Az Ördög Glóriája

"Hümm asszony"

A stúdióban csend volt, nyilván Adalynd intézte el. - Üdvözlöm önöket! Én vagyok a fotósuk Delila. -mutatkozott be nekünk a fekete hajú, tetovált nő. Kb. 30-35 év között lehetett. - A ruhákat az öltözőben találjátok és a sminkesek már ott várnak titeket. -magyarázta és Adalynd kíséretében elindultam az öltözőbe.
- Miért nem meséltél erről a pályázatról? Segítettem volna! -mondtam, s leültem a tükör elé és már neki is kezdtek a hajamnak és az arcomnak. - Mert még nem volt lefixálva. Akkor akartam mondani, amikor már 100% a siker. -magyarázta és a ruhákat nézegette.
- Adalynd. Nem lehetne, hogy ebbe a pályázatba bevonjuk a menhelyi állatokat? -kérdeztem, mindig is az állatok voltak a gyengéim. Annyi posztot és videót láttam a neten ártatlan cicákról és kutyusokról, akiket a gazdájuk csak úgy faképnél hagyott vagy egy korláthoz kötötte. Arról meg inkább nem is beszélek, amikor a gazdák kirakják a kutyát az úton és ott hagyják meghalni őket. A szívem szakad meg az ilyen gerinctelen tettektől. Legszívesebben az ilyen embereket felgyújtanám, miközben benzint itatok velük.
- Persze, ez egyébként is tervben volt, de szerettem volna ezt a részt neked adni. Nálad nagyobb állatvédőt nem ismerek. -ült le mellém, s majdnem elsírtam magam.
- Köszönöm Adalynd! Holnap bele is vághatnánk. Látni akarom az összes menhelyet és állatfarmot, illetve állatkórházat! -mondtam és a testvérem csak bólintott.

A fotózás nagyon jól sikerült, bár kicsit zavarban voltam. Drake ölébe kellet ülnöm, vagy csókot színlelni. Rengeteg szép ruha volt, a kedvencem egy méreg zöld csillámos koktél ruha volt, aminek a jobb oldala fel volt hasítva. A képeket mi is megkaptuk, pár még nyomtatásra vár, de hamarosan azokat is kézhez fogjuk kapni. Dylan is nagyon élvezte, pár fotóra ő is beállt hozzánk Adalynd-dal. Csak 4 órát vett igénybe a fotózás, utána a fiúknak el kellett menniük egy tárgyalásra, Adalynd-nak pedig a stúdióban volt egy kis dolga, így a sofőr engem haza is vitt. - Hello Niles! -köszöntem a férfinak aki éppen kötényben törölte a port. - Üdvözlöm Sorrentino kisasszony. Óhajt valamit? -kérdezte a szokásos érzéketlen hangnemében. - Maradjon csak Niles, nincsenek nagy igényeim. -feleltem és megindultam a konyhába nassolnivalóért. Kivettem egy nagy zacskó sajtos csipszet illetve egy üveg sajtszószt és a nappaliba mentem sorozatot nézni. A kedvenc török sorozatomat néztem az Álmodozót.

Ahogy észrevettem Niles érdeklődését is felkeltette mert lopva pillantott a képernyőre.
- Ön is szereti a török sorozatokat Niles? -kérdeztem mosolyogva a férfitól, miközben a csipszet mártottam a szószba. - Nincs ilyenekre időm asszonyom. -mondta, de le sem tudta venni a szemét a képernyőről. - Jaj Niles, engedje el magát egy kicsit. Üljön le, gyerünk! -paskoltam meg a kanapét mellettem. A férfi nem gondolkodott sokáig, el hajította a tollseprűt a kezéből és leült mellém. - Utálom Can anyját, hogy lehetett egy ilyen ellenszenves nőt a sorozatba rakni? -kezdett el csipszet majszolni. - Hümm asszonyt? -kérdeztem mosolyogva. Az egyik karakter a sorozatból Jeyjey, annyira zavarban van a nő jelenlétében, hogy nem tudja kimondani a nevét. - Még a neve is, Hüma, Hümm, ah. -grimaszolt, amin jót mulattam. Annyira merevnek és szívtelennek tűnik, de annyira kedves és olyan jókat lehet vele beszélgetni a sorozatokról.

Izgatottan bámultuk a TV-t, már majdnem leestünk a kanapéról. Can meg akarja csókolni Sanem-et, istenem olyan közel volt. Kinyílt az ajtó, s Niles ijedtében a csipszet a kanapé mögé hajította a tállal együtt. Azonnal a kezébe kapta a tollseprűt. - Jó napot uram. -köszönt Drake-nek. - Hello Niles. Csak Dylan porontyáért jöttem. -mondta kuncogva. - A dolgozószobában ágyaztam meg neki. -mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Megkell jegyeznem uram, az úrfi igen csendes volt és tiszta. -láttam ám azt a mosolyt a szája szélén, hangosan kacaráztam. - Hé, hallom! -kiabált be a teraszról Dylan, s Niles jobbnak látta inkább a konyhában folytatni tevékenységét.