Ki a konyhámból!

2. fejezet

Egy hét telt el azóta hogy belefutottam (szó szerint ) Botondba és azóta nem hallottam felőle . A suliban nagy a hajtás mert lassan közeledik az év vége . A tanárok egyre többet irattatnak velünk , a gyakorlati vizsgák pedig mindenkit ki csinálnak . Amikor végre van egy szabad időm alszok , de komolyan olyan hulla fáradt szoktam lenni hogy amikor adódik akkor alszok . Most péntek van és az étteremben vagyok egyedül mert Máté beteg lett . Kaptam egy kicsi szünetet és úgy gondoltam hogy zenét hallgatok . Miközben megy a zene a fülesemben egyre jobban elálmosodok és szinte észre sem vettem hogy mikor aludtam el . Arra ébredek hogy valaki finoman megböki a vállamat . Álmosan felnézek és észre veszem hogy Botond ébreszt engem . Még mindig álmosan de a fejemet felé fordítom .
- Hogy mi mindig akkor találkozunk amikor nem teljesen vagy magadnál .- mondja . Kezét a mellkasa előtt fonja össze és közben féloldalasan mosolyog rám . Életemben nem láttam még olyat hogy valakin ennyire jól áll ez a fajta mosoly .
- A sors így hozta össze .- válaszolok . Szinte megint el alszok , de Botond finoman megfogja a államat majd végig húzza az úját az arcélemen a fülemig . Érintése alatt felforrósodik a bőröm .
- Lassan vissza kéne menned dolgozni . – mondja és elmegy . Ahogy már nem fogja az arcomat szinte hiányzik az érintése . Gyorsan rendbe szedem magam és vissza megyek dolgozni . Miután végeztem átöltözök és a kimegyek az utcára . Miközben megyek gyorsan írok Zsófinak és Annának hogy megyek haza amikor valaki megfogja a derekamat és hátra ránt . Amint sikerül feleszmélnem hogy mi is történik látom hogy egy kocsi halad el előttem ami el is üthetett volna . Hátra nézek a vállam felett és látom hogy Botond szorít magához .
- Életveszélyes vagy magadra nézve ! Pihenned kéne . – mondja és még mindig nem enged el . Mintha attól félne hogy megint veszélybe sodrom magam . Megérintem a karját ezzel jelezve hogy jól vagyok és elengedhet . Lassan elveszi a karját a derekamról és zsebre teszi a kezét . Teljes testtel felé fordulok .
- Köszönöm hogy megmentettél . – mondom neki .
- Semmiség de ha lehetséges ne nagyon legyen az hogy mindig meg kell menteni téged . Bár élvezem hogy én lehetek a megmentőd , de azért nem akarom hogy akár hányszor találkozunk mindig veszélybe legyél . – mondja és közben kuncog . én sem bírom ki nevetés nélkül .
- Van kedved egy darabig együtt sétálni hazáig ? – kérdezem .
- Persze , addig is tudok rád vigyáz . – mondja mire én csak a szememet forgatom de közben mosolygok . Egy darabig csendben vagyunk míg Botond meg nem szólal .
- És Dóri rólad mit kell tudni ? Máté sokat mesélt rólad de személyesen is szeretnék rólad hallani .- kérdezi és közben féloldalasan rám néz .
- Hát nincs sok dolog amit tudni kéne rólam . 18 éves vagyok . Szakácsnak tanulok . Apukám angol így anyanyelvi szinte beszélem az angolt és a magyart is . Nincs testvérem és körülbelül ennyit tudok mondani magamról . Ja és imádom a színeket , így mindig ki van festve a körmöm . – mondom és közben felemelem a kezemet ami most különböző színekben pompázik – És rólad mit kell tudni ?
- Rólam sem lehet sokat beszélni . Én pincérnek tanulok . Van ez bátyám és egy kishúgom . Én az angol helyet spanyolt beszélek de nem anyanyelvi szinten . És ennyit kell rólam tudni . – szóval beszél spanyolul ? Mások szerint a francia vagy olasz a legszexibb nyelv , szerintem meg a spanyol . Kíváncsi vagyok hogy milyen a hangja ha spanyolul beszél .
- És honnan tudsz spanyolul ? – kérdezem .
- Egyszer voltam kint nyáron gyakorlaton . Azt mondták nekem hogy ott beszélnek angolul de nem nagyon lett igazuk . Egy kisebb városban voltam pincér és nem nagyon beszélt sok ember angolul , így muszáj voltam megtanulni spanyolul . Két hónapig voltam kint és egészen jól megtanultam spanyolul . – mire befejezi a mondatott arra a sarokra érünk ahol Mátéval is elválltunk .
- Én itt jobbra megyek . Még egyszer köszönöm hogy nem hagytad hogy kilapítsanak és hogy elkísértél . – mondom . Arcomon mosoly terül el és ő is mosolyogva nézz rám .
- Még egyszer semmiség és szívesen . Jó éjt Dóri ! – köszön el .
- Jó éjt Botond ! – köszönök el én is . Elindulok a lakáshoz hogy mindent elmeséljek a csajoknak . Az út felét futva teszem meg . Kinyitom az ajtót és lihegve berohanok a konyhába . Anna az asztalnál ül és fest Zsófi pedig mosogat . Gyorsan leteszem a táskám és próbálok levegőt kapni .
- Szi … asz…tok- köszönök két levegő vétel között .
- Mi az megkergetett egy kutya vagy mi történt ? – kérdezi Zsófi fel sem nézve a mosogatásból .
- Dóri mi történt ?- kérdezi Anna finomabban mind Zsófi . Anna és Zsófi a két legjobb barátnőm de olyanok mint ég és föld . Teljesen különböznek de tökéletes párost alkotnak .
- Nem fogjátok el hinni mi volt ma .- kezdek bele . Zsófi abba hagyja a mosogatást és a hűtőhöz megy hogy kivegyen a fagyóból 3 poharas desszertet míg Anna elpakolja a festékes cuccait . Nálunk ha valaki úgy kezdi a mondatott hogy; ,,Nem fogjátok el hinni ..” akkor tudjuk hogy ezzel a mondattal három órás beszélgetést indítunk el . Mindig csinálunk hozzá valamilyen inni vagy enni valót . Most Anna csinált poharas desszertet , múltkor pedig én csináltam lassagnét . Én elő veszek három kanalat a fiókból és leülök az asztalhoz .
- Szóval ma az étteremben elaludtam a szünetemben ..- kezdek bele de Zsófi félbe szakít .
- Nem is te lennél .- mondja és kikanalaz egy falatot a pohárból .
- És találjátok ki ébresztett fel engem .
- A főnököd – tippel Zsófi .
- Egy munkatársad ?- kérdezi Anna .
- Botond ! Tudjátok akiről meséltem , Máté barátja . Szóval felébresztet hogy szóljon hogy vissza kéne mennem dolgoznom … - és elmesélem nekik az egész történetet addig míg be nem rohantam az ajtón . Zsófi és Anna a tőlük megszokott módon teljesen máshogy reagálnak . Anna próbálja vissza tartani a sikítását míg Zsófi fel áll és a mosogatóhoz viszi a poharakat .
- Tényleg ilyen cuki ? Jaj muszáj látnom róla egy képet ! Ha lenne róla képed meg tudnám nézni hogy mennyire mutatok jól egymás mellett . – Anna álmodozik mint mindig .
- Nem fogunk úgy sem össze jönni . Miért kellenék neki pont én ? Úgy találkoztunk hogy belé  rohantam ! Szerintem ez pont nem ad okot arra hogy össze jöjjön velem . – Anna erre csak legyint .
- Na én megyek fürdeni . – jelenti be . Miután ki megy a konyhából Zsófi hozzám fordul .
- Dóri szerintem lesz esély arra hogy össze jöttök Botonddal . – közli velem mintha egy tény lenne . Igaz hogy hárman vagyunk legjobb barátok de Zsófi ismer engem a legjobban .
- Miért mondod ezt ?- kérdezem .
- Azért mert egy sima átlagos srác akinek nem tetszel ott hagyott volna az utcán amikor rosszul voltál és a helyet hogy megragadott volna hogy ne halj meg csak figyelmeztet volna ha nem tetszenél neki . Szerintem Botond viselkedéséből azt lehet le vonni hogy ő lát esélyt hogy össze jöjjetek . – látszik Zsófin hogy teljesen komolyan mondja . Ott hagy egyedül a konyhába én pedig a szobámba megyek és lefekszem az ágyra . Ahogy a csend körül ölel csak gondolkodni tudok . Vajon tényleg igaza van Zsófinak ? Van esélyem Botondnál ? De nem érdekel , vagy nem kéne neki érdekelnie . Már elterveztem a jövőmet . Végzek a sulival majd nyitok egy éttermet . Nem akarom hogy egy pasi miatt a céljaim romba dőljenek .Az oldalamra fekszek majd eszembe jut hogy fürödnöm is kéne . Össze szedem a pizsamámat és a fürdőbe megyek . Zuhanyzás közben is csak Zsófi szavain gondolkodom . Hulla fáradtan megyek vissza a szobámba . Fel veszem a pizsamámat majd el is alszok .

