Cold as Ice-Hot as Fire (Icehavok ff.)

3.

~Aznap este csodásan és végre nem hamis boldogsággal aludtam el~
~Time Skip~
~Pesti tali előtt egy nappal~
6:00
~Felkeltem majd megcsináltam a szokásos reggeli rutinom és útnak is eredtem találkozni Mátéval persze és a kávézóba is menni~
-Sziaa dilis~köszönt messziről a drága.Igen ez lett a becenevem mióta jóban vagyunk de az igazat megvallva tényleg dilis vagyok egy picit~
-Sziaa!Jóreggelt drága!Hogy telt a reggeled?~kérdeztem már tőle a kávézóban ülve~
-Nagyon szuperül.Egyébként szerettem volna valamit kérdezni.~mondta Máté és mintha picit elgondolkodott volna~
-Persze nyugodtan, hallgatlak.~mondtam nyugodtan majd épp belekortyoltam a kávémba~
-Ha felmegyünk Pestre, és persze talizol a legjobb haverommal.Akkor utánna elvihetlek egy vacsorára?~mondta felnézve rám~
~Szívem már a torkomban dobogott úgy örültem (picit sikerült félrenyelni a kávémat is) majd fülig érő mosolyal válaszoltam~
-Komolyan?Persze hogy lenne kedveem!~felálltam az asztaltól majd a nyakába ugrottam~
-Szupeer!Akkor csak annyi hogy holnap ugyan itt a kávézónál a szokásos időpontban, csak várj meg kint oké?~Mondta Máté~
-Perszee!Teljesen okés!Nagyon izgulok a holnap miatt.Mi lesz ha nem leszek szimpatikus a haverodnak?~Mondtam kicsit félve~
-Tuti biztos hogy szimpatikus leszel neki.Meg amugy is már meséltem rólad neki, így nem lesz annyira meglepve a dolgokon~mondta a drága rámnézve~
-Rendben akkor én szerintem indulok haza pakolni.Nőből vagyok így ez szokásosan el fog tartani egy ideig.~mondtam enyhén röhögve majd el is búcsúztunk egymástól~
-Akkor holnap tali!~mondtam Máténak már távolabbról~
-Holnap tali!~mondta vissza, majd észre vettem hogy pár középsulis oda megy hozzá, annyira nem szántam rá sok figyelmet~
~Hazaérve bepakoltam rengeteg dolgot mivel arról is szó volt hogy ott alszunk egy-két nap így gondoltam picit jobban bepakolok~
-Na kész is van.Mennyi az idő? 23:00!? NEKEM ALUDNI KELLENE RÉG!~mondtam magamban~
~Time Skip~
~Pesti találkozó napja, INDULÁS~
~7:30~
-Jóreggelt drágaság talán sikerült felébredni?~szegezte nekem rögtön a kérdést Máté miután félholtan odamentem hozzá és az ölelésébe borultam~
-Jóreggelt.Uhum, sikerült.Csak nehezen~dörzsöltem meg picit a szemem~
-Figyelj azt terveztük hogy amikor felmegyünk Pestre ugye akkor leugrunk Dávidhoz aki már vár minket a kajával és a lakással és utánna leugrunk edzeni.Mit szólsz?~Mondta Máté már a helyünket elfoglalva a vonatban~
-Ookké felőlem nyugodtan.Nagyon szeretek edzeni így ez nem akadály.~mondtam mosolyogva~
~Az úton odafelé jól elvoltunk sokat hülyéskedtünk szokásunkhoz híven, majd szépen lassan meg is érkeztünk, az adott legjobb haverhoz aki valami miatt nem jött el a vonathoz~
~Odaértünk a lakáshoz majd Máté bekopogott és Dávid már ki is nyitotta az ajtót~
-Sziasztok, fáradjatok beljebb.Késtetek egy kicsit de gondolom a vonat miatt.~Nyitotta ki az ajtót majd be invitált minket~
-Szia!Biztos te vagy az adott lány akiről Máténak be sem áll a szája.~itt kapott Mátétól egy szép hátba ütést~Én Kelemen Dávid vagyok, de mindenki csak KDS-nek nevez.~Nyújtotta a kezét én pedig udvariasan kezet ráztam vele majd én is bemutatkoztam~
~míg Máté nagyon otthonosan érezte magát és KDS-el dumáltak, én addig szépen leültem a kanapéra és meg sem szólaltam, őszintén azt sem tudtam mit mondjak de ennek a kettőnek be nem áll a szája szóval volt mit hallgatni, régi hülyeségeiket elmesélték az elejétől a végéig de volt egy csomó olyan rész amikor KDS belekezdett volna Máté csak nekicsapta a kezét az övének.Hmm, elhallgatnak előlem valamit tuti.Na mindegy biztos magánügy.Nem szólok bele~
-Meghozták a kaját végre valahára!~ment az ajtóhoz KDS majd átvette a csomagokat és letette az asztalra, udvariasan megköszönte majd fizetett és bezárta az ajtót~
-Na végre farkas éhes vagyok!~szólalt meg Máté aki időközben végigfeküdt a kanapén így a legközelebbi fotelbe foglaltam helyet~
-Oh,szupeer!~mondtam majd átültem az asztalhoz mint ahogy a másik kettő és enni is kezdtünk~
-Na de milyen pofátlanok vagyunk.Rose!Mesélj magadról te is!~mondta észbe kapva Máté~
-Hol is kezdjem.Mit akartok tudni?~vetettem feléjük a kérdést~
-Mondjuk a családod, régi hülye storyk stb.stb...Tudood~Mondta KDS egy mosolyal~
-Na rendben.Kiskoromban az anyukám mindíg a tökéletes nővé akart nevelni, mert ugyanis az egyik ismerősünk velem egyidős lánya mindíg jobb volt valamiben.Rengeteg lekiabálást,leszólást és nagyon rossz neveket kaptam saját magamra.De anyámmal ellentétben apámnak én voltam mindene, mindíg úgy kezelt mint a legféltettebb kincsét mikor itthon volt, csak az a helyzet hogy a munkája miatt nem sokat van itthon csak ugye estére meg a reggeli és az ebéd.Akárhányszor elrontottam valami házit esetleg véletlen összetörtem valamit, anyám mindíg lekiabált és beküldött a szobámba avval hogy "Ma este meg se akarlak többet látni a szemem előtt" viszont apám azt mondta mindíg "közösen megoldjuk, semmi gond, feltakarítjuk".Ja és van egy bátyám aki mindenben mellettem állt és volt hogy anyám ellen is megvédett.Na viszont ő volt anyám szeme fénye.Sajnos vele mindíg többet foglalkozott mint velem.De jah...Így van ez a mai világban.
~Mire befejeztem ezt a pici családi cuccot a fiúk bekajáltak és tátott szájjal figyeltek,Máté felállt odajött hozzám majd szó nélkül csak megölelt~
-Sajnálom hogy anyukád így bánik veled.~mondta majd együttérzően a szemembe nézett végül (mivel lehajolt hogy megöleljen) felállt és visszaült.
-Én is sajnálom.~mondta KDS~NA DE ELÉG A SZOMORÚSÁGBÓL!Let's go to GYM!~ordított fel hirtelen majd el is indultunk egy kis esti edzésre~