Az Ördög Glóriája

"Viseld Méltósággal"

Arabella és Adalynd Sorrentino ikrek voltak, totyogós koruk óta a saját fejük után mennek.    Az egész akkor kezdődött, amikor az édesanyjuk, Olivia Rivera megmondta nekik, hogy nem mehetnek az édesapjuk, Pier Sorrentino irodájába. Amint a két totyogós egyedül maradt Arabella vezetésével megindultak apjuk irodája felé. Az ajtó résnyire nyitva maradt, amikor Pier sietősen hagyta el otthonát. Arabella és Adalynd azonnal felfedező útra indultak. A két csöppség akkor döbbent rá, hogy nem is olyan átlagos életük van, mint azt gondolták. Arabella akkor fogott életében először fegyvert a kezében, s sütötte el életében először. A golyó egyenesen az édesanyjuk kristály szobrát találta el és törte apró darabokra. A két totyogós össze néztek, s néhány másodperc elteltével hangosan kacagni kezdtek.

Olivia Rivera azonnal haza parancsolta a férjét, hogy beszámoljon neki a történtekről. Azonban a férje reakcióját illetően csalódnia kellett, ugyanis a történet végére a férfi hangosan nevette el magát. - Most csak viccelsz ugye? -tette csípőre a kezét Olivia, amikor meglátta, hogy férje egy fegyvert ad 3 éves kislányuk kezébe. - Nyugi kiszedtem belőle a töltényt. -felelte a férfi, s odaállt felesége mellé és büszkén nézett a szőke hajú kislányaira. - De Pier van egy... -mielőtt befejezte volna mondatát az édesanya, Arabella kezében ismét elsült a fegyver. A golyó viszont most az anyósától kapott antik vázát törte apró darabokra. - Golyó a csőben. -sóhajtotta Olivia, s Pier azonnal kikapta kislánya kezéből a fegyvert. - Mindig is utáltam azt a vázát. -rántotta meg a vállát Olivia, s halvány mosollyal figyelte a kacagó gyermekeit.

- Szépségeim készen vagytok? -kiáltotta Pier a bejárati ajtóból, s várta, hogy lányai végre lesétáljanak a lépcsőn. - El fogunk késni! -igyekezett férje mellé Olivia, akkor lépett elő a két lány. Szőke hajuk egyenesre vasalva, s frufrujuk kellően megemelve. Adalynd egy ejtett vállú, mély dekoltázsú, sötétkék ruhát viselt, míg ikertestvére Arabella egy bordó, nyitott hátú selyem ruhát. - Gyönyörűek vagytok! -mondta Olivia büszkén. Az ikrek lesétáltak a lépcsőn és a család végre elindult az eseményre. Egy hatalmas éj fekete limuzin vitte a Sorrentino családot az estélyre. A Sorrentino Dinasztia a legbefolyásosabb család volt Argentínában. A gálára vörös szőnyeg vezette őket, amint kiszálltak a limuzinból. - Mr. Sorrentino! -szólította meg az egyik sajtós a férfit. - Beállnának egy képre kérem? -kérdezte a fiatal férfi illedelmesen, s a férfi mosolyogva karolta át felesége és a gyermekei derekát. 

A gála minden évben megvolt rendezve, s csak a legbefolyásosabb maffia családok vehettek részt rajta. Minden évben a Sorrentino maffia feje nyitotta meg a gálát a nyitó beszéddel. Most sem volt másképpen, miután Pier üdvözölte a vendégeket a családját az asztalukhoz vezette. A terem hatalmas volt, s díszítésén a legjobb rendezvényszervezők dolgoztak. Pier Sorrentino családja külön asztalt élvezett, amely a terem egyik magasabb pontján helyezkedett el. Minden maffia család az ő asztalukhoz akart ülni, azonban ezt a kiváltságot csak az a család élvezhette, amelyikkel Pier-nek szándéka volt. Így ülhetett az asztalhoz a Black család, akik Amerika egyik legnagyobb maffiája.

Daniel Black, Pier legjobb barátja és szövetségese. Már a gyermekeik születésekor eldöntötték, hogy egyesítik a családot. - Daniel, isten hozott! -üdvözölte Pier a rég látott barátját. - Pier, örülök, hogy itt vagy! -mondta a férfi. - Olivia, egyre szebb vagy! -intézte a bókot a feleségnek. - Köszönöm Daniel. -mosolygott a nő. - Tündéreim, ő itt régi jó barátom Daniel Black. -fordult Pier a lányai felé. - Ők lennének az ikrek? Ezer éve nem láttalak titeket! -mosolygott a férfi. - Ő Arabella, ő pedig Adalynd! -mutatott a lányokra, akik kezet fogta a férfival. - Lányok ő a feleségem Elena. -nézett a mellé álló nőre, aki mosolyogva kezet rázott az ikrekkel. - Ő a nagyobbik fiam Drake, mellette pedig az öccse Dylan és a felesége Tiana. -Drake alaposan végignézte a lányokat, s tekintete Arabella-n állapodott meg. - Én azt mondom üljünk le. -mondta Pier és a család elfoglalta a helyét az asztalnál.