Metafora

8.fejezet

Figyelmeztetés!❗️❗️

Cherry

Csak mozdulatlanul ülök a széken és előre bámulok ,miközben majdnem mindenki engem néz.

-Ki az a Cherry Scott?-kérdezi az egyik hang a tömegből.

-Ő!-mutat rám a mellettem lévő lány.Rose lassan elengedi a kezem és elképedt arca ,csak úgy forr előttem.Tiszta fal fehér lettem a hírtől.

Hirtelen felnézek Braydenre ,aki ördögi mosollyal fogad.Olyan éhes és kegyetlen ,hogy azt el sem tudom hinni.Mintha a lelkem mélyére ellátna.

-Cherry!-szól rám Rose.

Fejemet rázva nézek körbe és állok fel hirtelen gondolásból.Mindvégig Brayden szemébe nézek ,miközben kimegyek a sorból.Ő is elkezd a nyaklánccal felém jönni megállás nélkül.Mindenem remeg ,a szívem dobog a közelségétől.Mikor teljesen odaér hozzám ,már néma csend lohol az épületben.

-Fuss!-mondja.-Fuss,Kisnyuszi!Úgy is elkaplak!-mosolyog és én úgy is teszek.Hátrafordulok és szaladásnak indulok.Teljesen össze vagyok zavarodva lábaim tiszta kocsonyák.-Szaladj!-üvölti utánam.

Egymás után rakosgatom a lábaimat ,hogy haladjak ,de nem nagyon sikerül.Csakis Brayden jár az eszemben.Hihetetlen ,hogy pont engem húztak ki abból a nyamvadt Glostból.

Hátranézek ,és meglátom ,ahogyan Brayden fekete szerelésben komótosan lépdel utánam ,de még így is erősen a nyomomban van.Már a könnyek csípik a szemem ,de nem tudom megmondani miért sírok.Talán a kihúzásért,vagy a folytonos futásért,vagy az adrenalintól.Már mindegy is.Igaz az ,amit Rose mondott ,hogy nem lehet előle megszökni.Szélsebesen lépdel utánam .

Ha nem sikerül megkapnia ,akkor kitagadják és kötve hiszem ,hogy Brayden Devil elviseli ha nem ő győz és nem az övé az utolsó szó.Már nem is tudom mióta járnak a lábaim és futok a végtelenbe vigaszra várva ,de meglátok egy erdőt.

A fás terület előtt van egy kis füves placc ,ezét arra futok.Muszáj előle legalább megpróbálnom elmenekülni ha már nem is egészében megy.A remény hal meg utoljára a mondás szerint.

Egy pillanat erejéig állok meg venni egy rendes levegőt ,de futok is tovább.Majdnem beérek az erdőbe ,amikor egy hülye kiálló kőbe előreesem.Nem annyira kellemetlen az ütődés ,mert zöld nyílt gyepre esem ,de azért megérzem.A könnyeim már teljes egészében eláztatták az arcom .Az adrenalin szintem az egekben masíroz valahol a Mars tájékában.

Kezeimet előre teszem és azokra támaszkodom.Már szinte fülsüketítően hallom lépteit ,ahogyan közeledik felém ,ezért szempillantás alatt felállok és csotrogán tovább futok.Már kicsit be is sötétedett ,ezért az erdő is sötét köpenyt festett magára így meggátolva engem a rendes látástól.Szinte már csak árnyakat látok elsuhanni ijesztően az arcom előtt.Gondolataim csak úgy cikáznak ,mint a kiigazodhatatlan tetoválások Brayden karján.

Köd lepi el az elmém ,egyszerűen nem tudok rendesen levegőt venni .Megállok és egy bokor mögé bújok.Pár perc múlva fa reccsenést hallok és levegő vételeket.Ugyanolyan szaporákat ,mint az enyém.

Egyre közelebbről érzem és hallom a jelenlétét.A számra tapasztom a kezem ,hogy nehogy túl hangos legyek.

-Hol bujkálsz ,Kisnyuszi?-kérdezi ijesztően sötét hangon.-Ugye tudod ,hogy mindenképpen megtalállak?
-Na!Mondd meg hol bujkálsz Nyuszi!Nem bántalak ,csak éppenséggel játszók veled egy kicsit.Mit szeretsz?

Hirtelen megérzek egy meleg kezet a nyakam köré csavarodva.Kicsit rászorít ,de még pont kapok levegőt a járataimon keresztül.Felsikoltok a zsigeri félelemtől ,ami átjárja mindenem.