Cold as Ice-Hot as Fire (Icehavok ff.)

9.

~Sötétség, édes váratlan sötétség. Ez van előttem már kb 1 órája.Miután elájultam még nemrég keltem fel és azóta csak sötétség.Van egy ablak ugyan de éjszaka van.Semmi lámpa.Csak a hold fénye világít be néha néha, elég felhős időnk van, hangom elment annyit kiabáltam segítségért, csak reménykedni tudtam hogy megtalál Ő.Biztos szegény nagyon ki lehet akadva...~
-S-s-s segít- segítség ~mondtam már szakadozott halk hangommal majd elnyomott az álom~
~Reggel egy ajtó nyitódásra keltem fel...~
-Végre.~Néztem fel de azokat láttam meg akiket nem akartam...Régi 2 osztálytársam akik az elejétől fogva utáltak Levente és Marcell(Leszögezném kitalált karakterek!!).~
-Lám lám, kit látnak szemeim csak nem a kis Rose?~kezdett bele Levi~
-Már Magyarország leghíresebb streamereivel vagy?Jó nagy kurva lett belőled~mondta Marci diadalmasan belemosolyogva a pofámba.Le voltam kötözve, így mozdulni nem tudtam, de a számról sikerült leszedni a ragasztószalagot még akkor mikor tegnap felkeltem~
-Díszes a pofád.Megváltoztattad már azóta a profilképedet a közösségi médiákon?Ráférne.~köptem a szavakat Marcihoz intézve,Hisz volt egy eset amikor nagyon leoltott minden egyes nap mindenki előtt volt olyan hogy összevert én pedig egy díszes körömnyomot otthagytam az arcán hogy tanuljon belőle és azóta nem keresett többet~
-Fogd be!Nem kérdeztelek!Itt az van amit mi mondunk drága.Ha pedig nem engedelmeskedsz...~vett elő egy kisebb szikét~ akkor baj lesz picinyem.~mondta Marci majd a torkomhoz szegezte a szikét~
-Pusztulj ki te állat!Semmit nem tettem veled még is csesztettél!A rohadt karma visszacsapott kvittek vagyunk!~Levi egész végig csak engem nézett és nem szólt semmit hisz ő csak Marci cinkostársa aki mindenbe belemegy csak a hírnév miatt.Marci idegesnek tűnt...~
-Kölcsön sebhely visszajár te geci!~mondta majd az végighúzta a szikét az állcsontomon ami nem hagyott olyan mély sebet de örökre ott marad a sebhely~
-BAZDMEG TE NEM VAGY MAGADNÁL ROHADÉK!EZ ROHADTUL FÁJ FASZOM.~Ordítottam hisz olyan égető érzés ment át a testemben hogy kínzott minden.~
-Nem pofázol senkinek hogy mi kik vagyunk honnan jöttünk és hogy mit csináltunk veled.Olyan gonosz nem vagyok, elengedlek.De ha meghallom hogy feljelentettél azt ne tudd meg mi következik.~majd megint a sötétség.Végül újra az erdőbe ébredtem reggel még mindíg alvatt véres sebbel az arcomon~
~erőtlenül pislogva felemeltem a fejem de a sok seb és stressz hatására azonnal elájultam~
-Nem megmondtam hogy reménytelen?~hallottam egy halk hangot jó pár méterre tőlem~
-Nem adom fel nem érdekel ha nem tetszik hagyj magamra~mondta még egy hang MÁTÉ~
-Akkor megyek mert várnak.Így is lekéstünk 1-1 talit a papcával meg a bazsival is kösz tesi!~Mondta gondolom KDS~
-M-Máté!Itt vagyok~mondtam erőtlenül de pár ismétlés után meghallotta és odafutott hozzám~
-Rose!Végre valahára nem is tudom 1-2 napja kint vagyok az erdőbe csak téged kerestelek!Végre úgy szeretlek Rose.Mégegyszer nem hagylak el soha többet ezt megígérem.Nézd mit tettek veled...~fordította gyengéden oldalra a fejemet a sebhez hozzáférve~
-Máté- Orvos- Légyszi- ~mondtam neki hisz alig bírtam beszélni, sok vért veszítettem...~
-Persze persze!Elviszlek gyere!~mondta majd felkapott a kezébe és vitt is, beültetett a kocsiba majd padlógázzal elkezdett hajtani a kórházba közben pedig az útra és rám is figyelt~
~Bemenet a kórházba azonnal a sürgősségire vittek ahhol kaptam egy érzéstelenítőt, majd kipucolták a sebemet,lefertőtlenítették és fertőzés megelőzési cuccot is kaptam~
-A sebhely ott lesz élete végéig.Mi megtettük amit tudtunk.Beküldjük magát estére egy szobába holnap reggel már el is mehet.Valaki pedig már nagyon várja, mielőtt bejöttem volna leordította a fejem is khm,khm mondja majd meg a fiatal úrnak hogy moderálja magát.Köszönöm~Mondta az orvosnő majd kisétált végül átvittek az ágyamon fekve egy szobába és Máté már be is rontott~
-Ó hála az égnek hogy jól vagy édesem.Úgy aggódtam érted.Ez az egész az én hibám.Nem kellett volna egyedül elengednelek az erdőbe.~mondta Máté, én még erőtlen voltam de valamennyire már tudtam beszélni, végigsimítottam arcán~
-Köszönöm hogy megmentettél.Szeretlek Máté.~mondtam szintén erőtlenül~
-Én is szeretlek Rose!~megfogta a kezem majd elnyomott az álom~