Az Ördög Glóriája

"Nászajándék"

- Hé Bassi! Látogatója van! -a börtönőr megkocogtatta cella rácsait. Raffaele Bassi az ágyán feküdt és a plafont bámulta. - Kelj fel Bassi! -nyitotta ki a cella ajtaját a börtönőr.
Raffaele felkelt és miután a kezei megkapták karkötőjüket egy külön szobába vezette. Egy gazdag férfi ült az asztal egyik végén. Armani inge szépen vasalt volt, s ősz szakálla gondosan formára vágva. - Nahát, személyesen a fehér házból? -vágta le magát a férfivel szembe Raffaele. - Inkább a pokolból. -mondta férfi sejtelmes vigyorral és a cigarettás dobozát a rab felé nyújtotta. - A nevem Pier Sorrentino. -mondta a férfi és Raffele köhögni kezdett. - Az a Pier Sorrentino, a híres maffia főnök? Argentína feje? -tágult ki a szeme. - Látom tájékozott vagy. -vigyorodott el a férfi. - Maga viccel? Itt ódákat zengenek magáról! -felelte a rab és beleszívott a cigarettába. - Mit akar egy ilyen nagy ember pont tőlem? -kérdezte Raffaele. - Itt nem az a kérdés, hogy mit akarok, hanem, hogy mit adhatok! Szabadságot, házat, pénzt, munkát. A leendő vejemnek kell egy csapat, jól képzett emberekből. Egy nászajándék tőlem. Holnap reggel 10-kor jönnek érted az embereim! -mondta Pier, Raffele köpni-nyelni nem tudott. - Honnan veszi, hogy elfogadom? -kérdezte a rab. - Onnan, hogy mindent tudok rólad fiam. Te nem idevaló vagy! -felelte Pier és magára hagyta a férfit.

<——————>

Barcelona utcáit csak a lámpák fénye világította meg. Éjfél volt már, s alig járt valaki az utcákon. Egy fekete ruhába öltözött lány sietett a város járdáin. Kapucnival és napszemüveggel a fején. A rejtekhelyére igyekezett, amikor egy férfi eredt a nyomába. A lány azonnal kapcsolt és egy sikátorba csalta a nagydarab férfit. A lány egy tűzlétrára mászott fel kezében egy zacskóval. Amikor a férfi befordult a sikátorba a lány ráugrott és a zacskót a fejére húzta. A férfi küzdött az életéért, de a lány egy mozdulattal kitörte a nyakát, s az idegen holtan esett a hideg betonra. A lány háta mögül lassú tapsot hallott. - Lenyűgöző! Bár kicsit egyszerű. -mondta Pier, s közelebb lépett a lányhoz. - A maga embere volt? -fordult szembe Zaira a maffia főnökkel. - Meglopott, számát sem tudom hányszor. -felelte Pier. - Munkát ajánlok neked Zaira. -kiáltott a lány után, aki már éppen menni készült. - Honnan veszi, hogy elfogadom? -kérdezte Zaira, s megállt egy pillanatra. - Nem kell elfogadnod, ha nem akarod, de akkor tovább élheted úgy az életed, mint eddig. Maradhatsz pitiáner kis tolvaj és élhetsz tovább a csatornában, mint egy patkány. De elfogadhatod az ajánlatom, kapsz szabadságot, házat, pénzt és cserébe csak egy apró munkát kell elvégezned. -mondta Pier, s Zaira nem gondolkodott sokáig.
- Holnap 10-re érted jön az egyik emberem. -mondta Pier és otthagyta a lányt, aki nem sokkal később el is tűnt az éjszaka leple alatt.

<——————>

Egy elhagyatott garázs, amely már sok ideje üresen áll. Poros ablakok, dohos olaj és benzin szag. Egy kanapé helyezkedett el az épület egyik sarkában, vele szemben pedig egy tűzhely és egy kicsi hűtő. A garázs közepén pedig egy golf állt, amely nem volt valami jó állapotban. Rozsdás volt és épp, hogy csak beindult. Mario Carta éppen azt az autót bütykölte, amikor váratlan látogatója érkezett. - Nem semmi verda, utoljára ilyet a roncstelepen láttam. -lépett be a garázsba Pier. - Mert maga nem ért a kocsikhoz úgy, mint én. -gurult ki az autó alól Mario, s végig nézett a látogatóján. - Ha az apám küldte, akkor már mehet is! Nem adom fel magam! -törölte meg a motor olajos kezét.
- Nem ismerem az apád. Én a képességeid miatt jöttem. Arra kérlek, hogy dolgozz nekem, mint autószerelő és versenyző. Pontosabban inkább a vejemnek, mint nekem. -tért a tárgyra Pier, s alaposan végignézett az autón.
- Komolyan mondja? -kérdezte és bele ivott a sörébe, ami a motorháztető felett pihent.
- Komolyan. Nincs több maradék, nincs több anyagi nehézség. Nincs több bujkálás. -sorolta a férfi és Mario szinte azonnal igent mondott az ajánlatra.

<——————>

Alessio Brunetti egy luxusvillában tengette mindennapjait. Ült a monitor előtt és egy új modellen dolgozott, amikor kopogtak az ajtaján. Egy öltönyös 50-es hapsi állt az ajtó előtt. - Miben segíthetek uram? -kérdezte vigyorogva. - Te semmiben. Én fogok segíteni neked. -felelte Pier es belépett a házba.
- Nézzen körül, nincs szükségem segítségre. -mondta férfi beképzelten. - De, hiszen az én hazámban laksz. -vigyorgott Pier és Alessio arcáról lehervadt a mosoly. - A nevem Pier Sorrentino, örülök a találkozásnak Alessio. -mosolygott, s a férfinek le kellett ülnie.
- Különleges képességeid vannak, jól jönnél a csapatba, mint fegyver fejlesztő. -ült le a férfi mellé. - Kapsz pénzt, tetőt a fejed fölé és azt csinálhatsz, amit a legjobban szeretsz. Barátokat is szereznél, nem kellene bujkálnod. Én életet adnék neked Alessio, olyat, amiről más csak álmodni sem merne!