Love That Kills

25

Ott áltam táskás szemmekel, fáradtan éhesen, idegesen, anyám és anyósom előtt akik engem méregettek, mert ugye eljött a nagy nap, az esküvőm persze Nam, megint el kúrt mindent mert csak hajnalba jött haza a munkából és ő is tiszta fáradt volt, és olyankor agresszív, szóval korán reggel egy jó nagy veszekedéssel kezdtük, és mindent a másik fejéhez vágtunk, de ugy össze vesztünk hogy még egymásra se tudtunk nézni, nekem már sárgán világítottak szemeim még neki pirosan

-Itt a sminkes!- a gondolataimból anya szaggatott ki, én halványan mosolyogva bólintottam- Mi a baj!- simigatta az arcomat miközben le ült mellém- Te is meg Namjon is olyan letörtek vagytok- mondja

-Csak össze vesztünk!- vonok vállat

-És min?- kérdezi

-Hajnalba jött haza, és olyan egy két órát aludt, mint mindig a napokban, és fáradt meg ideges és rajtam vezeti le, én meg ezért veszekszem vele, de ma reggel kicsit elfajultak a dolgok!- húzom el a számat vissza gondolva arra hogy majdnem meg ütött

-Úgy merjen rád kezett emelni!- mondta idegesen

-Na hol van a sminkes!- kérdeztem sóhajtva, és a témát terelve

-Itt is vagyok!- toppan be a nő majd le pakol- Fáradt lehetsz!- biccentett

-Az is vagyok, de nagyon!- mondtam kortyolva egyet a már rég ki hűlt kávémból

-El is hiszem!- kezdte el be kenni minden kence vicével az arcom- Szép bőröd van, és hibátlan ezért nem rakok fel alapozott- mondja

-Tudom!- bólintottam az egos mosolyommal

(...)

-Ha el indul a zene számolj el ötig és indulj el!- mondja nekem Felix majd meg igazítva a nyak kendőm megy el, és felcsendül a zene én meg magamba számolok el ötig majd el indulok lassan, az ajtónál apa nyújtja a kezét amibe bele karolok és úgy megyünk a székek közt, a többiek úgy mosolyognak mint a vad alma kivéve Jungook, ő tudja hogy baj van sőt az egész készülődésnél ezzel zaklatott

-Jin!- nyújtja a kezét Nam hogy segítsen fel jönni a kis emelvényre amiért tennem kell KÉT fok lépcsőt, persze mintha olyan analfusz lennék hogy ne tudnám meg, de azért kezemet az övébe rakom majd hátra nézve a vállam felett mosolygok apura,

-Üljenek le!- mondja a bíró a vendégeknek akik teljesítik is
-Azért gyűltünk ma itt össze hogy két fiatalt egyé tegyünk!- mondja a szokásos szővegjét

-Kim Seokjin!- mondja a pap ki rángatva a gondolataim közül, oh már itt járunk?
-Elfogadod hitves férjedül Kim Namjont, szeretni fogod jóban rosszban, betegségben, egészségbe?- kérdezi

-Igen!- mondom ki

-És te Kim Namjon elfogadod hitves férj- nem tudta be felyezni mert valaki nagy hévvel rontot be

-Ez egy zárt körű rendezés!- mondja apám

-Mindjárt nem lesz az amikor meg tudja mit tett a veje!- mondja a lány, de olyan gyönyörű lány, a haja szép hosszú egyenes szőke, a mellei is nagyok úgy ahogy a segge is
akkár el bújhatnák szégyenembe mellete

-Nammjon a gyerekem apja!- hallom meg a lány hangját
- Papirom is van róla!- emeli fel a papírt majd közelebb jön hozzám és a kezembe nyomja
én meg csak olvasom

beteg neve, életkora születése stb stb

Állapot: Várandos
Tárgy: Apasági teszt eredménye
Eredmény: Kim Jennie gyermekének apja 99.9% Kim Namjon az.

Felnéztem a papírból könnyezve egyenesen Nam szemébe aki ki kapja a kezemből a papírt és olvasni kezdi, de én csak nézem, nézem a reakcióját amikor el olvassa a százalék mellet ki nyomtatott nevét, nézem ahogy lassan fel néz, de nem rám, a lányra, majd a vendégekre, és még mindig nem rám, mindenhova néz csak rám nem, tudtam, tudtam hogy valami fog történni én éreztem,

De hittem benned Kim Namjon

és pont a nagy igenem után tetted ezt velem?