Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
" Szemforgatva olvastam el utolsó üzenetét, miközben azon gondolkoztam, hogyan lehet valaki ennyire makacs... ,,
I Z A B E L L A
Sietősen kutattam szemeimmel a futószalagon érkező bőröndök között, a sporttáskámat keresve. Telefonomat elővéve írtam volna anyának, hogy itt van e-már, amikor megláttam, hogy e-mailben elküldte Dominik a jegyeket a mérkőzésre. Hát akkor most már tényleg nincs visszaút. Szerencsére. Haha.
A reptér elé kiérve megláttam anyát a parkolóban, ahogyan hevesen telefonált valakivel. Boldogan siettem felé, miközben a sok embert próbáltam kikerülni.
- Szia, Izzy! - ölelt meg olyan szorosan, hogy azt hittem megfulladok, miután bontotta a hívást.
- Anya, megmondtam, hogy ne hívj így! - feleltem neki szemforgatva már sokadszorra, de látszólag hidegen hagyta. Kiskoromtól kezdve így hívott, mindig emlékeztettem, hogy utálom ez a becenevet, de úgy látszik ez már rajtam marad...
- Elmehetünk vásárolni, ha van kedved. - vetette fel az ötletet, hazafele tartva.
- Oké, de holnap délután nem leszek otthon. - mondtam neki sietősen.
- Csak nem találkozol valakivel? - hangjából a színtiszta meglepődöttséget lehetett hallani, mert nem volt sok barátom vagy ismerősöm, akiket betudtam volna mutatni a szüleimnek. Mindig is nyitott voltam az emberek felé, de sosem jött össze semmiféle barátság. A végére pedig már beletörődtem, viszont a csajos beszélgetések kimaradtak az életemből. Szerencsére találkoztam Aliciaval, akivel nagyon jó a kapcsolatunk, és mostanra már rengeteget beszélgetünk.
- Nem egészen... - válaszoltam feszengve az ablakon kinézve. Tudod az egyetem mellett, egy gyakornoki programon vagyok a Liverpool FC-nél, ezt már meséltem. Az egyik focista adott egy jegyet a következő meccsére. - meséltem neki, miközben végig térdeimet néztem, ezzel leplezve egyre jobban pirosodó arcomat.
- Igazán? És ki ez a játékos? - várakozva nézett rám, de én alig tudtam megmukkanni.
- Szoboszlai Dominik. - mondtam ki végül nevét nehezen, hosszas hallgatás után. Idegesen piszkáltam ujjaimat, miközben vártam anyám válaszára.
- Tudom. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, és egyúttal nevetve, mire csak tátott szájjal bámultam rá.
- Nem hiszem el, hogy hagytál ennyit kínlódni. Egyébként is honnan tudtad?
- Alicia újságolta a minap.
- Csodás...
izabella_illés: Nem hiszem el, hogy elmondtad anyának!🙄
