Az Ördög Glóriája

"Egy család leszünk"

Amikor megérkeztünk az étteremhez, Drake várt minket az ajtóban. - Jó estét! -köszöntött bennünket. - Jó estét! -mosolyogtak anyáék.
- Kincsem menjetek előre Drake-el, barátkozzatok össze! -mosolygott rám anya.
- Hogy mit csináljak vele? Tegyek rá pórázt és húzzam magam után a járdán? -kérdeztem flegmán. - Arabella! -szólt rám apa, s ha szemmel ölni lehetne én már halott lennék. Egy gúnyos mosoly kíséretében bele karoltam a vőlegényembe és elindult az étterembe. - A pórázas szöveg azért kicsit erős volt. -suttogta, s én halkan kuncogni kezdtem. - Elismerem, tényleg az volt, de nem mondhatod azt, hogy nem volt jó. -mosolyogtam szórakozottan, s ahogy láttam a férfi is elmosolyodott. - Megkell hagyni nem volt rossz. -felelte és amikor az asztalhoz értünk a család többi tagja már ott ült , s ahogy megérkeztünk egyből felálltak.
- Jó estét! -miután a család köszöntötte egymást leültünk és amint apám bólintott ők is vissza ültek a helyükre. Ez egyfajta hagyomány, így tisztelik a magasabb rangú maffia családokat. - Jól telt az út? -kérdezte Elena nagy mosollyal. - Persze, minden tökéletes volt és köszönjük a meghívást! -mondta anya, s megérkezett a pincér, aki vörösbort töltött a poharunkba.

Már a desszertnél jártunk, a férfiak az üzletről beszéltek, míg mi a nők szokás szerint pletykáltunk, amikor kiabálás ütötte meg a fülünket. - Asszonyom távozzon! -az egyik őr volt, aki az ajtónál állt. - Kinek képzeled te magad? Én Sarah Smith vagyok, Drake és Dylan Black édesanyja! Jogom van itt lenni! -a nő ordított, nem is tudtam, hogy Drake szülei elváltak. Mondjuk semmit sem tudok róla.
- Hát ez nem lehet igaz! -állt fel az asztaltól Drake. - Engedelmeddel Pier. -nézett apámra, aki bólintott és a vőlegényem el is sétált.
- Elnézést kérek a volt feleségem miatt, az újságból értesült az eljegyzésről. -mondta Daniel szégyenkezve. - Oh szegény, én pont a helyszínen. -mondtam gúnyosan és közben a számhoz emeltem a már sokadik pohár boromat. - Arabella! -szólt rám anya. - Teljesen megértem, hogy feldúlt vagy Arabella. Nem így kellett volna közölnünk. Elnézést kérünk érte. -kért bocsánatot Daniel. - Nincs miért elnézést kérnie. Nem önnek kellett volna elmondania Mr. Black, hanem az édesapámnak! -feleltem, s kiittam a poharam tartalmát. - Kérlek tegeződjünk, hisz hamarosan már egy család leszünk. -kérte mosolyogva és én rá is bólintottam. - Megnézem mi van Drake-el. -álltam fel az asztaltól, s a vőlegényem után mentem.

- A fiam vagy Drake! Jogom van itt lenni, mint ahogy apád ribancának is! -veszekedett vele a nő, azt hiszem Sarah, ha jól hallottam. - Ne beszélj így Elena-ról! Őt inkább tudnám anyámnak nevezni nem úgy, mint téged! -dühös volt, hallottam a hangján. Ahogy azt a pofont is hallottam, s ekkor léptem ki a fal mögül. - Ezt nem kellett volna. -Drake már megindult az anyja felé, amikor elé álltam.
- Drake! Nyugodj le! -tettem a kezemet a mellkasára és próbáltam eltolni az anyjától.
- Ebbe te ne avatkozz bele! Ez rám és a fiamra tartozik, hogy mersz te idejönni? -állt nekem az anyja, s ekkor fordultam meg és néztem a szemében. Lassan kezdtem felé sétálni, a nő pedig hátrált. - Mit képzelsz te kivel beszélsz? -kérdeztem lassan és nyugodtan. - Hogy mersz te egyáltalán a szemembe nézni? -a nő azonnal elkapta rólam a tekintetét. - Én Arabella Sorrentino vagyok! Pier Sorrentino lánya és Drake Black menyasszonya! Hogy mersz velem így beszélni? -itt emeltem fel a hangom, s ahogy láttam a nőn megijedt nem is kicsit.
- Kotródj innen! -Sarah azonnal az ajtót vette célba. Amikor megfordultam Drake büszke vigyorával találtam szembe magam. - Erre azért felkészíthettél volna! -mondtam a vőlegényemnek. - Erre még én se voltam felkészülve. Nem is mondtam neki a vacsorát, nem tudom, hogy tudta meg. -felelte és vissza indultunk az asztalunkhoz.