Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
D O M I N I K
A kávémat szürcsölgetve ültem az étterem egyik asztalánál, miközben, a tegnap estén gondolkoztam. Emlékszem, hogyan beszélgettünk Izával az autómban ülve teljesen természetesen, nyugodtan, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Aztán mindig bevillant a kép, ahogy Adammal beszélgetett. Teljesen össze voltam zavarodva.
- Happy Birthday bro! - figyeltem fel legjobb barátom jókívánságára, miközben leült mellém Darwinnal.
- Kösz Trent!
- Megint mi történt veled? Nem volt jó az estéd? Mostanában még az élethez sincs kedved. - hallgattam Darwin eszmefuttatását.
- Keveset aludtam. - válaszoltam egyhangúan.
- Akkor talán...
- Nincsen semmi bajom, de úgy beszéltek rólam, mintha depressziós lennék! - csattantam fel bosszúsan, amin látszólag teljesen megdöbbentek. Felállva a székről ingerülten indultam el átöltözni az edzésre, de az ajtóban nekimentem valakinek... na vajon kinek.
- Most már rendszeresen nekem fogsz jönni? - nézett rám bujkáló mosollyal a szája szélén, ami máskor elkápráztat, de jelen pillanatban az idegességtől nem is futotta normális válaszra. Haragudtam rá amiért láttam Adammal beszélgetni, de legfőképpen magamra, mert ennek nem szabadna érdekelnie...
- Bocs, máskor figyelek. - vágtam hozzá flegmán. Azonnal megbántam, ami kicsúszott a számon. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki, de rögtön felöltötte póker arcát, amiről minden érzelem eltűnt.
- Nincs gond. - válaszolta semlegesen, majd sebesen elviharzott.
Ezt is elbasztam... francba.
I Z A B E L L A
A padon ülve feszültem irkáltam a jegyzettömbömbe, miközben fél szemmel néztem a pályán történteket. Éreztem magamon Dominik tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Had érezze, hogy mérges voltam rá.
Lassan vége volt az edzésnek, ami azt jelentette, hogy én is indulhattam haza a többiekkel együtt.
Már álltam volna fel, amikor észrevettem, hogy minden focista és segédedző Klopp körül ácsorogott. Első látásra úgy tűnt, mintha csapat megbeszélés lenne, de ahogyan egyre jobban közeledtem a pálya felé meghallottam a "Boldog Születésnapot!" dalt legnagyobb meglepetésemre magyarul.
Itt meg mi történik? Ezt az egy kérdést ismételgettem magamban.
- Dom szülinapja van ma, és a szokások szerint az ünnepeltet mindig az anyanyelvén köszöntjük fel. - szólalt meg mellettem egy hang. - Trent Alexander-Arnold. - nyújtotta felém kezét válaszadóm.
-Izabella Illés, örülök, már sokat hallottam rólad. - köszöntem neki.
- Úgyszintén, éppen attól a bohóctól, aki ott áll Salahval, de többet már nem árulkodok. - somolygott, miközben tekintetével egyenesen előre nézett, Dominikot kémlelve. - A szöszi barátnőd nincs itt? - nézett körbe hátha meglátja Aliciat.
- Nem, bent van, készülődik. Az irodájában talán elcsípheted még. - most én néztem rá somolyogva, jelezvén, hogy voltak elképzeléseim mi történhetett köztük. Látszólag észre is vette.
- Oké, megyek megkeresem. Még biztosan találkozunk. - felelte, miközben futott az ajtó felé.
*************
Nem hittem el, hogy még mindig nem javították meg az autómat. Már eltelt 1 hét. Így higgyen az ember másokban...
Aliciat vártam a parkolóban, miközben a telefonomat nyomkodtam. Nagy mosollyal lépett ki a hideg, őszi időbe egyenesen felém tartva.
- Mi az öröm tárgya?
- Trent elhívott randira. Holnap este megyünk. - újságolta fülig érő szájjal, miután beszálltunk a kocsijába.
- Örülök, segítek majd készülődni.
- Azt el is várom csajszi. - kacsintott, majd elindultunk.
Boldog voltam Alicia miatt, még sosem láttam korábban ilyen életvidámnak. Ha már nekem nem jött össze semmi a párkapcsolatok terén, akkor legalább neki legyen minden tökéletes...
- Nem békültél ki Dominikkal? - kérdezte tekintetét az útra szegezve.
Napközben elmeséltem Alicianak, mennyire érdektelenül beszélt velem Dominik, így tisztában volt a teljes helyzettel.
- Miért nekem kellene kibékülni vele? Ő volt bunkó velem. - néztem rá értetlenül.
Ha hibáztam az életben, azért mindig vállaltam a felelősséget, és megmondtam a véleményemet, legyen az jó vagy rossz, de mások helyett nem fogok cselekedni.
- Szerintem nem is érdekli, hogy mérges vagyok rá. Vannak fontosabb dolgai, biztos nem az én haragom a legfontosabb számára. - szóltam, éppen akkor, amikor megérkeztünk az albérlethez.
- Akkor szerinted mégis miért jött el hozzád este nyolckor a lakásod elé? - kérdezte unottan, az ablakon kinézve.
- Miről beszélsz? - egészen addig nem értettem kérdését, amíg meg nem láttam a lakás előtt szobrozni az említett férfit.
- Menj, beszélj vele. - bíztatott, miután elindult befelé.
Pár percig hezitáltam, gondolkoztam, hogy egyszer biztosan elmegy, de nem akartam kivárni, így elindultam felé.
Lépteim hangjára felfigyelve elrakta telefonját, ezzel minden figyelmét nekem szentelte.
- Mit keresel itt? - vágtam bele a közepébe. Nem kerteltem, nem volt szokásom.
