『A néma fiú és a népszerű srác 』✔

#9

Dominik szemszög:

- És hogy találkoztatok?-érdeklődött tovább Evan.
- Egyik reggel találkoztunk a metro megállóban, én meg megszólítottam. Azóta beszélünk.-mesélte Kai.
Annyira jól érzem magam itt velük. Sosem voltam még így társaságban, és hogy befogadtak kifejezetten jól esett. Nem mellesleg itt van velem Kaiso is, és a barátai előtt is ugyanolyan édes velem.

Már besötétedett, a fiúk a kivilágított pályán deszkáztak, trükköztek. Én a pálya szélén ültem, az egyik emelkedőn, egy energiaitallal kezemben.
- Mizu pici?-érkezett meg mellém Kai a longboardjával.
Megráztam fejem mosolyogva, és felé tartottam italom, amit szívesen elfogadott.
- Még egy órácska, és megyünk haza, jó? Bármi van gyere oda nyugodtan. Nem fázol, odaadjam a felsőm?
- Nem, köszi.- jeleltem el mosolyogva, ő meg egy puszit adva fejemre, tovább gurult.

- Látom, már elég jól összemelegedtetek Dobroveckkel.- ült le mellém Evan, kezében sörével.
Bólintottam egyet, közben már elnyűtt Vans márkájú cipőmet figyeltem. Bekéne ruházzak egy másikra.
- És szereted Kait?- jött a következő kérdés.
- Nem igazán voltam még szerelmes, nem tudom, hogy nála mit érzek, vagy kellene érezzek...- írtam le felém nyújtott telefonjába. Míg én írtam, ő rágyujtott tekert cigiére.
- Szereted, ha a közeledben van, ha megcsókol. Hevesen ver a szíved, ha becéz, vagy ha hozzád ér, és alig várod hogy újra lásd. Ha ez mind stim, akkor you're in love boy.
- Ez mind igaz.. De még alig ismerem, nem lehetek szerelmes..
- Az érzéseinket nem mi irányítjuk, ez ellen nem tehetsz. Aranyos srác vagy, előre sajnállak..-veregette meg vállam, majd otthagyott.

Nem tudom hova tenni utolsó mondatát, miért sajnál? Valamiről lemaradtam, vagy én nem értem...
Sokáig nem gondolkoztam rajta, nem akartam összeesküvés elméleteket gyártani, inkább néztem a deszkás adoniszokat, ahogy próbálják lenyűgözni a pálya másik felén ülő lány csapatot.

Lassan mindenki összeszedte magát a mi csapatunkból, és elköszönve Kaiial elindultunk haza.
- Jól érezted magad Baba?-simogatta ujjával kézfejem.
Mosolyogva bólintottam.
- Beszéltem Evannal... Rólad. Meg rólam...- írtam meg szabad kezemmel.
- Igen? És mit?
- Hát.. semmi lényegesebbet. De a beszélgetés végén azt monda, hogy előre sajnál engem... És ezt nem tudtam hova tenni..- írtam meg beharapott ajakkal.
- Az az idióta... -rázta meg fejét.- Nincs miért aggódj baba, ő csak miattam mondta. Az eddigi kapcsolataim... Hogy is mondjam.. Nem voltak valami fényesek. Sok lányt bántottam meg, kihasználtam őket, hisz meleg vagyok, sokra nem kellettek... De veled nem így terveztem. Te most más vagy Dominik. Irántad érzek olyat... Amit másnál eddig nem. Igazán vonzódom hozzád.-mondta végig szemembe nézve.- Tudom, hogy nem valami bíztató, amit elmondtam, de én most tényleg változni akarok..- fogta kezébe arcomat, megállva egy utcalámpa alatt.- Kérlek hagyj, hogy bebizonyítsam.-suttogta, egyre közelebb ajkaimhoz, míg nem rájuk nem tapadt.

Hittem neki. Megérdemel egy esélyt, és a tetteiből tényleg azt látom, hogy akar engem. Komolyan.
Kezem derekára téve csókoltam vissza, érzelmesen.
Talán Evannak igaza van... Kai tényleg nagy hatással van rám. De félek az érzéstől. Ettől az egésztől. Még annyira új...

De míg Kai mellettem van, biztonságban vagyok..