🍽️

Reggel arra ébredek hogy Zsófi ugrál az ágyamon míg Anna próbál szóban fel ébreszteni . Álmosan fel nézek rájuk és nem értem hogy miért is keltenek fel engem szombaton . Május közepe van és nem tudom hogy most minek is vannak itt a szobámba . Anna észre veszi hogy értetlen fejet vágok és meg magyarázza hogy miért is ugrál az ágyamon Zsófi .
- Jó reggelt ! Zsófi hagyd már abba az ugrálást ! Na , ha el felejtetted volna ma moziba megyünk . Ezért kelltettünk fel . Zsófi most már elég ! – próbálja le állítani Zsófit de nem nagyon sikerül . Fogom és meghúzom a takarómat ezzel Zsófit ki billentem az egyensúlyából de sajnos rám borul . Nevetve kelünk ki az ágyamból majd mindenki el megy készülődni . Gyorsan össze is kapom magam és elindulunk a mozi felé . Nem is emlékszem pontosan mit nézünk . Beérünk a plázába ott egy kicsit nézelődünk . Amíg Anna át veszi a jegyeinket , mi közben meg vesszük a rágcsáinkat . Míg a pattogatott kukoricámra várok , hallom hogy Zsófi hirtelen fel emeli a hangját .
- Hé ! Nem látsz a szemedtől ! – kiált rá valakire . Pont akkor adják oda a kukoricámat . Gyorsan hátra fordulok és egyszerre döbbenek meg nevetek is fel . Már szinte fáj úgy nevetek . Érzem hogy valaki mellém lép és megfogja a vállam . Hátra fordulok és a szemébe nézek .