Love That Kills

31.

A napok telnek....

Az apasági is meg érkezett és ki derült hogy tényleg nem Namjon az apa, de viszont én megint kezdek egyre rosszabbul lenni úgy mint az esküvő előtt ezért egyre jobban pánikolok, de nem akarom azt a hibát újra el követni igy utam most Namjon irodájához vezet ahonnan együtt megyünk vizsgálatra

-Jó napot!- biccentek a recepciósnak

-Jo napot miben segíthettek?- kérdezi mosolyogva

-Kim Namjonhoz jöttem!- mondom

-Van idő pontja?- kérdezi

-őhm nincs!- rázom meg a fejem

-Akkor sajnálom de nem engedhetlek be!- von vállat

-De én!-

-Jinie?- hallom meg Namjon hangját ami félbe szakit a mondandómba

-Namie!- megyek oda mosolyogva majd kicsit fel pipiskedve puszilom meg

-Mi jártban?- vigyorog

-Jöttem mert megyünk egy meglepetésre!- kulcsolom össze a kezeimet

-Milyen meglepetés?- ráncolja a szemöldökét

-Ami még nem biztos!- nézzek félre-Figyelj lehet hogy megint terhes vagyok!- vallom be-És most vizsgálatra mennék ha jösz te is!- nézek félve rá

-Ez komoly?- fagy le

-Még nem biztos de ha az szeretném ha ott lennél velem!- bóllintok

-Akkor siessünk!- lesz boldogabb- Mi van a kisfiunk lesz?- kérdezi mosolyogva

-Azt még nem most tudjuk meg!- nevetek

-Tudom de naaa izgatott vagyok!- kacsint rám

-Mr.Kim!- szól a recepciós

-Igen?- araszolunk vissza

-Az apja hívatja!- néz rám undokan

-Mond meg neki hogy unoka van a képbe nem érek rá!- kapott fel

-Tegyél le!- nevetek

-Hé Jin ha az leszel akkor csinálunk mellé ikreket az este?- kérdezi perverzen vigyorogva miközben el indultunk

-Szó se lehet róla!- rázom meg a fejem-Siessünk le ne késük az idő pontot!- érünk ki a cégböl

-Ez komoly?- kiált valaki az ablakon de mikor meg nézzük Namjon apját látjuk meg- Unoka?- kérdezi

-Lehetséges!- kiált vissza Namjon

-Hivjatok minden képpen!- kiált majd el megy az ablaktól

-Örült!- rázom meg a fejemet

-Az!- bólint a kocsiba szálva.