Az Ördög Glóriája

"A feleségem leszel"

Ez életem legrosszabb napja, vagyis nem, az az esküvőm lesz azzal a bájgúnárral. Ebben gondolatban húztam le a pezsgőmet, ami apám bejelentése óta a 4. pohár. A vendégek között járkáló pincér tálcájáról egy újabb poharat vettem el. A poharammal a kezemben indultam meg a kert egyik eldugott részébe. Most egyáltalán nem vágytam a tömegre és mivel a testvérem lelépett a francia maffia középső fiával egy gyors menetre, így teljesen egyedül voltam. Éppen készültem meginni a pezsgőmet, amikor valaki kikapta a kezemből.
- Hanyadik pohár? -kérdezte a jövendőbelim.
- Mi közöd hozzá? -kérdeztem flegmán, a férfi elmosolyodott. - A feleségem leszel és hamarosan mindenki előtt megkérem a kezed, nem szeretném ha megbotlanál. -vigyorgott a képembe. - Én aztán nem leszek a feleséged! -tiltakoztam, azonban felnevetett és egy szempillantás alatt húzott közelebb magához és ajkait az enyémre tapasztotta. Nem viszonoztam a csókját, de be harapta az alsó ajkam, s a fájdalomtól felszisszenve esélye volt át dugni a nyelvét a számba. Próbáltam magamtól eltolni, de nem engedett el, így felhúztam a térdét és telibe találtam a legérzékibb pontját. - Tuskó! -mondtam a térdre ereszkedő férfinak és emelt fejjel mentem vissza a terembe.

Adalynd-ot kerestem a tömegben, azonban helyette Tiana-val találtam szembe magam.
- Arabella, hogy érzed magad? -kérdezte kedvesen. - Jól vagyok, de elég fáradt vagyok és legszívesebben haza mennék. -feleltem és szememmel még mindig a testvéremet kerestem. - Jaj ne legyél már ilyen, hamarosan Drake megkéri a kezed! -izgatottan pillantott a telefonjára. - Vagyis most, éjfél van gyere! -karon ragadott és berángatott a tömegbe a színpad elé. - Te meg hol a fenében voltál? -kérdeztem halkan a testvéremet, aki ott állt anya mellett. - Bocsika, Emilien ráadást kért. -kacsintott, s minden figyelmét a mikrofon előtt álló Drake-nek szentelte. Adalynd és Emilien 3 évvel ezelőtt találkoztak a gálán. Azóta minden alkalommal össze járnak a gálán.
- Kis figyelmet kérnék! -szólt Drake a mikrofonba, s mielőtt folytatta volna rám kacsintott. - Mindannyiunk számára ez egy különleges esemény, de nekem ma méginkább! Arabella, feljönnél hozzám kérlek? -ránéztem anyára, aki a leendő férjem felé biccentett.
- Na, menj már! -suttogta Adalynd, s én az arcomra varázsoltam a mű mosolyomat és felsétáltam mellé. - Azóta ezt a pillanatot várom, mióta megismertelek! -mondta és letérdelt elém. - Arabella Sorrentino, megtisztelsz azzal, hogy összekötöd velem az életed? -itt tört el nálam a mécses, elsírtam magam. A tömeg hitével ellentétben nem a boldogságtól sírtam el magam. - Igen. -ez volt a legnehezebb szó, amit valaha kimondtam. Drake az ujjamra húzta a gyűrűt, s felállt majd megcsókolt. Azonban itt nem lökhettem el magamtól, így viszonoztam a csókját.

Furcsa lenne azt mondanom, hogy ez volt életem legjobb csókja? Igen, határozott az.

Miután lejöttünk a színpadról, jöttek a tömeges gratulációk, az irigy tekintetek, az elismerő vigyorok. Felfordul tőlük a gyomrom. Haza akartam menni. Az este hátralevő részét Drake-el töltöttem. Átkarolta a derekam, vagy éppen a kezemet fogta. Minden erőmmel próbáltam magamon tartani a mosolyt, s úgy nézni, mint aki tényleg szerelmes. Apám záró beszédén is fogta a derekam és vigyorgott, mint egy idióta.
- Köszönjük, hogy eljöttetek és együtt élvezhettük ezt a csodás estét! Mostmár hivatalos, a két család egyesül! Arabella-ra és Drake-re! -emelte meg a pezsgős poharát, s nagy taps után mindenki elindult haza. Elsőnek mi hagytuk el a gála helyszínét. Drake és én együtt mentünk ki az ajtón és a sajtó azonnal rá harapott a témára. A látszat kedvéért Drake visz haza, azonban arra nem számítottam, hogy mielőtt beülök a kocsijába ő megcsókol. A keze az arcomon pihent, s én a karjára helyeztem azt a kezemet, amelyiken a méreg drága gyűrű csillogott. A sajtónak le kellett adnia a hírt, hogy a Black és a Sorrentino család egyesül, hogy a távoli ellenségeink is tudomást szerezzenek róla.

- Muszáj volt megcsókolnod? -kérdeztem már a kocsiban ülve. - Hogy a sajtó előtt is hiteles legyen? Igen. -felelte vigyorogva, s én csak megforgattam a szemem. Kb. 1 órát utaztam ezzel a görccsel, amikor végre megállt a házunk előtt. - Holnap találkozunk hercegnő. -mondta mielőtt még kiszálltam volna. - Mi van? -kérdeztem vissza megemelve a hangom.
- Holnap az egész családod utazik hozzánk Amerikába. -vigyorgott bele az arcomba. Legszívesebben pofán küldtem volna, de helyette inkább feldúltan kiszálltam és becsapva a Mercedes ajtaját a házba siettem.