Metafora

12.fejezet

Cherry

-Hagyd abba!-könyörgöm ,mire egy könnycsepp kiszabadul a szememből.Csak nézem keserűen ,ahogyan a könny feláztatja a homok szemeket ,és egybe olvad velük a sós lé.Nem egészséges az érzelmem ,vagy a lelkem ,de ezt még tovább tudja fokozni Brayden.Éppen ez benne a hívogató ,ami annyira is izgatja a fantáziám.Hogy tud valamit fokozni ,vagy újraéleszteni .

-Álmodban sem hagyom abba ,Kisnyuszi.-nevet fel.-Akkor én döntök.Egyet már megtanulhattál :szeretek játszadozni .Szeretnélek megnézni ,miközben a büntetésedet töltöd.

-Meg fogsz ölni?-kérdezem elhaló hangon.

-Legszívesebben azt tenném ,hogy a pokolban élhessünk együtt ,nem ebben az aranyos szarban ,de...még nem.Egyet megígérek neked:nem öllek meg ,míg te azt nem kéred .Mást nem ígérek.-húzza végig a kezét a gerincem mentén libabőrt hagyva maga után.-Ezt szeretem.És azt nézem ,hogy nem csak én kedvelem ezt.-simít végig nedves puncimon.Felnyögök ,mire lelki szemeim előtt már látom ,ahogyan mosolyog azzal a szokásos ördögi mosolyával.

-Ahh...-nyögök ,de amint egy hang kijött a számon azonnal elvette a kezét.Mérgesen vágom az öklöm a földhöz.

-Tetszik?Szereted ha úgy bánnak veled ,mint a kurvákkal?-hirtelen belém rúg kemény talpú cipőjével ,mire én előre esem a vízbe.Épp ,hogy csak a fejem van benne a vízbe ,de még így is szívtam egy kis felesleges vizet.Elkezdek köhögni ,miközben megfogja a nyakam hátulról.Erőszakosan fordítja oldalra a fejem .Ő is odaguggol hozzám ,ezért pont szemtől szembe nézzük egymást.A testem kezd remegni .-Mit tanultál ma ,Nyuszmusz?

-Mit?-kérdezem ,mire a vízbe nyomja nemes egyszerűséggel a fejem.Elkezdek kapálózni ,de mind hiába.Sokkal erősebb és termetesebb nálam.Na ha eddig volt reményem ,akkor most biztosan állítom ,hogy a helyzet esélytelen.A gondolataim cikáznak ide oda ,nem tudok rendesen levegőt sem venni.Most bevallom ,hogy félek.Tényleg félek ,csak egy hajszál választ el a haláltól és az a kérdés ,hogy ennek a birtoklását oda adom e Braydennek.Nem.

Érzem ,ahogyan nevet és vissza húz a levegőbe.Szorgos levegővételekbe kezdek és kapzsin kezdem el beszívni a hiányzó oxigént.Nem látok rendesen .Mereven tartom magam ,hogy nehogy megint találkozzon az órám a vízzel.

-Mit tanultál ,Kisnyuszi?-ismétli meg magát újra.

-Azt ...azt...hogy...

-Mit?

-Azt ,hogy hozz...hozzád...tart...nem!

-Mit tanultál?

-Semmit!-üvöltöm a semmibe ,hátha vigasz fülekre talál a hangom ,de nem.Nem szeretném neki megadni azt az örömöt ,hogy kimondom .Nem vagyok az övé.

-Te akartad!-nyom le újra a víz alá.Most sokkal hosszabb ideig tart lent .Még mindig próbálkozom a kapálózással ,de még most sem sikerül.Sosem fog.Túl erős hozzám.
Mikor már kezd elernyedni az egész testem ,felhúz és odahajol a vizes fülemhez.

-Mit tanultál?-suttogja .

-Én...hogy...-megérzek a nyakamon egy kést.Hideg fémét már belém szúrta pont csak úgy ,hogy egy kis vér csöppenjen belőlem.Az a szomorú ,hogy már viszonylag átlagosnak kezd lenni ez a kés téma.Majdnem mindegyik alkalommal előránt egy kést.

-Így könnyebb?-kérdezi .-Még egyszer megkérdezem.Mit tanul-tál?

-Azt ,hogy a tiéd vagyok.-zihálom.Úgy köhögök ,mint egy komolyabb betegségből jövő beteg.A torkom teljességgel ég ,szemeim fájnak.

-Jó kislány!-dicsér meg ,és újból a víz alá temet.Már nem tudom ,hogy mit mondjak ,vagy mit csináljak.Sosem féltem még ennyire ,mint most.-Ügyes kis kurva vagy!-húz fel a víz alól.Két köhögés közben meghallok egy lehúzódó cipzárt .Fal fehér leszek annak a gondolatától ,hogy most bennem lesz.Meg teljesen szűz vagyok ,még a szűzhártyám is fent van.-Mióta várod ,hogy a farkam benned legyen,Hm?-azzal lenyom a víz alá és belém helyezi a farkát.Szerencsére először csak az elejét helyezi be ,majd fokozatosan kezd beljebb haladni.Egy hanggal beleüvöltök a tátongó vízbe ,mikor lök egyet.Hirtelen visszarántja a fejem ,majd megint be ,közben pedig mocskosan dug.

Be kell vallanom akármennyire nehezemre is esik ez jó.Eltekintve attól ,hogy éppen egy vízbe akar folytani ,jó ahogyan bennem van vastag farka.Újból felránt,mire fulladozni kezdek.

-Kéne még egy kicsi?-kérdezi és megint lenyom.A testem már teljesen el van gyengülve a sok erőlködéstől .Annyiszor nyomott a víz alá ,hogy már meg sem tudom számolni.Megint felránt ,de most nem kerülök vissza a vízbe ,hanem odébb lök ,mint egy zsákot.Fél szemmel a köhögésem közben figyelem ,ahogyan felegyenesedik és mintha mi sem történt volna mosolyog rám.-Kié vagy?

-A tiéd.-mondom ,mert még ha tudnék is nem akarnék ellenállni.Elég volt már a vízből ,szerintem a mai naptól víz közelébe nem megyek főleg nem az ő társaságában.

-Ügyes kislány!-jön közvetlenül hozzám ,és guggol le elém.