19.fejezet

460 17 2
                                    




Cherry

Ijedve futok végig a folyosón a kollégium felé.Amit az előbb láttam ,attól a torkomon akar kijönni a szendvicsem.Még mindig nem hiszem el ,hogy kivájták a szemét annak a szerencsétlen fiúnak Braydenék.Egyszerűen...szörnyű.Nem tudok nem rá gondolni ,folyton csak a véres test lebeg a szemem előtt és még milyen jó,hogy jókor jöttem el onnan.Hátha még több szörnyűséget akartak volna művelni vele.Mindenem remeg ,a lábaim kezdik feladni a szolgálatot.Már rendesen félek Brayden gondolatától is.Mi van ha engem is egyszer meg akar ölni...

...

Kellemes álmomból egy meleg és nagy kéz taszít ki.Megérzek a nyakam körül egy érintést és azonnal kinyílnak a szemeim.Ijedve ülök fel fekvő helyzetből .Oldalra nézek és az ágyam szélén ülő Braydent látom meg.A mai történés után még csak a közelében sem akarok lenni.Nekem nagyon is úgy tűnt ,hogy élvezi.Habár miért is ne élvezné?Egy pszichopata mindent élvez ,ami erőszakos.

-Ne érj hozzám!-sikoltok ,és felállok.Zavaros gondolatokkal nézek vele farkasszemet az ágy másik végéből.Nem érdekel ,hogy csak egy póló és egy bugyi van rajtam felhúzódva.

-Mi történt,Kisnyuszi?-kérdezi ,de egyáltalán nem nyálasan.Inkább...mosolyog.

-Te!-remegek.Erőt veszek magamon és odafutok a konyha pulthoz .A kis fiókból előveszem a legnagyobb késemet és felé irányítom védő eszközként használva.-Maradj tőlem távol ,te szadista állat!-üvöltöm felé.Olyan fura ,hogy a múltkor még velem volt a kádban ,most pedig egy kést tartok felé.Nem mintha szeretnék vele lenni ,de bizonyosan feljebb ment a biztonságérzetem.Nem fogom neki engedni ,hogy engem is bántson ,vagy megkéseljen.Túlságosan értékes ahhoz az életem ,hogy a kezébe adjam .

-Tudod ,hogy szeretek játszani,Nyuszmusz!-nevet ,szemeiben lángok tombolnak és kiéhezett vágy.

-Maradj ott,vagy...

-Vagy?-kérdezi.-Belém szúrod a kést?Mit csinálnál a hullámmal?Játszadoznál vele,mi?Kihasználnád a  farkam mókára és egy két orgazmusra?

-Fejezd be!-szólok.A kés a kezemben úgy remeg ,mintha élne.

-Tetszik az ötlet?Vigyáznom kéne ,nehogy a hátam mögött lopózz egy késsel?

-Miért ölted meg azt az ártatlan fiút?-térek a lényegre.Kiváncsi vagyok milyen magyarázattal rukkol elő.

-Ártatlan?-lepődik meg.-Meglopott.Ha nem állt volna az utamba ,akkor élhette volna az életét ,de nem szabad a tűzzel játszani.

Elképzelem min mehet keresztül az a fiú ,akinek kivájták a szemét.Vagy a családja...

-Te egy szörnyeteg vagy!

-Annyira szeretem ha bókolnak nekem.-mondja.-Mondd csak ,hogy milyen nagy szörnyeteg vagyok.Nem sértesz meg ,csak még jobban késztetsz arra ,hogy mégegyszer emlékeztesselek ,kivel beszélsz.Meghalok ha valaki nem hal meg.Vess meg ,de akkor is megszerezlek.A félelmed a tápláló erőm.Fussunk még egy két kört ,menekülj előlem.Annyira szeretem ha menekülsz és még ,azt szeretem jobban ha közben sikoltozol a félelemtől.Kurvára tetszik ,ahogyan felém tartod azt a kibaszott kést.Ilyenkor olyan mocskosul rossz kislány vagy!És én annyira mocskosul megbüntetlek ezért!

Szóhoz sem jutok ,attól ,ahogyan rám néz ,és amiket az imént mondott.Olyan sötét a lelke ,hogy bele nézni is bűn.Egy igazi ördög lelke áll előttem.
Közelebb kezd el jönni ,mire hátrálok ,akkor is ,hogy egy nagy kés van a kezemben.De vele szemben ez a kés is csak egy porszem a sivatagban ,ahogyan én is.Ördögi mosolyt fest magára és meg nem áll.Próbálom rendesen és csakis felé tartani azt a kést ,de kudarcba fulladok.Csak jön ,és jön.

Kezd a pulzusom olyannyira az egekben masírozni ,hogy majd összeesek.Tekintetem megint rá vezetem ,és félve látom ,hogy nagyon is közel van.

Kétes érzések kavarognak bennem.Nem tudom eldönteni ,hogy féljek e ,vagy ne.Gyilkol e ,vagy nem.

-Maradj ott ,ahol vagy!-lendítem a kést felé,de nem hátrál.

-Mikor maradtam én a helyemen?-kérdezi.

-Ha hozzámérsz leszúrlak!-fenyegetem ,de szemmel láthatólag csak jobb kedve lett.

-Csak hajrá!Szúrj le!Szúrd ki belőlem a lelket ,hogy hadd kerüljek a pokolba!Mikor odakerülök megvárlak,Kisnyuszi.Ördögödként fogunk uralkodni a királynőmmel.Veled.Hajrá!-mosolyog.

Nem tudok megszólalni ,mert egy hirtelen csavarással eltávolítja a kezemből a pengét és karjaiba fog.Mögém áll és egyik kezét a nyakam köré tekeri.

-Így jobb?-szólal meg .A szobát a kettőnk sebes légzése tölti be.Érzem ,hogy neki is sebesen dobog a szíve.

-Engedj el!-kapálózom ,de nem megy.Olyan erősek karjai ,és maga ő is ,hogy még meg mozdulni sem bírok.

-Dehogy engedlek!Az enyém vagy!-nevet.-Hallod ezt?-nyúl a szívemhez és ráhelyezi a kezét.-Hallod milyen sebesen dobog?

-Hagyj...

-Mondd el miért fogtál egy kést!-parancsolja.Most az egyszer nem fogom be a szám és beszélek.

-Mert engem is megöltél volna.-suttogom.A hajam teljesen az arcomba lóg ,ezért az egyik kezével eltűri a helyébe.

-Téged nem öllek meg ,csak használlak.Csak akkor öllek meg ,ha én is a halálomon vagyok.Mert együtt szeretnék veled a pokolba jutni.Annyira szép vagy ,mikor félsz.-törli le egyik kósza könnycseppemet.-Nem tudom eldönteni ,hogy jó kislány ,vagy e ,vagy rossz.Látom ,szereted ha megbüntetlek.

Lejjebb vezeti a kezét és lehúzza a bugyim a helyéről.Már mindent is összecsöpögtem.Szégyellem ,de teljesen beizgultam.Feljebb vezeti a kezét és mindenemtől megszabadít.Teljesen meztelenül állok előtte.

-Ne...

-Nem szeretnéd?Tényleg?Én nem azt veszem észre .A puncid elárul,Nyuszmusz.-vezet az ágyhoz.Az előbbi beszédétől kicsit megnyugodtam .

Leültet az ágy széléhez és otthagy ,míg kutat a késes fiókban.Mikor visszajön ,azonnal észreveszem a kést a kezében.

-Hányszor kell emlékeztesselek ,hogy az enyém vagy és nem engedlek el?-közeledik késsel a kezében.

MetaforaTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang