اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
D O M I N I K
A fiúk már kimentek a pályára, de én még komótosan öltözködtem. Fáradt voltam mostanában a sok intenzív edzéstől, volt pár meccsünk az elmúlt időszakban. Azonban tudtam mit jelent az, ha ide igazolok, illetve, hogy mikkel jár. Többek között ezzel is, szóval nem ért meglepetésként.
Az már annál inkább, hogy hirtelen valaki a semmiből a hátamra ugrott, amire egyáltalán nem számítottam.
- Csá, tesó! - ugrott le a hátamról Trent. Ki gondolta volna, hogy ő az... - Eléggé álmosnak tűnsz, csak nem hosszú volt az éjszaka? - nézett rám vigyorogva.
- Ó, fogd már be! - lököm le a padról nevetve. - Amúgy nem, szimplán nem tudtam felkelni.
- Te sosem tudsz. Na mindegy. Virgtől hallottam, hogy jön ma pár ember, akik valami felméréseket fognak végezni. - mesélte, miközben ő is elkezdett átöltözni, de látszott rajta, hogy nem repdes az örömtől a hír hallatán.
- Csodás, már csak ez hiányzott, pont akkor, amikor ilyen nagy a hajtás. - mondtam kicsit sem boldogan, de szerintem ez hallatszódott is a hangomon.
- Ja, de ha nem akarod, hogy lebasszanak, akkor szedd össze magad végre. A pályán találkozunk. - majd mielőtt elment, "véletlenül", ő is lelökött a padról. Nyílván.
*************
A pályára kiérve rögtön megláttam azt a pár idegent, akiket Trent említett. Nem szentelve nekik nagy figyelmet csatlakoztam a többiekhez, akik valamin nagyon jól szórakoztak.
- Hallod, ők mit keresnek itt? - kérdezte Trent, a kelleténél kicsit hangosabban.
- Ember, ne ordíts már a fülembe. - mondtam neki bosszúsan, figyelmen kívül hagyva, amit mondott. -Ráadásul pont te mondtad 15 perccel ezelőtt, hogy mit csinálnak itt, vagy esetleg kitörölték a rövidtávú memóriádat? - mondtam neki poénosan, de csak bámult előre, mint valami hal.
- Hogyha néznél, és nem csak dumálnál, akkor értenéd, hogy miért kérdeztem. - mondta gúnyosan, végre rám nézve.
- Itt meg mi történik? - lépett mellénk értetlenül Darwin.
- Ja semmi, csak itt van az a két csaj, akinek én oda adtam a mezemet, és akit Dom kinézett magának.
Nem törődve Trent mondatának végével, fordítottam fejemet abba az irányba, ahol megpillantottam azt a tekintetet, amit már hetek óta nem tudtam elfelejteni.
- Ez most komoly? Szavaimat bár kimondtam hangosan, de mégsem vártam rá választ...
I Z A B E L L A
Az ebéd közeledtével sietősen lépkedtem az étterem irányába. A folyosón csak a cipőm hangját lehetett hallani, olyan nagy volt a csend. Valószínűleg már mindenki az ebédlőben tartózkodott...
Munka után annyira éhes voltam, hogy nem akartam az irodába visszamenni lerakni a papírokat, így kénytelen voltam azokat magammal vinni.
Az utolsó folyosóra bekanyarodva csak annyit éreztem, hogy valaki nagy hévvel nekem jött, ami által a padlón kötöttem ki.
- Nem tudnál vigyázni!? - szóltam rá indulatosan, nem foglalkozva azzal, ki jött nekem, miközben elkezdtem összeszedni a széthullott papírokat a földről. Csúcs. Rakhatom újra sorrendbe.
- Sajnálom, nem figyeltem. - kért elnézést, miközben segített felszedni a lapokat.
Hangja, és tetovált karjai rögtön tudtomra adták, kibe botlottam bele. Nem akartam felnézni, hogy láthassam azokat a szemeket, amik már az első pillanattól kezdve magával ragadtak, de erőt véve magamon végül ránéztem.
Sejtésem beigazolódott, tényleg a magyar futballista térdelt előttem. Az ő arcán is meglepettséget láttam, viszont meg kell hagyni elég nagy esély volt arra, hogy egyszer összefutunk.
Szemei arcomat fürkészték, amik vészesen közel kerültek egymáshoz az elmúlt percben. Zavartan kaptam el a tekintetemet, majd álltam fel, ahogyan ő is tette. Érezni lehetett köztünk a vibráló feszültséget, a csendet végül ő törte meg.
- Dominik Szoboszlai - mutatkozott be angolul, annak ellenére, hogy tudtam ki ő. Nem láttam értelmét annak, hogy én is angolul tegyem ezt, hiszen előbb vagy utóbb megfogja tudni magyar vagyok.
- Illés Izabella, de csak Iza - köszöntem végül magyarul, mire szemei a kétszeresére ugrottak. Nem is csodálom.
- Szóval te is magyar vagy. - mondta ki a nyilvánvalót, kicsit megilletődve. - Had hívjalak meg egy kávéra engesztelés képen. - ajánlkozott rögtön.
- Legyen. - egyeztem bele kíváncsian. Igaz, sietnem kellett volna hiszen Alicia már várt, illetve az én ebédszünetem sem tart örökké, de egy kávára ki tud nemet mondani...főleg neki.
*************
- Milyen kávét kérsz? - kérdezte, miközben szemeivel a kínálatot nézte.
- Egy sima Espresso jó lesz. - mondtam végül. Nem akartam olyan sokáig húzni az időt, mert láttam, hogy Alicia hevesen integet. - Köszönöm a kávét. Meg sem várva válaszát rohantam az asztalhoz, ahol Alicia már nagyban fogyasztotta az ebédjét.
- Csajszi, te meg hol voltál!? Mindenhol kerestelek! Miért ilyen piros az arcod? És a legfontosabb, mit csináltál te Dominik Szoboszlaival? - csak zúdította rám a kérdéseit, de nem foglalkozva vele csak mosolyogni tudtam...
Sziasztok! Utólag is Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek!
Mit gondoltok, hogyan fog alakulni a továbbiakban D és Iza kapcsolata?
Remélem tetszett a rész! ❤️ Szép napot/ estét! Nina
