|- Bent a bárány félt, kint a farkas ált, szelíd magányban élt, és hű barátot várt, bent a bárány félt, kint a farkas ált hátha nyílik az ajtó, csak társra várt!- mosolyog Anthonio az angol csere diák
-Nagyszerű volt thóni!- tapsolt az irodalom professzor
-Köszönöm!- mosolygót és oh az a cuki mosoly...
Azt hiszem itt szeretem belé|
Csengettek, itt vannak....
Anyám az ajtó felé húzott miközben meg igazította a nyakkendőm
-Majd mondhatok valamit?- kérdeztem anyut aki bólintót
-Majd ha vége a vacsorának!- mosolygót majd ki tárta az ajtót -Sziasztok!- fogót kezet egy férfival majd meg ölelt egy nőt
-Boldog születés napot!- köszöntöttek egyből hatalmas mosollyal
-Köszönöm!- hajoltam meg tisztelettudóan
-Hello!- nyújtja a kezét egy morgós fiú
-Hello!- motyogtam kezet fogva
-Úu milyen cukik!- mosolyog anyu és a nő
-Khmm!- köhintek egyet- Csörög a telefonom!- emeltem fel az elébb említettet
-Jókor!- sutyorogtam
-Mikor jösz anyu?- kérdezte halkan Jungook
-Olyan egy óra max kettő!- mosolyogtam- Mért suttogsz?- kérdezem
-Félek!- suttogta ezek szerint Taehyung élt a "Taehyung most meg ütheted de úgy hogy ne lássam a foltot" lehetőségel
-Ne nevess kérlek ments meg!- nyüszítet és mielőtt kérdeznétek Ő az alfa
-Jungook le kell rakjalak de siettek adig tarsd ki!- mosolyogtam- siettek és ha Taehyung meg talál öhmm....síkits hátha meg kegyelmez a szomszédok miatt!- nevetem majd gyors ki nyomtam a telefont
-Itt vagyok!- ültem le a helyemre
-Jinie az asztalnál nincs telefon!- mosolyog anyu
-Tudom!- sóhajtottam majd át vittem a nappaliba
-Felix volt?- chh ezt sose hadja ki
-Jungook!- pillantotam apára bosszúsan lezártnak tekintve a témát
-Rendben akkor!- vált át üzleti hangnembe- Ö itt a vő legényed Kim Nammjon!- mutat a bunkó ábrázatú ficsúra
-Kim ahogy én Kim szóval Kim Kim vagyis nem kell Jung vagy Jang Seokjinak lennem!- motyogtam magamnak-Nem vagyunk mi tesvérek?- kérdezek rá
-Mért lenénk?- kérdez rá Nammjon
-Mert Kim Nammjon vagy én meg Kim Seokjin!- motyogtam
-Te hülye vagy!- panaszolta az anyára nézve aki megcsapta a kezét
-Csak hogy tudd olvasók és van egy pszichológiai szak a kezembe emelett szakács tanfolyamra jártam osztály első voltam és Gimibe is dicséretes ötösre zártak!- mondom kicsit se kedvesen- És emelett kiválóan tudok hat nyelven is!- forgatom a szemem
-Oké gyerekek nyugi!- mosolyog anyu
-Chh!- forgassa meg a szemeit
-Huh!- ittam a narancs levemből amiért a vendégek furán néztek rám mert én voltam az egyedüli aki nem bort ivott hát na ha nem szerettem
-Seokjin!- mosolyog Nammjon apja rám
-Tessék?- kérdezem
-Szeretném ha hamarabb házasodnátok mert szeretnénk unokát!- erre én meg Nammjon egymásra köptük az inni valonkat amit épp ittunk
-Rám köpted a nyálad!- törli le magát
-Halgass már!- dobtam hozzá a szalvétát - Gyerek?- kérdeztem ki akadva
-Jin!- mordul fel apa
-Nem Jinie nem akadt ki!- motyogom- Csak egy kibaszott gyereket akarnak!- akadtam ki halkan- Ráadásul egy idegentől!- merengtem el
-Nem vagyok én kurva!- kiáltok fel majd fel állva mentem a telefonomért
-Ez felháborito!- néztem rájuk
-Most pedig elmentem mert szeretném a születésnapomat magam megünnepelni a baráti társaságomba, és nem akarom ezt a napot egy csapat felnőttel tölteni akik azt akarják hogy csináltassam fel a jó kufferem egy idegenel!- akadok ki újra-Utálom hogy ilyen dögös omega vagyok!- hőbörögtem majd ki mentem a házból szerencsére nem esett a hó és nem volt olyan hideg
YOU ARE READING
Love That Kills
Fanfiction|Namjin| Egy védtelen meleg omega Egy "analfba béta,,meleg alfa Két család döntése Egy-Egy félből egy egész lesz És a végzetes "igen,, kimondása után újra minden rossz lesz ~Csak állok ot és szomorúan nézek a szüleim szemébe -Rendben!- bólintott...
