Az Ördög Glóriája

"YouTube karrier"

Éppen reggeliztünk, amikor Adalynd rontott be az étkezőbe. - Te még nem vagy kész? -intézte nekem a kérdést és csípőre tette a kezét.
- Neked is jó reggelt Adalynd! -morogtam és a számhoz emeltem a villámat. - Hello bogyókám. -kacsintott Raffaele a testvéremre.
- Srácok ő Adalynd Arabella ikertestvére. -mutatott Drake a késsel a testvérem felé, aki a telefont nyomkodta. - Adalynd, ők Zaira, Mario, Alessio és Raffaele. -a testvérem ügyet sem vetett rájuk csak intett egyet és kiment telefonálni. - Igazán kedves. -forgatta a szemét Zaira, amin halkan kuncogtam. - Már bocsánat. -nézett fel rám ijedten. - Nyugodtan, néha én is ideg bajt kapok tőle. -mosolyogtam és felálltam az asztaltól. - Mikor jössz? -kérdezte Drake.
- Mi közöd hozzá? -léptem át az ebédlő küszöbét.

Adalynd és én ma megyünk megnézni az állat kórházakat és menhelyeket. Fotósok jönnek, hogy képeket csináljanak a pályázathoz. Azonban egy valamire nem számítottam. - Ez meg mi? -néztem a kamerára, amit Adalynd fogott a kezében. - Mától elindul a YouTube karriered testvérkém! Az első vlogod pedig a pályázatról fog szólni! -mosolygott és a kezembe adta a készüléket. - De csak fotókról volt szó! -nézegetem az eszközt. Nem szerettem szerepelni. Inkább a háttérben szoktam meghúzódni. Nem vonz a média. - Arabella imádnak minket az emberek, főleg téged mert te szinte sosem szerepelsz. Alig tudnak rólad valamit, éppen ezért ha azt akarjuk, hogy sok támogatást kapjanak az állatok mindenhol jelen kell lenned! -indult meg a kocsi felé, ami elvisz minket a helyszínre. Én közben a kamerát nézegettem, ami az ölemben pihent.
- Jaj nyugi már! Menni fog az! -mondta mellettem Adalynd, aki éppen a rúzsát igazította. Vettem egy nagy levegőt és bekapcsoltam a készüléket, majd elkezdtem. Bemutatkoztam, bár szerintem felesleges volt, elmondtam minden szükséges információt a mai nappal kapcsolatban és közben Adalynd-ot is vettem egy kicsit, aki mosolyogva pózolgatott. Igaza volt, hamar belejöttem ebbe a dologba. Nem éreztem kellemetlenül magam. Amikor a helyszínre értünk az épület elég lombozó volt. Rozsdás kerítés, omladozó vakolat és törött ablakok. A távolból kutya ugatás hallatszott. Mindent videóra vettem, sok kép is készült a kisállatokkal. Voltak kutyák, cicák, sünik. A menhely vezetője körbevezetett minket és közben mesélte az állatok történetét, amin sajnos nem tudtam sokáig tartani magam. Borzalmas, hogy az emberek többsége, hogy képes kidobni a kukába, vagy kikötni egy oszlophoz a kisállatot vagy éppenséggel verni. Az állatok nagyon aranyosak és barátságosak voltak. Alkalmunk volt játszani velük és megetetni őket. A nap folyamán rengeteg helyszínt jártunk be. Mindenhol hasonló volt a helyzet, szívszorító volt. A videó több órásra sikerült, amit Adalynd egyik embere fog megvágni és feltölteni. Rengeteg kép is készült a sok plakátra és a médiába is.