-Jin!- lép elém mikor le rakta a mosogatóba az edényeket
-Nem is ismersz fel?- mosolyog
-De An szia!- bóllintok majd mennék de vissza ránt
-Most komoly enyi?- néz összezavarodottan
-Mit vársz, csináljak a tiszteletedre fesztivált?- röhögök
-Szép vagy mikor mosolyogsz!- dicsér meg ami ritka mivel mikor együtt voltunk se osztogatta ingyen a bókjait
-Igaz?- képedek el-De jó hogy észre vetted!- mosolygok
-aha- bólint furán méregetve
-És ez az egész komoly Namal?- kérdezi
-Persze!- mosolygok-Szeretem őt ahogy ő is engem enyi elég!- veszek fel még kettő tányért
majd azt is a konyhába viszem
-Ez nálunk se volt elég!- rázza meg a fejét
-An, te nem is szerettél!- nézek rá meg rökönyödve- Jó voltam neked, míg majdnem ki használtál majd miután elmondtam a véleményem dobtál ami nem is olyan nagy gáz, ez csak kis szikra volt, de ahogy jött úgy is ment el, és isten áldásával se jöjjön vissza!- magyarázom- Na az lenne a szopás!- szörnyülködök
-Jinie anyu kérdezi hogy holnap elmentek vásárolni?- kérdezi Nam
-Persze szivesen!- mosolygok
-Minden rendben olyan sápadt vagy!- teszi kezét a homlokomra-A gyógyszert be vetted?- kérdezi
-Nem, de mindjárt be veszem!- magyarázom
-Akkor most, meg kell tartani az idő korlátot, adig folytatom!- puszil meg
-Persze persze, sherlock!- forgattok szemet- oh és probálj meg semmit se eltörni mert ha el mersz törni valamit!- fenyegetem át karolva
-Nyugi, na menj!- puszil meg megint
-Jó lenne ha nem előttem élnétek ki a szexuális vágyaitokat !-motyogja Antonio
-Már megvolt!- ránt vállat Nam és látva zavarba jött ábrázatomat fel nevetett
-Csak vicellek!- bök oldalba még hirtelen Antonio vágtat ki a konyhábol-Ebbe mi ütött?- kérdezi
-Nam majd beszélhetnénk?- kérdezem halkan- Majd ha elmentek a szüleid- motyogom
-Persze, de nincs baj?- kérdezi
-Attól füg!- rázom meg a fejem
majd fel megyek az emeletre a gyógyszeremért
..............
-Hé Jin!- jön oda Antonio mikor már a felnőttek a kocsiba vannak-Kár hogy nem engedted még gimibe azt hogy hozzád nyúljak legalább azt is Nam előtt csináltam volna!- néz az említettre aki furán néz ránk- De mondjuk én hamarabb faltam a csókolni való szádat mint ő!- najo mostmár ideges
-Ha szeretnél még velem lenni holnap hajnal öt repülő tér, de ha véletlen nem jösz el akkor majd az esküvőn tal!- int majd oda lép a kocsihoz és be száll
-Ezt mire értette?- kérdezi idegesen Nam mikor már a házba voltunk
-Ezt akartam el mondani!- csattanok fel- Gimibe együtt voltunk és enyi!- mennék fel de vissza húz
-Enyi?- nevet hisztérikusan
-Jin ő az ÉN unoka öcsém aki a TE exed- emeli ki a "te" és az "én" szót-És én a vő legényed vagyok!- csap a szekrényre
-A férjem!- javítom ki
-Még nem az Jin!- néz rám csalódottan
-Nam én tényleg szeretlek, és az a dolog még régen volt akkor még tizen hét voltam és az egész alig két hónapig tartott még meg mondtam nem fekszem össze vele!- magyaráztam
-Mindegy!- megy fel az emelten, én meg el megyek egy pohár vizért, majd kis idő után fel megyek a szobánkba de ő nincs ott, ki nézek a folyosóra és akkor látom a vendég szobából ki szűrődő fényt, szóval ezek után már anyira se képes hogy meletem aludjon jaj de jó!
Ugy gondoltam hogy adok neki időt ezért össze szedtem egy pár ruhám és el indultam Kookékhoz.
|Jól érezted!😅💕|
YOU ARE READING
Love That Kills
Fanfiction|Namjin| Egy védtelen meleg omega Egy "analfba béta,,meleg alfa Két család döntése Egy-Egy félből egy egész lesz És a végzetes "igen,, kimondása után újra minden rossz lesz ~Csak állok ot és szomorúan nézek a szüleim szemébe -Rendben!- bólintott...
