Love That Kills

27

-Igen láttom a magzatot, három hónapos a pici!- mosolyog rám az orvos, most hoztak be nem rég és most vizsgál- Meghallgatjuk a szív hangját, hogy minden rendben e-mondja majd valamit csinál és újra vissza helyezi a készüléket a hasamra de nem hallom a szív dobogást ahogy az orvos se
-Hé kislány, mutasd meg anyunak hogy minden rendben!- mondja mikőzben a képet nézi

-Kislány?- kérdezem könyezve

-Igen!- bóllint miközben le törli a gélt a hasamról

-Ne én nem hallotam!- mondom kétségbe esetten

-Jin, a picinek nincs szív verése!- mondja az orvos

-Vagyis meghalt?- kérdezem

-Igen, sajnálom!- lép hátra- Ma este itt maradsz holnap ki vesszük a kicsit, utána egy két nap és haza mehetsz!- mondja
-Be küldjünk valakit vagy?- kérdezi

-Nem, és ne mondja el nekik higy mi történt rendben?- kérdezem mire bóllint és el köszönve ki megy

(....)

Jó ideje nem jött be hozzám senki ahogy kértem, én csak fekszem és a gondolataimba vagyok merülve, az agyam folyamatosan be képzeli ahogy a kezembe tartom a kislányom és együtt nevetünk, főzünk, és együtt köszöntsük a munkából haza érkező Namjont, oh hogy neki hogy fogom el mondani hogy nincs többé lánya? vagyis van egy gyereke de nem az enyém, az mástól van

-Jin!- jön be Jungook

-Azt mondtam nem jöhet be senki!- mondom idegessen

-Jin anyukádék ki vannak készülve, Jiminék is itt alszanak a folyosón és adig nem mozdulunk még meg nem tudjuk mi a baj, az orvos csak átnéz rajtunk és az orvosi titok tartással fenyegetőzik!- mondja idegesen

-Namjon?- kérdezem

-Othon van Yoongival, mondtam neki hogy ne engedje ide, de ide hívjam meg nyugtasson?- kérdezi, és tudom hogy aggódikmert semmi pénzért nem hívná fel jelenleg Namjont de mégis meg tenné értem

-Nem, jó helyen van!- csukom be a szemem a hasamra simítva

-Babás vagy?- kérdezi meglepetten én csak bóllintok - De az jó Jin mért sírsz?- kérdezi

-Mert meghalt!- sírok fel- Meghalt a kislányom!- sírok még jobban- már három hónapos volt Kook és én megöltem!- ölelem át

-Ez nem a te hibád!- simogat Jungook-Nem lesz semmi baj Jinie, minden meg fog oldódni!- mondja halkan

-Nem akkor is halott lesz!- rázzom meg a fejem-És hogy fogom velük közölni hogy meghalt az unokájuk vagy hogy meg halt a kislánya?- kérdezem ki akadva könnyeimet törölgetve

-Megoldjuk!- súgta majd a hajamba puszilt - Most pihenj a holnapi nap roszab lesz!- takar be majd az ágyam melleti székre ülve fogja meg a kezem- Itt leszek és nem engedlek el!- suttogja nekem

-Te nem tennéd!- mondtam halkan majd a hasamat simítva aludtam el.