Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
I Z A B E L L A
Az irodámban ülve figyelmesen olvastam végig a napi teendőim listáját. A szobában tátongó csendet a hangos kopogás törte meg.
- Szabad! - kiáltottam, fel sem nézve a papírokból.
- Bocsánat, te vagy Izabella Illés? - hallottam meg egy rekedt, mély hangot.
Felnézve egy hallgató társammal találhattam szemben magamat, akivel eddig még nem is találkoztam a központban. Magas kb. 184cm lehetett, kék szemeivel engem vizslatott, várva a válaszomra.
- Adam Fisher vagyok, ma csatlakoztam a csapathoz. A recepción hozzád irányítottak, elvileg nálad van feladataim listája.
Most, hogy jobban végig gondoltam reggel szóltak, hogy egy papírt át kell majd adnom valakinek, de a munka és a kapkodás miatt teljesen kiment a fejemből.
- Így van, tessék. - adtam a kezébe, majd egy gyors köszönést követően távozott.
*************
- Hogy megy a kutatás? - kérdeztem Aliciat az étterem felé haladva.
- Nos, a fiúkkal külön-külön beszélgetni fogok, hogy mindegyikük a saját tapasztalatairól tudjon mesélni, ezáltal részletesebbek lesznek az elemzések és talán a folyamat is rövidebb lesz. - mesélte lelkeses az ötletét, miközben arcán láttam az eltökéltséget és a céltudatosságot. Ahogyan egyre jobban kiismertem Aliciat rá kellett jönnöm, hogy mindig komolyan veszi a feladatait, nemcsak itt, hanem az egyetemen is, az ötleteivel és az elszántságával pedig el is éri a kitűzött céljait.
Egy újabb adag Karamellás Frappuccinoért indultam a pulthoz, amikor a sorban Adamat pillantom meg, miközben fizetett.
- Szia! - köszöntem neki, abban a hitben, hátha fogok tudni vele egy kicsit beszélgetni, hogy jobban megismerhessük egymást. Szeretnék mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, és valljuk be a szociális életem nem túl nagy...
- Szia! - viszonozta gesztusomat teljes testel felém fordulva.
- Mit iszol? - néztem rá kíváncsian.
- Amilyet te is ittál, Karamellás Frappuccinot. - válaszolja a világ legnagyobb természetességével.
- Honnan tudtad? - bámultam rá nagy szemekkel. Talán gondolatolvasó... na, ennél hülyébb gondolatom sem volt még.
- Láttam, hogy reggel az irodádban is azt ittad. - nézett rám kedvesen, egyben nevetve is.
Ennyire kiszámítható lennék?
D O M I N I K
Trent fergeteges poénját hallgatva léptem be az étterem ajtaján, amikor a pultnál Izabellát szúrtam ki egy sráccal. Látszólag nagyon jól érezték magukat, legalábbis a nevetésükből ez látszott.
- Figyelsz, bro? - Trent hangja rántott vissza a valóságba. Szemeivel követte a tekintetemet, hogy kiket figyeltem.
- Ő Adam, a kutatást végző egyetemisták egyike. - mondta miután látta kit is néztem. - Ma délelőtt dumáltam vele, jó fej srácnak tűnt.
Minél tovább bámultam őket egy kényelmetlen érzés uralkodott el rajtam. Féltékeny lennék? Nem, az nem lehet, csak összezavarodtam. - nyugtattam magamat, de legbelül mégis az ellenkezőjét éreztem...
*************
Az esti edzés végeztével a kocsim felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb haza indulhassak, és lepihenhessek. A parkolóban már csak az én autóm állt. A sötétségben egy alak körvonala rajzolódott ki. Közelebb lépve felismertem Izabellát, aki éppen telefonált.
- Szia!
- Szia! - köszönt vissza, miután észrevett.
- Hogyhogy ilyen sokáig maradtál? - kíváncsi voltam, mert általában mindig én vagyok az utolsó, aki távozik.
- Ma sok feladatom volt, rengeteg papírt kellett kinyomtatnom, innen pedig könnyebb volt megoldani. Most meg egy taxit kellett hívnom. Alicia nem tudott hazavinni, mert állásinterjúra ment.
- Elviszlek szívesen. - ajánlottam fel segítségem rögtön, magamat is meglepve. Nem törődtem senkivel, csak az járt a fejemben, hogy minél több időt tölthessek ezzel a nővel. Nem érdekelt Adam sem, hogy mit gondolhatott, csak Izabella.
Hezitálását látva karon ragadtam és az autó felé tereltem.
- Emlékszel arra, hogy igent mondtam volna? - kérdezte incselkedve, amivel megőrjített.
- Nem, de nemet úgysem mondhatsz. - kacsintottam rá vigyorogva, mire halványan elpirult.
I Z A B E L L A
Elpirultam Szoboszlai Dominiktól. Folyamatosan erre tudtam gondolni az út során, ami egyáltalán nem volt kínos, sőt inkább megnyugtató.
- Merre laksz? - kérdésével visszarepített az álomvilágból a valóságba.
A külvárosban, egy albérletben. - feleltem, majd beütötte a címet a GPS-be.
*************
- Mi vett rá arra, hogy kiköltözz Liverpoolba? - érdeklődésével igazán meglepett, ennek ellenére válaszoltam.
- Volt egy célom, aminek a megvalósítására nagyobb esélyt láttam külföldön, a liverpooli egyetem pedig teljesen megfelelt erre. - meséltem neki ittlétem okáról.
- Neked nem volt kérdés, hogy ide fogsz igazolni Lipcséből? - erre tényleg kíváncsi voltam, mert bár a cikkekből sok mindre kaphatunk választ, de a teljes igazságot csak ő tudhatja.
- Nem, egyáltalán. Tudtam mit akarok, tudtam, hogy mit kell tennem a sikerért, ahhoz, hogy egyszer a legjobb legyek.
Céltudatossága és kitartása lenyűgözött, talán azért is, mert magamat láttam benne.
Az út további részében nem szóltunk már egymáshoz, de nem is bántam, jó érzés volt gondolkozni és pihenni egy ilyen hosszú nap után.
- Köszönöm, hogy haza hoztál. Jó éjszakát Dominik!
- Jó éjszakát Iza! - köszönt el mosolyogva, majd elhajtott.
Sokáig bámultam az egyre távolodó autó után...ez a nap is jó volt. Eseménydús. Meglepetésekkel teli.
