozni vele.
Tudom, hogy nem ez a megoldás, hogy megkellene beszélni, de biztos lenne erre is egy jó kis magyarázata, és ez is csak úgy elúszna.
De ez most annál több. Hazudott nekem.
Csak barátok. Osztálytársak. Akkor honnan tudja, hogy a párja hogyan becézi és miért hívja ő is így?
Nem, ezt valahogy nem tudom megérteni.

A telefonomat kikapcsoltam, tudom, hogy hívott és üzenetet is írt, pont ezért. Most nem kell magyarázat. Most nem érdekel. Most csak hagyjon békén...

A metró az orrom előtt suhant el, így várnom kellett a következőre. Leültem az egyik kis székre és betettem fülesemet.
Mostanában nem nagyon hallgattam zenét és már hiányzik Ruki hangja... Nagyon is.
Elindítottam a Suicide Circus-t és felhúztam maxra a hangerőt. Ez kellett most nekem..

A zene felénél éreztem, hogy valaki a vállamra teszi a kezét.
Kivettem az egyik fülest és felnéztem.
Evan volt az.

- Szia szépfiú. Csak így egyedül..?-kérdezte és leült mellém.
- Ja.-válaszoltam szűkszavúan.
- Hol van a szőke herceged?
- Passz.
- Na mi van? Összekaptatok?-könyököl térdeire és felém néz.
- Valami olyasmi...
- Nah, mesélj!
- Pont neked..?-néztem rá felvont szemöldökkel.
- Ahj nemár! Azóta is pipa vagy rám? Nem volt elég a pofon? Napokig fájt az arcom...-nyúl az említett részhez.
- Tönkre akartad vágni a kapcsolatomat és egyrészt sikerült is..
- Figyelj, ez nem ellened szólt drága... Csak a kis Kaiod mindig annyira ragaszkodott az efféle szabályokhoz, miatta a gangnek csomó mindent el kellett viselnie és megtennie. Nem hagyhattam, hogy most pont vele kivételezzünk. Nekem is miatta nincs csajom.-mesélt, mire rápillantottam.
- Mi?
- Nah, mostmár hajlandó vagy rendesen beszélni velem?-kérdi hátradőlve a széken.- Nem iszunk meg egy kávét valahol? Kicsit storyzgathatnánk...
- Végül is...-gondolkodtam el.- Holnap csak 2 dogát írok, de persze kávézzam el a tanulási időmet. Mondjuk most Kai miatt úgy sem tudnék maximálisan figyelni... Szóval mehetünk.- vontam vállat.
- Ez a beszéd!-mosolyodott el.- Akkor menjünk is.-állt fel a székről és a metró is pont most futott be.
Felszálltunk, majd 4 állomás után le.
- Itt van egy ilyen kis teraszos hely, menj...-szakította félbe a mondatot és megrögzötten nézett abba az irányba.
Oda pillantottam én is.
Nem biztos, hogy kellett volna.
Kai, és a csaj. Abban a kávézóban. Kettesben...

Hirtelen a szívverésem 200-ra futott és teljesen lebénultam. Ennyire érdekli, hogy mi van velem...?
Arcomon hirtelen megindultak sós könnycseppjeim és tettem pár lépést hátra.
- Dominik... Hé, Dominik!-szólítgatott Evan, és vállamra tette a kezét, de nem tudtam reagálni.
Csak álltam ott, a járda közepén és néztem őket.
- Figyelj, maradj itt! Ne mozdulj sehova!!-szólt rám Evan és megindult feléjük.
Leakartam állítani, de se a kezem, se a szám nem mozdult. Nem volt bennem erő... Semmi.
Csak annyit látok, ahogy Evan ráront Kaira, felemeli a székről és felém mutat. Kai arca eltorzul a melepettségtől és félelemtől, majd megindul felém.
Nem akarom... Semmit sem akarok már.

- Dominik...-hallom meg hangját, mire felpillantok rá.
- Mi ez Kai..? Miért?-csak ennyire telik tőlem, közben Evan is visszaért.
- Kincsem kérlek... Megbeszéljük jó? Gyere, menjünk valami csendesebb helyre. Kérlek drága..-fogta meg kezemet.
- Milyen magyarázatod van erre is?-kérdem halkan magam elé nézve.- Ezt is kimagyarázod ugye? Ezt is majd el kell néznem neked, mert egy hülye szerelmes vagyok, akivel játszhatsz.
- Dominik ez nem igaz. Nyugodj meg és beszéljük meg. Kérlek szépen. Te pedig húzz már a francba!-néz most Evanra.
- Ne beszélj így vele!-szóltam rá.
- Mi az, hogy ne?
- Most is ő volt velem és akart vígasztalni, míg te a kurváddal kávézgattál nyugodt lelkiismerettel, azután, hogy annyira megbántottál.
- Dominik fejezd ezt be és nyugodj már le!-emelte fel a hangját, mire én meglepetten néztem rá.
- Még neked áll feljebb te baromarcú? Na tudod kivel beszélj így!-néztem rá össze szűkített szemekkel és elindultam ismét a metró irányába, hogy haza menjek.
- Ahj, Picim kérlek!-jött utánam.
- Na nekem ne nyalizz, ha normálisan nem tudsz velem beszélni.-néztem hátra rá mérgesen.
- Sajnálom, hogy felemeltem a hangom, de... Ahj, kérlek hagyd, hogy végre elmondjam mi van!
- Tessék csak! Magyarázkodj!-tettem keresztbe kezeim.
- De nem itt... Kérlek. Menjünk fel hozzám. Vagy tökmindegy, de csak ketten legyünk.-lépett közelebb hozzám.
- Nagyon ajánlom, hogy nyomós és hihető indokod legyen! És ha megtudom, hogy hazudsz Kai én komolyan...
- Nem fogok hazudni neked! Többé semmiben és azt is elfogadom majd, ha nem akarsz ezután együtt lenni velem, vagy haragudni fogsz. De engedd meg, hogy helyrehozzam!
- Jó... Menjünk..-adtam be a derekam végül és mosolyogva megfogta kezemet és a metró fele irányított.