Az Ördög Glóriája

"Született vezető"

A vacsora, anyámtól eltekintve jól sikerült. Arabella is kezd megbarátkozni a helyzettel, ahogy észrevettem. Csak az apja jelenlétében duzzog, amin nem lepődöm meg. Szemét húzás volt tőle, hogy pont a gálán kellett erről értesülnie. Akkor viszont végképp kiakadt, amikor az apja közölte, hogy ma este nem a vendég házukba fog éjszakázni, hanem nálam és ez már így is fog maradni. Azonban azzal tudta enyhíteni, hogy Adalynd nálunk lesz az esküvőig, így nem lesz egyedül. Adalynd nagyon lelkes volt az esküvőt illetően, sőt már fejben szerintem minden lejátszódott neki, ami Arabella-t lassan az agyvérzés felé vezeti.

Hiába ikrek, Adalynd nem olyan, mint Arabella. Adalynd rendszeresen jár bulizni, posztol a közösségi médiába és ha kell interjút is ad a sajtónak az esemény kellős közepén. Nagyon szeret szerepelni. Arabella viszont ennek az ellentéte. Nem jár bulizni, csak azokon az eseményeken vesz részt, ami kötelező. A közösségi médiába ritkán posztol és azokat a képeket is a sajtó csinálja. Míg Adalynd csak ritkán avatkozik bele a maffia ügyeibe, Arabella minden megbeszélésen ott ül és minden akcióban részt vesz. Arabella született vezető, Adalynd pedig egy született feleség.

Éjfélkor értünk haza a vacsoráról, Arabella az út alatt egy szót sem szólt. Ahogy kiszállt a kocsiból egyből levette a cipőjét és mezítláb indult a ház irányába. Amint átléptük a küszöböt én a konyhába vezettem. Leült az egyik bárszékre én pedig levettem két poharat és bort töltöttem bele. - Kezdesz megbarátkozni a helyzettel. -mondtam és leültem vele szembe. - Mert nincs más választásom. -felelte és közben a borát kortyolgatta. - Még mindig nem tudok rólad semmit szóval ha már hozzád leszek láncolva mesélhetnél magadról. -folytatta és megitta a pohara tartalmát, majd az üveg után nyúlt. - Nem lesz sok? A vacsora közben is ittál. Nem is keveset. -jegyeztem meg mikor láttam, hogy majdnem csurig tölti a poharát. - Találkoztam anyáddal. -ebbe viszont nem tudtam belekötni. - Na de, az öcséd szerelemből házasodott? -kérdezte. - Igen. Tiana a cégnél dolgozott. Apa akkor adta át neki a céget, amikor Tiana dolgozni kezdett. -meséltem és a poharamat ismét megtöltöttem.

- Szóval tiéd a maffia és Dylan-é a cég. -gondolkodott hangosan. - Ez így igazságos, de néha ugyan úgy beleavatkozunk egymás ügyeibe, ha a szükség úgy kívánja. Volt már valakid? -kérdeztem. - Igen. 1 éve, a horvát maffia feje. -felelte, de ahogy láttam rajta nem szívesen beszél róla. Nem csodálom, Killian egy állat, nem tiszteli a nőket csak keresztül megy rajtuk. - Neked ki volt az utolsó? -kérdezte.
- Az egyik üzlettársam lánya. Miranda Wekler. -feleltem. - Ő volt az egyetlen, akit anyám elfogadott. -mondtam és lehúztam a poharam tartalmát. - Az anyád engem miért nem kedvel? -kérdezte és megtöltötte a poharunkat. - Mert fél tőled. Nagyobb befolyásod és hatalmad van mint neki valaha is volt. -mondtam és beleittam a poharamba. - Miért utálod ennyire? -kérdezte és az egyik szekrény felé ment, ahol az édességek és nassolnivalók voltak.

Alacsony termete miatt nem érte el a csokoládét, s hiába kezdett ugrálni még így se jutott előrébb. Felálltam és mögé sétáltam, levettem és a kézbe adtam. Már megindult a vissza az ülő helyére, amikor gyorsan visszafordult és lekapott egy sajtos csipszet a polcról. Becsuktam a szekrény ajtaját és vissza ültem vele szembe. Kibontotta a csokit és a csipszet. Tört a csokiból és vett a csipszből. Egyszerre ette a kettőt. - Mi van? -kérdezte, amikor látta, hogy furcsán nézek rá.
- Mindkettőt kívánom. -mondta teliszájjal, s halkan elkacagtam magam. - Jó orrod van az édességhez. -vettem egyet a csipszből mosolyogva. - Igen. De vissza anyádhoz. -nagyot sóhajtottam, s neki kezdtem. - Mert sosem volt jó anya, egy valamit tudott jól csinálni és az a hálaadás napi pulyka. Nem mutatott felénk szeretetet és törődést. Úgyis lehet mondani, hogy a házvezetőnő nevelt fel minket. -Arabella arcán látszott a sajnálat, miközben magába tömte a csokoládét és a csipszet. - Sajnálom Drake, nem érdemeltetek volna ilyen anyát. -mondta, s majdnem kiesett a csoki a szájából. Olyan volt mint egy mókus, aki telerakta a pofazacskóját. Akaratom ellenére is mosolyt csalt az arcomra.