03.

107 3 0
                                    

-Anya!- mosolygót Jungook mikor ki nyitotta az ajtót

-Most nincs kedvem!- intettem le de utána láttam hogy az a csillogás ki mul a szeméből ezért a lelkifurdalás kezdet gyötörni
-Bocs!- mormoltam át ölelve

-Khmm!- köhintet eltolva magától- Minden rendben?- kérdez rá amire már fel sírtam azt ami edig felgyüllemlet bennem

-És akkor van egy bunkó férjed?- kérdezi fej csóválva
Taehyung miután vagy hat sirás hullám között elmondtam a szitut

-Igen és már unokát akarnak!- fakadtam ki- Ki a faszom akar
ilyen fiatalon házasodni!- fintorogtam de utána rá jöttem hogy nem kellet volna
-Mármint titeket kivéve!- szabadkoztam ugyanis Taehyung és Jungook tízen nyolc évesen házasodtak és már négy éve házasok

-Oké és most vagy nem akarsz othon lenni vagy romokba a szobád!- tippelt Jungook

-Is is!- forgattam szemet- De leginkább az utóbi!- legyintettem

-Chh!- forgatta a szemét felvéve a sarokban(?) lévő kalapácsot

-Nyuszi azzal mit akarsz?- ráncolta a szemöldökét Taehyung

-Be verni anyu fejét!- lépett hozzám közel de hirtelen megfagyott és elködösült szemmel nézet rám

-Mi a baj?- kérdeztem halkan

-Jinie fuss haza és zárkoz be!- javasolta Taehyung mire értettem a célzást azonnal fel pattantam és ki rohantam a lakásból és lunámat ki engedve szaladtam haza
Mikor a ház elé értem éreztem azt a vágyat azt a kín szenvedés az alhasamnál de nem foglalkozva vele rohantam be a házamba

-Jinie?- jött ki anya de én csak térdepelve fogtam a hasam könyek közt küszködve
-Menj fel a szobádba!- utasit de én nagy nehezen olyan "AzMostNemÉpHely" fejel nézek rá -Kényszer zubonyba foglak zárni!- lökött be a vendég szobába és ekkor már fulladni lehetet volna a vanília és a citrom kesernyés de mégis édes illatomba ugyanis be töltötte az egész házat

-Mi menjünk!- hallotam meg egy mély karizmatikus hangot
amire fel nyüszítettem akartam, hu menyire akartam annak a hangnak a tulajdonosát..

(...)

Négy napig szenvedtem a láztól de komolyan még enni se mentem ki és érzem majd bele hallok az éhségbe épp ezért bolyongtam le a konyhába étel után kutatva

-Jól vagy?- kérdezte anyu

-Éhes vagyok!- motyogtam majd el vettem a felém tartott szendvicset- Izé sajnálom hogy tönkre tettem a vacsorát!- mondtam miután le nyeltem az első falatot

-Ugyan!-legyintet- Kész a szobád!- mosolygot rám- De ha mégegyszer tönkre teszel valamit mikor ideges vagy!- na ja ez szokás- Megütlek!- nézet amolyan "NemVicellekJinie" fejjel rám
amin csak el nevettem magam
de azért el raktároztam magamba ezt a "Fenyegetést,,

________________
Hi!
edig milyen?
tudjuk hogy még uncsi
de azért próbálunk jobb
részeket irni!

Love That Kills Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin