Love That Kills

18.

-Kész a vacsora!- kiabálom Namjonak

-Megyek!- és pont ekkor csengettnek-nyitom!- kiabál ki majd meg fogva a lakás kulcsot nyitja ki az ajtót
én adig a tányérokat rendezgettem

-Jin!- jön be mosolyogva Nam anyukája

-Szia!- hajolok meg

-Jobban vagy már?- kérdezi

-Igen!- bólintok

-Persze!- legyint Nam
-apu?- kérdezi az anyát

-Jönnek nem sokára!- ül le

-Oh, meg terítsek nektek is?- kérdezem- Pont vacsoráztunk volna!

-Igen és még jön két fő meg Nam apja!- magyarázza

-Kik?- kérdezi Nam anyja mellé ülve

-Haza jöttek, a nagy bátyádék
és szeretnének látni meg persze a férjedet!- mosolyog rám majd vissza néz a telefonjába, valami videot néz

-It vagyunk!- toppan be Nam apja is mellete egy idegen alfával

-An?- kérdezi anyu

-Kint, cigizik!- ránt vállat aposóm majd felém lép- Szia Jin!- ölel meg

-Szia, jól vagy?- kérdezem

-Én pompásan!- puszilja arcon feleségét

-Kim Seokjin!- hajoltam meg az idegen férfi előtt

-Kim Yadue!- bólint-A fiam is mindjárt itt lesz,- mosolyog rám

-Mi finomat föztél?- kérdezi Nam apja

-Jjigae-t - mosolygok-Remélem szereti!- ülök le Nam mellé mikor be toppan Ő Ryene Antohnio a volt barátom

-Sziasztok!- int majd le ül velem szembe srégan nekem meg a tüdőmbe rekedt a levegő, szerencse hogy nem ismert fel

-Fiam mutatkoz be az unoka bátyád férjének!- mosolyog szelíden Yadue

-Anthonio!- néz rám

-Seokjin!- mosolygok

-Minden rendben?- suttogja Nam

-Persze!- mosolygok rá

-Oh majd elfelejtettem!- csapja magát fejbe az egyetlen nő nemű-Meg van az esküvő idő pontja és a szervező is!- kap be egy falatott

-Mikor lesz?- kérdezem nyelve egyett

-Jövő hónap húsz!- motyogja a férje - És az a Lee Felix fogja szervezni majd egyeztettünk vele egy találkozott!- önt ki magának bort

-Azt ismerem Tae-nek is ő szervezte!- lelkesedek

-Akkor még nem is vagytok össze házasodva?- kérdezi Anthonio

-Még nem!- rázza a fejét Nam

-És Seokjin

-Csak Jin!- vágok Yadue szavába

-Igen, akkor Jin hogy bíród Nam mellet?- kérdezi oldalba vágva Namt ilyen cukolás képpen

-Ez jó kérdés!- nevettem-Hát amugy sokszor fel ideggel mert el tör vagy el ront mindent, vagy van olyan mikor le esik a lépcsőn, fel esik a nagy semmibe de elég vicces, mondjuk a horkolásától nem tudok aludni se de már kezdem meg szokni!- mosolygok Nam fejét látva

-Jó értem szerencsétlen vagyok, de te meg hisztis!- vág vissza én meg csak rá nyújtom a nyelvem

-Fiatalok!- nevet- Ne ilyen hevesen!- csitít minket- Gyerek mikorra várható?- kérdezi

-Nem terveztünk még semmit előre!- mondja az alfám

-Pedig már lehetne!- köhögcsél Nam anya,mikor meg rezzent a relefonom

-Elnézést, anyu az!- suttogom Namnak majd át megyek az elő szobába-Anyu szia!- köszönök bele lelkesen

-Szia picim mizu?-kérdezi

-Minden jó, épp vacsorázunk Nam szüleivel és egy rokonukkal!- mesélem

-Oh akkor nem is zavarlak!- rázna le

-Te sose, ne mond miaz?- kérdezem

-Semmi, az esküvőt akartam mondani de akkor szerintem már mondták!- lombozza le magát

-Igen mondták!- bólintok

-Mindegy majd még hivlak, puszi szeretlek!- cuppog a telefonba,

-Én is, vigyáz magadra és apura szia!- teszem le majd vissza sétálok

-Mért hivott?- kérdezi győztes mosollyal Nam anya

-Az esküvőt akarta közölni csak hogy ti hamarabb közölttétek, kicsit be is sértődött!- nevetek

-Áhá már ir is!- kacag fel-Győztem!- néz ránk

-Igen anyu győztél!- nevet Nam is

-őhm...kér még valaki valamit?- nézek körbe ugyanis látom hogy szinte mindenki be fejezte

-Nem,de segítsek el pakolni?- álna fel Nam anya de le intem

-Maradj csak!- mosolygok majd fel veszek két tányért

-Én azért segitek!- áll fel António is majd ő is fel vesz két tányért és követ.